Néhány kulcsfontosságú ötlet a gyermekek fejlődéséről és fejlődéséről
A gyermekfejlesztési elméletek arra összpontosítanak, hogy elmagyarázzák, hogyan változnak a gyerekek és növekednek a gyermekkorban. Az ilyen elméletek középpontjában a fejlesztés különböző aspektusai, beleértve a társadalmi, érzelmi és kognitív növekedést.
Az emberi fejlődés tanulmányozása gazdag és változatos téma. Mindannyiunknak van személyes tapasztalata a fejlődéssel, de néha nehéz megérteni, hogyan és miért nőnek, tanulnak és cselekszenek az emberek, ahogy vannak.
Miért járnak a gyerekek bizonyos módon? Vajon viselkedésük korához, családi kapcsolataihoz vagy egyéni temperamentumához kapcsolódik? A fejlődő pszichológusok arra törekednek, hogy megválaszolják az ilyen kérdéseket, valamint megértsék, megmagyarázzák és megjósolják a viselkedésüket, amelyek az egész életen át esnek.
Az emberi fejlődés megértése érdekében a gyermekfejlesztés számos különböző elmélete merült fel az emberi növekedés különböző aspektusainak megmagyarázására.
Gyermekfejlesztési elméletek: A háttér
A fejlődés elmélete az emberi növekedés és a tanulás gondolkodásának keretét képezi. De miért tanulmányozzuk a fejlesztést? Mit tanulhatunk a fejlődés pszichológiai elméleteiben? Ha valaha is elgondolkodtál az emberi gondolkodás és viselkedés motivációjáról, az elméletek megértése hasznos betekintést nyújthat az egyének és a társadalom számára.
A gyermekfejlesztés megértése az évek során megváltozott
A gyermek fejlődését, amely a születéstől a felnőttkorig terjed, nagyrészt az emberi történelem nagy részében figyelmen kívül hagyták.
A gyermekeket gyakran a felnőttek kis változatának tekintették, és kevés figyelmet fordítottak a kognitív képességek, a nyelvhasználat és a fizikai növekedés számos olyan előrelépésére, amelyek gyermekkorban és serdülőkorban fordulnak elő.
A gyermekfejlesztés területén való érdeklődés a 20. század korai szakaszában kezdõdött, de inkább a rendellenes viselkedésre összpontosított.
Végül a kutatók egyre inkább érdekeltek más témákban, beleértve a tipikus gyermekfejlesztést, valamint a fejlődésre gyakorolt hatásokat.
A gyermekfejlesztés tanulmányozása lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a sok változást
Miért fontos megvizsgálni, hogyan nőnek, tanulnak és változnak a gyerekek? A gyermekfejlesztés megértése alapvető fontosságú, mivel lehetővé teszi számunkra, hogy teljes mértékben értékeljük a gyermekek születésről és korai felnőttkori kognitív, érzelmi, fizikai, társadalmi és oktatási növekedését.
A gyermekfejlesztés egyik legfontosabb elméletét nagyszerű elméletekként ismerik; próbálják leírni a fejlesztés minden aspektusát, gyakran egy színpadi megközelítést alkalmazva. Mások mini-elméletekként ismertek; hanem csak a fejlődés egy meglehetősen korlátozott aspektusára összpontosítanak, mint például a kognitív vagy társadalmi növekedés.
Az alábbiakban csak néhány a gyermekfejlesztési elméletek közül néhány, amelyeket a teoretikusok és a kutatók javasoltak. A legújabb elméletek a gyermekek fejlődési szakaszát vázolják fel, és azonosítják azokat a tipikus korokat, amelyeken ezek a növekedési mérföldkövek előfordulnak.
Freud pszichoszexuális fejlődési elmélete
A pszichoanalitikus elmélet Sigmund Freud munkájából származik. A mentális betegségben szenvedő betegekkel végzett klinikai munkája során Freud azt hitte, hogy a gyermekkori élmények és a tudattalan vágyak befolyásolták a viselkedést.
Freud szerint a konfliktusok, amelyek mindegyik szakaszban előfordulnak, egész életen át tartó hatással lehetnek a személyiségre és a viselkedésre.
