Erikson pszichoszociális fejlődésének elméletének megértése
Az identitás és az összetévesztés az ego ötödik szakasza Erik Erikson pszichológus pszichoszociális fejlődésének elméletének megfelelően. Ez a szakasz 12 és 18 év közötti serdülőkorban jelentkezik. Ebben a szakaszban a serdülők feltárják függetlenségüket, és kialakítják az önérzetet.
Erikson szerint az emberek egy sor szakaszon haladnak keresztül, ahogyan nőnek és megváltoznak az egész életen át.
Minden szakaszban az emberek fejlõdési konfliktusba kerülnek, amelyet meg kell oldani, hogy sikeresen fejlesszék az adott szakasz elsõdleges erényét. Érdeklődött, hogy a társadalmi interakció és a kapcsolatok miként befolyásolják a fejlődést és a növekedést.
Mi az ego identitás?
Az Erikson pszichoszociális színpadi elméletének egyik fő eleme az ego identitás fejlesztése. A tudatos önérzet az, hogy a társadalmi interakción keresztül fejlődünk, ami folyamatosan változik az új tapasztalatok és információk révén, amelyeket a másokkal való napi kölcsönhatásaink során szereztünk.
Az identitás és a zavartság szakasza során ez a konfliktus a személyes identitás kialakítására koncentrál. Ennek a szakasznak a sikeres befejezése olyan erős önérzetet eredményez, amely az egész életen át marad.
Egy közelebbi pillantás az identitás és a zavartság között
- Pszichoszociális konfliktus: Identitás versus zavartság
- Fő kérdés: "Ki vagyok én?"
- Alapvető erény: hűség
- Fontos esemény (ek): Társadalmi kapcsolatok
Ahogy a gyermekkortól felnőttkorig áttérnek, a tizenévesek kezdik zavart vagy bizonytalanul érezni magukat és hogyan illeszkednek a társadalomba. Ahogy igyekeznek létrehozni egy önérzetet, a tizenévesek kísérletezhetnek különböző szerepekkel, tevékenységekkel és viselkedésformákkal. Erikson szerint ez fontos az erős identitás kialakításának folyamatában és az élet irányításának fejlesztésében.
Fejlesztés a serdülőkorban
A tinédzser viselkedése gyakran kiszámíthatatlan és impulzív, de mindez része a személyes identitás érzésének folyamatába. A szülők és a családtagok továbbra is befolyást gyakorolnak arra, hogy a tizenévesek miként érzik magukat, de a külső erők ebben az időben is különösen fontosak. A barátok, a társadalmi csoportok, az iskolavezetők, a társadalmi trendek, sőt a népi kultúra mind szerepet játszanak az identitás kialakításában és kialakításában.
Azok, akik megfelelő bátorítást és megerősítést kapnak a személyes feltáráson keresztül, ebből a szakasznak köszönhetően erős önérzetet és függetlenséget és ellenőrzést érnek el. Azok, akik bizonytalanok a hiteik és vágyaik miatt, továbbra is bizonytalanok és zavarosak magukról és a jövőről.
A válság e fejlődési szakaszában történő megoldása magában foglalja az adott identitás elkötelezettségét. Ez magában foglalhatja a karrierpályán való elkötelezettséget, annak meghatározását, hogy milyen társadalmi csoportok társuljanak és még a személyes stílus érzését is kifejthessék.
Azok, akik sikeresek a hűség kifejlesztése, pszichológiai erény, amelyet a másokkal való kapcsolat és a valódi kapcsolatok kialakítása jellemez. Ez a képesség fontos szerepet játszik a közeljövőben, mint az intimitás és az elszigeteltség .
Tehát mi történik azokkal, akik nem sikerülnek sikeresen kialakítani az identitást ezen a ponton a fejlődésben? Azok a gyerekek, akiknek nem szabad különböző identitásokat feltárni és kipróbálni, elmaradhatnak attól, amit Erikson szerepet jelentett. Ezek az egyének nem biztosak benne, ki vagy mit szeretnek. Hajlamosak egy munkáról vagy egy másik kapcsolatra való áttérésnek, soha nem igazán tudják, hogy mit akarnak az életükön. Ahelyett, hogy a személyes összetartás érzését érzi, csalódottan és zavartan érezve magát az élet helyén.
> Források
> Erikson, EH (1963). Gyermekkor és társadalom. (2. kiadás). New York: Norton.
> Erikson, EH (1968). Az identitás: Ifjúság és válság. New York: Norton.
> Erikson, EH (1982). Az életciklus befejeződött. Norton, New York / London.