Az emberi fejlődés nyolc szakasza
Az Erik Erikson által létrehozott pszichoszociális fejlődés elmélete talán az egyik legismertebb személyiségelmélet. Az elmélet sok másként különbözik attól, hogy a fejlődést a teljes élettartamon keresztül, a születéstől a halálig terjed.
Minden egyes szakaszban az egyén olyan konfliktusokkal foglalkozik, amely a fejlődés fordulópontjaként szolgál. Amikor a konfliktus sikeresen megoldódott, a személy képes fejleszteni a pszichoszociális minõséget, amely az adott fejlettségi fokhoz kapcsolódik.
Tudjon meg többet az egyes pszichoszociális szakaszokról, beleértve az egyes szakaszokban tapasztalt konfliktust és a fejlődés minden egyes pontján jelentkező főbb eseményeket.
1 - 1. szakasz: Trust versus Bistrust
A bizalom és a bizalmatlanság a legkorábbi pszichoszociális szakasz, amely a gyermek életének első évében jelentkezik. A fejlődés kritikus fázisában a csecsemő teljes mértékben függ a gondozóitól.
Amikor a szülők vagy gondozók a gyermek szükségleteit következetesen és gondosan reagálják, akkor a gyermek megtanul bízni a világban és a körülötte levő emberekben.
2 - 2. szakasz: Az autonómia versus szégyen és kétség
A második pszichoszociális szakasz magában foglalja az autonómia és szégyen vagy kétség közötti konfliktust. Ahogy a gyermek belép a kisgyermekkorba, a személyes irányítás nagyobb érzete egyre fontosabbá válik.
Olyan feladatok, mint például a WC használatának megtanulása, az étel kiválasztása és a játékok kiválasztása, olyan módszerek, amelyek révén a gyermekek nagyobb függetlenséget érhetnek el.
3 - 3. szakasz: kezdeményezés a bűntudat ellenére
A harmadik pszichoszociális szakasz a kezdeményezés és a bűntudat között ismert, és a három és öt éves kor között zajlik. Ez a szakasz az önálló kezdeményezés érzésének fejlesztésére koncentrál.
Azok a gyermekek, akiket megengednek és arra ösztönöznek, hogy részt vegyenek az önirányított játékban, erős indíttatású érzéssel jelennek meg, míg azok, akiket ezekből a tevékenységekből elriasztanak, elkezdhetik érezni a bűntudatot az önálló kezdeményezésekkel szemben.
4 - 4. szakasz: Ipari versus inferioritás
A közép-gyermekkorban hat és tizenegy évesek között a gyermekek az iparágnak nevezett pszichoszociális színpadra lépnek, szemben a kisebbségi szinttel . Ahogy a gyerekek a társadalmi baráti kapcsolatokkal és az iskolai akadémiai tevékenységekkel foglalkoznak, munkájukban és képességeikben büszkeséget és teljesítményt váltanak ki.
A dicséretes és bátorított gyermekek a kompetencia érzését fejlesztik, míg azok, akiket elriasztanak, kevésbé érzik magukat.
5 - 5. szakasz: Azonosság versus zavartság
Az ötödik pszichoszociális fázisban az identitás és a szerepkör zavarodottság áll . A fejlesztés ezen szakaszában a személyes identitás kialakulása kritikus. A kamaszkor alatt a tinédzserek különböző viselkedésformákat, szerepeket és identitást tárnak fel.
Erikson úgy vélte, hogy ez a szakasz különösen fontos, és hogy az erős identitás megteremtése szolgál alapul a jövő irányának megtalálásához az életben.
Az identitásérzetet érző emberek biztonságban, függetlenné válásban és készen állnak a jövőre nézve, míg a zavarosok elvesztik, bizonytalanok és bizonytalanok a helyükről a világban.
6 - 6. szakasz: Intimacy versus Isolation
A hatodik pszichoszociális fázis az intimitásra összpontosított, szemben az elszigetelődéssel , intim és szerető kapcsolatok kialakításával. A házasság, a házasság, a család és a barátság fontos szerepet játszik az intimitás és az elszigeteltségi szakasz között, amely kb. 19-40 év között van.
A szeretetteljes kapcsolatok sikeres kialakítása másokkal, az egyének képesek megtapasztalni a szeretetet és élvezni az intimitást. Azok, akik nem képesek tartós kapcsolatokat kialakítani, egyedül és egyedül érzik magukat.
7 - 7. szakasz: Generativity versus Stagnation
Miután a felnőttek a generáció és a középkorú felnőttkori stagnálás között lépnek be, a pszichoszociális konfliktus középpontjában az a szükség van, hogy olyan dolgokat hozzanak létre vagy neveljenek, amelyek meghaladják az egyént.
A család megteremtése, a közösséghez való hozzájárulás és a munkához való hozzájárulás minden olyan módszer, amellyel az emberek céltudatosságot alakítanak ki. Azok, akik nem találnak módot a hozzájárulásra, szétszakadhatnak és haszontalanok lehetnek.
8 - 8. szakasz: Integrity versus Despair
A végső pszichoszociális színpad az integritás és a kétségbeesés között ismert, és körülbelül 65 éves kortól kezdődik és a haláláig tart. Ez alatt az idő alatt az egyén visszanéz az életére. A fő kérdés ebben a szakaszban: "Éltem-e érthető életet?"
Azok, akik a békéért, a bölcsességért és a teljesítésért érezhetik magukat, még akkor is, ha szembenéznek a halállal. Azok számára, akik keserűséggel és sajnálattal néznek vissza az életre, a kétségbeesés érzése eredményezhet.