Freud a gyermekfejlesztés egyik legismertebb nagy elméletét javasolta. Freud pszichoszexuális elméletének megfelelően a gyermekfejlesztés számos olyan szakaszban zajlik le, amelyek a test különböző élményterületeire koncentrálnak. Minden szakaszban a gyermek olyan konfliktusokkal találkozik, amelyek jelentős szerepet játszanak a fejlődés során.
Az ő elmélete szerint a libidó energiája különböző erogén zónákra koncentrálódott egyes szakaszokban. Ha egy lépcsőn nem haladunk előre, a fejlõdés abban a pont- ban rögzíthetõ, amely Freud úgy vélte, hatással lehet a felnõtt magatartásra.
Tehát mi történik, amikor a gyerekek teljesítik az egyes szakaszokat? És mi következhet be, ha a gyermek gyengén fejleszti egy adott fejlesztési pontot? Az egyes szakaszok sikeres befejezése egészséges felnőtt személyiség kialakulásához vezet. Ha egy bizonyos szakasz konfliktusait nem sikerül megoldani, akkor olyan rögzítések keletkezhetnek, amelyek hatással lehetnek a felnőtt viselkedésére.
Míg néhány más gyermekfejlesztési elmélet azt sugallja, hogy a személyiség folyamatosan változik és nő az egész élettartam alatt, Freud úgy vélte, hogy a korai tapasztalatok játszották a legnagyobb szerepet a fejlődés kialakításában. Freud szerint a személyiség nagyjából ötéves korukban kőből áll.
Erikson Pszichoszociális Fejlődéselmélete
A pszichoanalitikus elmélet rendkívül befolyásos volt a huszadik század első felében. Azok, akiket Freud ihletett és befolyásolt, tovább bővítették Freud ötleteit és saját elméletüket. E neo-freudianusok közül Erik Erikson ötlete talán a legismertebb lett.
Erikson nyolcfokozatú pszichoszociális fejlődésének elmélete a növekedés és változás az egész életen át, a társadalmi interakcióra és a konfliktusokra összpontosítva, amelyek a fejlődés különböző fázisaiban merülnek fel.
Miközben az Erikson pszichoszociális fejlődésének elmélete egybevágott a Freud-féle hasonlóságokkal, sok tekintetben drámai módon különbözik. Ahelyett, hogy a szexuális érdeklődésre koncentrálna, mint a fejlesztés hajtóerejeként, Erikson úgy vélte, hogy a társadalmi interakció és a tapasztalat döntő szerepet játszott.
Az emberi fejlődés nyolcfokozatú elmélete ezt a folyamatot a csecsemőről a halálon keresztül írta le. Minden szakaszban az embereknek olyan fejlődési konfliktusokkal kell szembenézniük, amelyek hatással vannak a későbbi működésre és a további növekedésre.
Erik Erikson pszichoszociális elmélete - ellentétben sok más fejlődési elmélettel - a teljes élettartamra összpontosít. Minden szakaszban a gyermekek és a felnőttek fejlõdési válsággal szembesülnek, amely fontos fordulópontként szolgál. Az egyes szakaszok kihívásainak sikeres kezelése az egész életen át tartó pszichológiai erény kialakulásához vezet.
Viselkedési Gyermek Fejlődéselméletek
A huszadik század első felében egy új gondolkodási iskola, mint viselkedési viselkedés, a pszichológiában uralkodó erővé vált. A behavioristák úgy vélték, hogy a pszichológiának csak a megfigyelhető és számszerűsíthető viselkedésre kell összpontosítania annak érdekében, hogy tudományosbb tudománysá váljon.
A viselkedési perspektívának megfelelően minden emberi viselkedés leírható a környezeti hatások tekintetében. Egyes viselkedészek, mint például John B. Watson és BF Skinner ragaszkodtak ahhoz, hogy a tanulás puszta társulási és megerősítési folyamatokon megy keresztül.
