Erik Erikson ego pszichológus volt, aki kifejlesztette az egyik legnépszerűbb és leghatásosabb fejlesztési elméletet. Míg az elméletét Sigmund Freud pszichoanalitikus munkája befolyásolta, Erikson elmélete a pszichoszociális fejlődésre összpontosított, nem pedig a pszichózisos fejlődésre . Az ő elméletét alkotó szakaszok a következők:
- 1. szakasz - Bizalom és bizalmatlanság
- 2. szakasz - Autonómia vs szégyen és kétség
- 3. szakasz - Kezdeményezés és bűntudat
- 4. szakasz - Ipari vs. inferioritás
- 5. szakasz - Azonosság vagy zavartság
- 6. szakasz - Intimitás vs. izolálás
- 7. szakasz - Generativitás vs. Stagnálás
- 8. szakasz - Integrity vs. Despair
Vessünk egy pillantást a háttérre és az Erikson pszichoszociális elméletét alkotó különböző szakaszokra.
Mi a pszichoszociális fejlesztés?
Tehát pontosan mit jelent Erikson pszichoszociális fejlődésének elmélete? Olyan, mint Sigmund Freud , Erikson úgy vélte, hogy a személyiség egy sor szakaszban fejlődött ki. A pszichoszexuális szakaszok Freud elméletével ellentétben, Erikson elmélete a társadalmi élmény egész életciklusára gyakorolt hatását írta le. Erikson érdeklődött abban, hogy a társadalmi interakció és a kapcsolatok milyen szerepet játszottak az emberek fejlődésében és növekedésében.
Az Erikson elméletének minden szakasza az előző szakaszokra épül, és megnyitja az utat a következő fejlődési időszakokra.
Minden szakaszban Erikson úgy vélte, hogy az emberek olyan konfliktusokat tapasztalnak, amelyek a fejlődés fordulópontjaként szolgálnak. Erikson véleménye szerint ezek a konfliktusok középpontjában vagy a pszichológiai minőség fejlesztése vagy a minőség nem fejlődése áll. Ezekben az időkben a személyes növekedés lehetősége magas, de a kudarc lehetősége is.
Ha az emberek sikeresen foglalkoznak a konfliktusokkal, akkor a pszichológiai erősségekkel jelennek meg a színpadról, amelyek egész életük során jól szolgálják majd őket. Ha nem képesek hatékonyan kezelni ezeket a konfliktusokat, akkor nem fejleszthetik ki az alapvető öntudatossághoz szükséges alapvető készségeket.
Erikson azt is hitte, hogy a kompetencia érzése motíválja a viselkedést és a cselekvést. Az Erikson elméletének minden szakasza az élet területén való kompetenciával foglalkozik. Ha a színpadot jól kezelik, az ember érezni fogja a mesteri érzést, amit néha ego erőnek vagy ego minőségnek neveznek. Ha a színpadot rosszul kezelik, akkor a fejlesztés ezen aspektusában elégedetlenség keletkezik.
Pszichoszociális 1. szakasz - A bizalom és a bizalmatlanság
Az Erikson pszichoszociális fejlődési elméletének első szakasza a születés és az egyéves kor között következik be, és az élet legfontosabb szakasza.
Mivel a csecsemő teljesen eltartott, a bizalomépítés a gyermek gondozóinak megbízhatóságán és minőségén alapul. A fejlesztés ezen a pontján a gyermek teljes mértékben függ a felnőtt gondozóktól mindazért, amire szüksége van a túlélésre, beleértve az ételt, a szeretetet, a melegséget, a biztonságot és a táplálékot.
Minden. Ha egy gondozó nem biztosít megfelelő gondosságot és szeretetet, akkor a gyermek érezni fogja, hogy az életében nem bízhat vagy függhet a felnőttektől.
Ha a gyermek sikeresen fejlődik a bizalomban, biztonságban érezheti magát biztonságban a világon. Azok a gondoskodók, akik nem konzisztensek, érzelmileg nem érhetők el, vagy elutasítják, hozzájárulnak a bizalmatlanság érzéséhez a gondozásuk alatt álló gyermekeknél. A bizalom kialakulásának elmulasztása félelemhez és meggyőződéshez vezet, hogy a világ ellentmondásos és kiszámíthatatlan.
Természetesen egyetlen gyerek sem fog 100 százalékos bizalmat vagy 100 százalékos bizalmat kelteni. Erikson úgy vélte, hogy a sikeres fejlesztés mindkét oldal ellenállást jelent.
Amikor ez megtörténik, a gyermekek reményt szereznek, amelyet Erikson a tapasztalat nyitottságának tartott, és bizonyos óvatossággal felszólította a veszélyt.
