Bensőséges kapcsolatok kialakítása másokkal
Az intimitás és az izoláció Erik Erikson pszichoszociális fejlődésének elméletének hatodik szakasza. Ez a szakasz a fiatal felnőttkorban, 19 és 40 éves kor között zajlik. Ebben az időszakban a fő konfliktus középpontja a bensőséges, szeretetteljes kapcsolatok kialakítása másokkal.
A pszichoszociális fejlesztési elmélet megértése
Erikson pszichoszociális fejlődésének elmélete azt sugallja, hogy az emberek a társadalmi és érzelmi fejlődésre összpontosító szakaszokon haladnak át.
Minden ember életének minden pontján fejlõdési konfliktusba kerül, amelyet meg kell oldani. Azok, akik leküzdik ezeket a konfliktusokat, képesek elérni azokat a pszichológiai képességeket, amelyek végül a másik életének végéig tartanak. Azok, akik nem felelnek meg ezeknek a kihívásoknak, továbbra is küzdeni fognak.
Erikson elméletének egyik legfontosabb tényezője, hogy sok más fejlődési elmélettel ellentétben a pszichoszociális fázisok megvizsgálják, hogyan változnak és nőnek az emberek az egész életen át.
A Intimitás versus izolációs szakasz áttekintése
A pszichoszociális fejlődés e hatodik szakasza a következő:
- Pszichoszociális konfliktus: intimitás és elszigeteltség
- Nagykérdés: "Szeretem-e vagy egyedül leszek?"
- Alapvető erény: Szerelem
- Fontos esemény (ek): Romantikus kapcsolatok
Mi történik ezen a szakaszon
Erikson fontosnak tartotta, hogy az emberek szoros, elkötelezett kapcsolatokat alakítsanak ki másokkal. Ezek az érzelmileg intim kapcsolatok, amikor az emberek felnőttkorba lépnek, kulcsfontosságú szerepet töltenek be az intimitás és az elszigetelődés színpadán.
Az ilyen kapcsolatok gyakran romantikus természetűek, de Erikson úgy gondolta, hogy a szoros barátságok is fontosak. Erikson olyan intim kapcsolatokat ír le, mint a közelség, az őszinteség és a szeretet.
Azok az emberek, akik sikeresek az intimitás és az elszigeteltség konfliktusának megoldásában, képesek mély, értelmes kapcsolatokat kialakítani másokkal.
Szoros, tartós romantikus kapcsolataik vannak, de szoros kapcsolatokat alakítanak ki családjukkal és barátaikkal.
A siker erős kapcsolatokat eredményez, míg a kudarc magányt és elszigeteltséget eredményez. A színpadon küzdő felnőttek rossz romantikus kapcsolatokat tapasztalnak. Soha nem osztoznak meg mélyen az intimitásukkal partnereikkel, vagy akár egyáltalán küzdenek a kapcsolatok kialakításában. Ez különösen nehéz lehet, mivel ezek az egyének nézik, hogy a barátok és ismerősök beleszeretnek, házasok és családokat kezdhetnek. Azok, akik küzdenek a másokkal való intimitás kialakításában, gyakran hagyják magányosan és elszigetelten lenni. Egyesek különösen magányosnak érzik magukat, ha küzdenek egymással szoros baráti kapcsolatok kialakításában másokkal.
Az önérzékenység hozzájárul az intimitáshoz vagy az elszigeteltséghez
Miközben a pszichoszociális elméletet gyakran szépen meghatározott, egymást követő lépések sorozataként mutatják be, fontos megjegyezni, hogy minden egyes lépés a következőhöz járul hozzá. Például Erikson úgy vélte, hogy egy teljesen megtervezett önérzettel (az identitás és a zavartság alatt kialakított) alapvető fontosságú ahhoz, hogy intim kapcsolatokat alakíthasson ki. Tanulmányok kimutatták, hogy a rossz önérzetűek kevésbé elkötelezettek, és nagyobb valószínűséggel érzik magukat az érzelmi izoláció, a magány és a depresszió.
> Források:
> Erikson, EH. Gyermekkor és társadalom. 2. szerk. New York: Norton; 1963.
> Erikson, EH. Az identitás: Ifjúság és válság. New York: Norton; 1968.
> Erikson, EH. Az életciklus befejeződött. New York / London: Norton; 1982.