A gyermekfejlesztés viselkedési elméletei arra koncentrálnak, hogy a környezeti interakció milyen hatással van a viselkedésre, és olyan elméleti elméleteken alapulnak, mint John B. Watson, Ivan Pavlov és BF Skinner. Ezek az elméletek csak megfigyelhető viselkedéssel foglalkoznak. A fejlesztés a jutalmakra, büntetésekre, ingerekre és megerősítésekre reagál.
Ez az elmélet jelentősen eltér a gyermekfejlesztési elméletektől, mivel nem veszi figyelembe a belső gondolatokat és érzéseket. Ehelyett csak arra koncentrál, hogy a tapasztalat hogyan alakítja ki vagyunk.
A fejlesztés e megközelítéséből származó két fontos tanulási típus a klasszikus kondicionálás és az operáns kondicionálás . A klasszikus kondicionálás magában foglalja a tanulás során a természetesen előforduló inger párosítását egy korábban semleges ingerrel. Az operáns kondicionálás a megerősítést és a büntetést használja a viselkedések módosításához.
Piaget kognitív fejlődési elmélete
A kognitív elmélet az ember gondolkodási folyamatainak fejlesztésével foglalkozik. Azt is megvizsgálja, hogy ezek a gondolati folyamatok miként befolyásolják a világgal való megértését és kölcsönhatásukat. Piaget olyan ötletet javasolt, amely már nyilvánvalónak tűnik, de forradalmasította a gyermekfejlesztés gondolkodását : a gyerekek másképp gondolkodnak, mint a felnőttek .
A teoretikus Jean Piaget a kognitív fejlődés egyik legbefolyásosabb elméletét javasolta. Kognitív elmélete a gondolati folyamatok és a mentális állapotok fejlődését írja le és magyarázza. Azt is megvizsgálja, hogy ezek a gondolati folyamatok miként befolyásolják a világgal való megértést és interakciót.
Piaget aztán javaslatot tett a kognitív fejlődés elméletére, amely figyelembe veszi a gyermekek szellemi fejlődésének lépéseit és sorrendjét.
- A Sensorimotor Stage: A születés és a két év közötti idő, melynek során a csecsemő tudása a világra korlátozódik érzékszervi érzékelésére és motoros tevékenységeire. A viselkedés a szenzoros ingerek okozta egyszerű motorreakciókra korlátozódik.
- A Preoperational Stage: Olyan korosztály, amely 2 és 6 év közötti, amely során a gyermek megtanulja használni a nyelvet. Ebben a szakaszban a gyerekek még nem értik a konkrét logikát, nem tudnak mentálisan manipulálni az információkat, és képtelenek más emberek szemszögéből nézni.
- A konkrét operatív szakasz: 7 és 11 év közötti időszak, amely során a gyermekek jobban megértik a mentális műveleteket. A gyerekek logikusan gondolkodnak a konkrét eseményekről, de nehéz megérteni az elvont vagy hipotetikus fogalmakat.
- A formális operatív szakasz: A 12 éves kor felett az idősebb korosztály, amikor az emberek képesek absztrakt fogalmakra gondolni. Ebben a szakaszban a logikai gondolkodás, a deduktív érvelés és a szisztematikus tervezés is felmerül.
Bowlby's Attachment Theory
Nagyon sok kutatás folyik a gyermekek társadalmi fejlődéséről. John Bowbly a társadalmi fejlődés egyik legkorábbi elméletét javasolta. Bowlby úgy vélte, hogy a gondoskodó korai kapcsolatok fontos szerepet játszanak a gyermekfejlesztésben, és továbbra is befolyásolják a társadalmi kapcsolatokat az egész életen át.
Bowlby ragaszkodási elmélete azt sugallta, hogy a gyermekek született szükségletekkel rendelkeznek ahhoz, hogy hozzákapcsolódjanak. Az ilyen csatolások segítik a túlélést annak biztosításával, hogy a gyermek ellátásban és védelemben részesüljön. Nem csak ez, de ezeket a csatolásokat tiszta viselkedési és motivációs minták jellemzik. Más szóval, mind a gyermekek, mind a gondozók olyan viselkedésmódot folytatnak, amelyet a közelség biztosítására terveztek. A gyerekek arra törekednek, hogy szorosan együtt maradjanak és kapcsolatban álljanak gondozóikkal, akik viszont biztonságos menedéket és biztonságos alapot nyújtanak a felfedezéshez.