Pszichoszociális 2. szakasz - Autonómia vs szégyen és kétség
Az Erikson pszichoszociális fejlődésének elméletének második szakasza a korai gyermekkorban zajlik, és a személyes irányítás nagyobb érzékeit kifejlő gyermekekre összpontosít.
A fejlesztés ezen a pontján a gyerekek most kezdik elnyerni a függetlenségüket. Kezdnek önálló alapműveleteket végezni, és egyszerű döntéseket hoznak arról, hogy mit szeretnek. Azáltal, hogy a gyerekek döntéseket hozhatnak és irányítást szerezhetnek, a szülők és a gondozók segíthetnek a gyermekeknek az autonómia érzésében.
Freudhoz hasonlóan Erikson úgy vélte, hogy a WC-képzés létfontosságú része ennek a folyamatnak. Erikson érvelése azonban teljesen más volt, mint Freudé. Erikson úgy vélte, hogy az egyén testi funkcióinak ellenőrzése vezet az irányítás és a függetlenség érzéséhez.
További fontos események közé tartozik az élelmiszer-választás, a játék preferenciák és a ruházati kiválasztás nagyobb ellenőrzése.
Azok a gyerekek, akik sikeresen befejezik ezt a stádiumot, biztonságban és magabiztossá válnak, míg azok, akik nem maradnak az elégedetlenség és az önsajnálat érzésével. Erikson úgy vélte, hogy az autonómia, a szégyen és a kétség közötti egyensúly elérése akarathoz vezet, ami az a meggyőződés, hogy a gyermekek a szándékkal, az ok és a korlátok között cselekszenek.
Pszichoszociális 3. szakasz - Kezdeményezés és bűntudat
A pszichoszociális fejlődés harmadik szintje az óvodai évek alatt zajlik.
A pszichoszociális fejlődés ezen a pontján a gyerekek a játék és az egyéb szociális interakciók irányításával kezelik hatalmukat és irányítják a világot.
Azok a gyerekek, akik ebben a szakaszban sikeresek, képesek vagyunk képesek arra, hogy másokat is vezethessenek. Azok, akik nem szerzik meg ezeket a készségeket, bűntudattal, öntudattal és kezdeményezés hiányával büntetik.
Amikor az egyéni kezdeményezés ideális egyensúlya és a másokkal való munkára való hajlandóság megvalósul, az egó minősége az úgynevezett célból.
Pszichoszociális 4. szakasz - Ipari vs. Inferioritás
A negyedik pszichoszociális színpad a korai iskolai évek során körülbelül 5-11 éves kor között zajlik.
A társadalmi interakciók révén a gyerekek elkezdenek büszkeséget teremteni teljesítményükben és képességeikben. Azok a gyermekek, akiket a szülők és a tanárok bátorítanak és elismerenek, kompetenciájuk és hiteik érzését fejlesztik. Azok, akik keveset vagy nem bátorítják a szülőket, tanárokat vagy társaikat, kétségbe vonják képességeiket, hogy sikeresek legyenek.
A pszichoszociális fejlődés ezen szakaszában sikerült megtalálni az egyensúlyt a kompetencia néven ismert erőhöz vezetve, amelyben a gyermekek meggyőződnek arról, hogy képesek az előttük álló feladatok kezelésére.
Pszichoszociális 5. szakasz - Az identitás és a zavartság
Az ötödik pszichoszociális szakasz a gyakran turbulens tinédzser évek során zajlik. Ez a szakasz alapvető szerepet játszik a személyes identitás érzésének kialakításában, amely továbbra is befolyásolja a viselkedést és a fejlődést az élet többi tagjának számára.
A kamaszkor alatt a gyerekek feltárják függetlenségüket, és kialakítják az önérzetet. Azok, akik megfelelő bátorítást és megerősítést kapnak a személyes feltáráson keresztül, ebből a fázisból az önálló önérzet és a függetlenség és az irányítás érzése fog megjelenni. Azok, akik bizonytalanok a hiteik és vágyaik miatt, bizonytalanok és zavarodnak magukról és a jövőről.
Amikor a pszichológusok az identitásról beszélnek, minden olyan hitre, eszményre és értékre utalnak, amelyek segítik az egyén viselkedését. A színpad sikeres befejezése hűséget eredményezett, amelyet Erikson úgy jellemzett, mint a társadalom normáinak és elvárásainak való megfelelés képességét.
Miközben Erikson úgy gondolta, hogy a pszichoszociális fejlődés minden fázisa fontos, különös hangsúlyt fektetett az ego identitás fejlődésére. Az ego identitás az önismeret öntudata, amelyet a társadalmi interakción keresztül fejlesztünk, és amely a pszichoszociális fejlődés identitása és zavart szakasza középpontjában áll.
Erikson szerint az egó identitásunk folyamatosan változik az új tapasztalatok és információk révén, amelyeket a másokkal való napi interakcióinkban szerezünk. Mivel új tapasztalatokkal rendelkezünk, olyan kihívásokkal is szembesülünk, amelyek segíthetnek vagy akadályozhatják az identitás fejlődését.
Személyes identitásunk mindannyiunk számára integrált és kohéziós önérzetet biztosít, mely életen át tartó életet él. Személyes identitásunkat a másokkal való tapasztalataink és kölcsönhatásaink alakítják ki, és ez az identitás segíti a cselekvéseinket, hiedelmeinket és viselkedéseinket az életkorunk során.
Pszichoszociális 6. szakasz - Intimitás vs. Izoláció
Ez a szakasz a korai felnőttkor időszakát fedezi, amikor az emberek személyes kapcsolatokat keresnek.
Erikson fontosnak tartotta, hogy az emberek szoros, elkötelezett kapcsolatokat alakítsanak ki másokkal. Azok, akik ebben a lépésben sikeresek lesznek, tartós és biztonságos kapcsolatokat hoznak létre.
Ne feledje, hogy minden lépés a korábbi lépések során megtanult készségekre épül. Erikson úgy vélte, hogy a személyes identitás erős érzése fontos az intim kapcsolatok kialakításában. Tanulmányok kimutatták, hogy a rossz önérzetűek hajlamosak kevésbé elkötelezett kapcsolatra, és nagyobb valószínűséggel szenvednek érzelmi elszigeteltségtől, magánytól és depressziótól.
Ennek a szakasznak a sikeres megoldása a szeretetként ismert erényt eredményezi. Ezt jelzi a képesség, hogy tartós, értelmes kapcsolatot alakítson ki másokkal.
Pszichoszociális 7. szakasz - Generativitás vs. Stagnálás
A felnőttkorban folytatjuk életünk építését, a karrierünkre és a családunkra összpontosítva.
Azok, akik ebben a fázisban sikeresek, úgy érzik, hogy otthonukban és közösségükben aktívak a világhoz. Azok, akik nem képesek elérni ezt a képességet, nem érzik magukat hatékonynak és a világban nem veszik figyelembe.
Az ápolás az erény, amelyet akkor érünk el, ha ezt a lépést sikeresen kezeljük. Büszke a teljesítményeire, figyelve a gyermekeidet felnõttekká, és az életpartnere egységének kialakulásával fontos szerepet játszanak ebben a stádiumban.
Pszichoszociális 8. szakasz - Integrity vs. Despair
A végső pszichoszociális fázis az idős korban történik, és az élet visszaadására összpontosít.
A fejlesztés ezen szakaszában az emberek visszatekintnek az életük eseményeire, és megállapítják, elégedettek-e az életével, hogy éltek, vagy megbánják azokat a dolgokat, amelyeket tettek vagy nem.
Azok, akik sikertelenek ebben a szakaszban, érezni fogják, hogy életüket elpazarolták és sok bánatot tapasztalnak. Az egyén maradt a keserűség és a kétségbeesés érzésével.
Azok, akik büszkék a teljesítményükre, az integritás érzését fogják érezni. Ennek a fázisnak a sikeres befejezése azt jelenti, hogy kevés sajnálattal és általános elégedettség érzéssel tekintünk vissza. Ezek az egyének el fogják érni bölcsességet, még akkor is, ha a halált szembesül.