A kutatók kiterjesztették Bowlby eredeti munkájára is, és azt állították, hogy számos különböző csatolási stílus létezik. Azok a gyermekek, akik folyamatos támogatást és gondoskodást kapnak, nagyobb valószínűséggel hoznak létre biztonságos kapcsolódási stílust, míg azok, akik kevésbé megbízható ellátásban részesülnek, ambivalens, elkerülhetetlen vagy disorganizált stílust alakíthatnak ki.
Bandura társadalmi tanulási elmélete
A szociális tanulási elmélet alapja az Albert Bandura pszichológus munkája. Bandura úgy vélte, hogy a kondicionálás és megerősítés nem tudná megfelelően megmagyarázni az emberi tanulás minden formáját. Például, hogyan befolyásolja a kondicionálási folyamat a megtanult viselkedést, amelyet nem erősítettek meg a klasszikus kondicionálással vagy az operáns kondicionálással?
A társadalmi tanulási elmélet szerint a viselkedés megfigyeléssel és modellezéssel is tanulható. Mások, köztük szülők és társaik cselekvéseinek figyelemmel kísérésével a gyermekek új készségeket fejlesztenek ki és új információkat szereznek.
Bandura gyermekfejlesztési elmélete azt sugallja, hogy a megfigyelés kritikus szerepet játszik a tanulásban, de ez a megfigyelés nem feltétlenül kell egy élő modell formáját követni. Ehelyett az emberek is tanulhatnak úgy, hogy hallgatnak szóbeli utasításokat arról, hogy miként viselkednek, valamint megfigyelhetik valódi vagy kitalált karakterek megjelenítését a könyvekben vagy filmekben.
Vygotsky szociokulturális elmélete
Egy másik, Lev Vygotsky nevű pszichológus olyan szeminárius tanuláselméletet javasolt, amely nagyon befolyásos lett, különösen az oktatás területén. Mint Piaget, Vygotsky úgy vélte, hogy a gyerekek aktívan tanulnak gyakorlati tapasztalatokon keresztül. Szociokulturális elmélete azt is sugallta, hogy a szülők, a gondozók, a társaik és a kultúra általában felelősek a magasabb rendű funkciók fejlesztéséért.
Vygotsky nézete szerint a tanulás természeténél fogva társadalmi folyamat. A másokkal való kölcsönhatás révén a tanulás integrálódik az egyén világ megértéséhez. Ez a gyermekfejlesztési elmélet szintén bemutatta a proximális fejlődés zónájának fogalmát, ami a különbség a segítségnyújtás és a saját maguk által megtehetőek között. Másokkal jobban megismert mások segítségével képesek fokozatosan tanulni és növelni készségeiket és megértésüket.
Egy Word From
Mint látható, néhány pszichológus legismertebb gondolkodója olyan elméleteket fejlesztett ki, amelyek segítenek a gyermekfejlesztés különböző aspektusainak feltárásában és megmagyarázásában. Bár nem mindegyik elmélet teljesen elfogadott ma, mindannyian fontos szerepet játszottak a gyermekfejlesztés megértésében. Napjainkban a kortárs pszichológusok gyakran különböző elméleteket és perspektívákat vonnak le annak érdekében, hogy megértsék, hogyan nőnek, viselkednek és gondolkodnak a gyerekek.
Ezek az elméletek csak néhány a gyermekfejlesztés különböző gondolkodási módjainak. A valóságban a gyermekek változása és növekedése során való teljes megértés szükségessé teszi a különböző fizikai és pszichológiai növekedést befolyásoló tényezőket. A gének, a környezet és a két erõ közötti kölcsönhatások meghatározzák, hogy a gyerekek fizikailag és szellemileg is növekednek.
> Források
> Berk, LE. Gyermek fejlődését. 8. kiadás USA: Pearson Education, Inc.; 2009.
> Shute, RH & Slee, PT. Gyermekfejlesztési elméletek és kritikai perspektívák, második kiadás. New York: Routledge; 2015.