Pszichoszociális szakaszok összefoglaló táblázata
1. szakasz: Csecsemőképesség (születés 18 hónapra) |
|---|
Alapvető konfliktus: a bizalom és a bizalmatlanság Fontos események: Etetés Eredmény: A pszichoszociális fejlődés első szakaszában a gyermekek bizalommal jönnek létre, amikor a gondozók megbízhatóságot, gondosságot és szeretettel rendelkeznek. Ennek hiánya bizalmatlansághoz vezet. |
2. szakasz: Korai gyermekkor (2-3 év) |
Alapvető konfliktus: autonómia vs. szégyen és kétség Fontos események: WC képzés Eredmény: A gyermekeknek személyes érzékenységet kell kifejleszteniük a fizikai készségek és a függetlenség érzésében. A potty képzés fontos szerepet játszik abban, hogy segítsen a gyerekeknek kialakítani ezt az autonómia érzést. Azok a gyermekek, akik küzdenek, és akik szégyentek a balesetekért, személyes irányítás nélkül maradhatnak. A pszichoszociális fejlődés ebben a szakaszában a siker az autonómia érzéséhez vezet, a kudarc a szégyen és a kételkedés érzését eredményezi. |
3. szakasz: óvoda (3-5 év) |
Alapvető konfliktus: Kezdeményezés és bűntudat Fontos események: Feltárás Eredmény: A gyermekeknek el kell kezdeniük a kontroll és a hatalmat a környezet felett. A siker ebben a szakaszban céltudatosságot eredményez. Olyan gyermekek, akik túl sok energiát próbálnak kihasználni, ami a bűntudatot eredményezi. |
Színpad: Iskolai kor (6-11 év) |
Alapvető konfliktus: az ipar és az inferioritás Fontos események: Iskola Eredmény: A gyermekeknek új társadalmi és tudományos igényekkel kell szembenézniük. A siker a kompetencia érzéséhez vezet, míg a kudarc érzése alacsonyabb. |
Színpad: serdülőkor (12-18 év) |
Alapvető konfliktus: Az identitás / szerepkör összetettsége Fontos események: Társadalmi kapcsolatok Eredmény: A tizenéveseknek ki kell alakítaniuk az önismeret és a személyes identitás érzését. A siker ahhoz vezet, hogy képes maradni magadnak, míg a kudarc szerepe zavart és gyenge önérzetet eredményez. |
Színpad: Fiatal felnőttkor (19-40 év) |
Alapvető konfliktus: Intimitás vs. Izoláció Fontos események: kapcsolatok Eredmény: A fiatal felnőtteknek intim, szeretetteljes kapcsolatot kell teremteniük másokkal. A siker erős kapcsolatokat eredményez, míg a kudarc magányt és elszigeteltséget eredményez. |
Színpad: középkorú (40-65 év) |
Alapvető konfliktus: Generativitás vs. Stagnálás Fontos események: munka és szülői szerepek Eredmény: A felnőtteknek olyan dolgokat kell létrehozniuk vagy nevelniük, amelyek felülmúlják őket, gyakran gyermekeikkel vagy olyan pozitív változást hozva létre, amely más embereket szolgál. A siker a hasznosság és a megvalósítás érzését eredményezi, míg a kudarc eredményes a világban. |
Színpad: Lejárat (65 évig) |
Alapvető konfliktus: Ego Integrity vs. Despair Fontos események: Reflexió az életről Eredmény: Erikson elmélete sok másként különbözött, mivel a fejlesztés egész életciklusára vonatkozott, beleértve az öregséget is. Az idősebb felnőtteknek meg kell figyelniük az életre, és érzést kell érezniük a teljesítésre. A siker ebben a szakaszban a bölcsesség érzéséhez vezet, míg a kudarc sajnálattal, keserűséggel és kétségbeeséssel jár. Ebben a szakaszban az emberek visszatükrözik életük eseményeit, és megragadják az állományukat. Azok, akik visszatekintnek egy olyan életre, amelyet úgy érezzek, hogy jól élnek, elégedettek lesznek és készek arra, hogy életük végét békében érezzék. Azok, akik visszanéznek és csak sajnálják magukat, érezni fogják a félelmet, hogy életük véget ér, anélkül, hogy megvalósítaná azokat a dolgokat, amelyeket érzésnek érez. |
Egy Word From
Erikson elmélete szintén korlátozásokkal és kritikákkal bír. Milyen tapasztalatok szükségesek az egyes szakaszok sikeres elvégzéséhez? Hogyan mozog az ember az egyik fázisból a másikba? A pszichoszociális elmélet egyik legfőbb gyengesége az, hogy a konfliktusok megoldására és az egyik fázisról a másikra történő áttérés pontos mechanizmusait nem írják le vagy alakítják ki. Az elmélet nem részletezi pontosan, hogy milyen típusú tapasztalatok szükségesek minden szakaszban a konfliktusok sikeres megoldása és a következő lépés felé való elmozdulás érdekében.
A pszichoszociális elmélet egyik erőssége, hogy széles körű keretet biztosít ahhoz, hogy a fejlődést az egész élettartam alatt megtekinthesse. Azt is lehetővé teszi számunkra, hogy hangsúlyozzuk az emberek társadalmi jellegét és a társadalmi kapcsolatoknak a fejlődésre gyakorolt jelentős hatását.
A kutatók bizonyítékokat találtak az Erikson identitással kapcsolatos elképzeléseit illetően, és azonosította az identitás kialakulásának különböző alfejezetét. Egyes kutatások azt is sugallják, hogy azok a személyek, akik a fiatalkorukban erős személyes identitást alkotnak, jobban képesek intim kapcsolatok kialakítására a korai felnőttkorban.
> Források:
> Erikson, EH gyermekkori és társadalom . (2. kiadás). New York: Norton; 1993.
> Erikson, EH & Erikson, JM. Az életciklus befejeződött. New York: Norton; 1998.
> Carver, CS & Scheir, MF. A személyiség perspektívái . Needham Heights, MA: Allyn & Bacon; 2011.