A múltban az addikciót olyan "addiktív" anyag, mint heroin vagy alkohol lenyelése okozta. Ezeket az anyagokat szinte mágikus hatáskörnek tekintették, és ezáltal a felhasználó nem tudta fogyasztani fogyasztását, tekintet nélkül a környezetre és olyan körülményekre, mint például a felhasználó által tapasztalt stressz. Az anyagfüggőség DSM-IV meghatározása ezeknek az anyagoknak a fiziológiai hatásaira összpontosított, és a tolerancia és a visszavonás folyamata a függőség központi eleme.
Azonban az 1970-es évektől kezdődően elkezdődött a kutatás, amely más képet fest a stresszről és a függőségről. Nemcsak hogy világossá vált, hogy néhány "addiktív" anyagot szedő ember nem függővé válik, hanem a látszólag jóindulatú magatartások is , amelyek nem tartalmaznak ingerlő anyagokat, kezdtek addiktívnak tekinteni, beleértve a problémás szerencsejátékokat , a bevásárlási függőségeket, az élelmiszer- függőséget, a számítógépet függőség, sőt a szexuális függőség. Sőt, egyre inkább az a tény , hogy a készlet és a beállítás, valamint más kontextuális kérdések, mint például az addiktív anyagot viselő egyén által tapasztalt stressz vagy a függőséget okozó viselkedés, egyre inkább felismerik, hogy hatással van az emberek függővé válására vagy sem. Ez a legújabb felfedezések tükröződnek a DSM-V-ben .
Az alkoholfogyasztás gyakran úgy tűnik, hogy olyan kísérletet tesz, hogy a stresszeket olyan módon kezelje, amely az egyén számára nem elég. Miközben ideiglenesen megkönnyebbülhet a stressz a kábítószer vagy viselkedés révén, akkor addiktív lesz, ez a megkönnyebbülés rövid életű, ezért többre van szüksége annak érdekében, hogy továbbra is szenvedjenek stresszekkel.
És mivel sok szenvedély további stresszt hoz magával, mint például a kábítószer elhasználódása során tapasztalt elvonási tünetek, mégis több addiktív anyag vagy viselkedés szükséges ahhoz, hogy megbirkózzanak a további stresszel.
Ebből a szempontból nyilvánvaló, hogy egyes emberek sokkal inkább sebezhetőbbek a szenvedélybetegségekhez képest, mint mások, egyszerűen a stressz életében.
A gyermekkori visszaélés, például fizikai , érzelmi vagy szexuális bántalmazás , később a kábítószerrel és viselkedéssel kapcsolatos szenvedélybetegségek kialakulása között már jól ismert kapcsolat áll fenn. A gyermekkori visszaélés rendkívül stresszes a gyermek számára, de továbbra is problémákat okoz, mivel ez a gyermek felnőtté válik, ennek következményei a kapcsolatok és az önbecsülés . Nem mindenki, akit gyermekként bántalmaztak, függőséggel küzd, és nem mindenki függőséggel bántalmazott gyermekkorában, de a gyermekek visszaélés utáni túlélőinek sebezhetősége a későbbi függőséghez egyértelmű példa a stressz és a függőség közötti kapcsolatról.
Bár a stressz önmagában nem okoz függőséget - rengeteg ember van stressz alatt, és nem válik függőséggé, mindenképpen sok ember számára jelentős szerepet játszik. A stressz szerepének elismerése a függőség kialakulásában és a stresszmenedzsment fontosságának a függőség megelőzésében és leküzdésében fontos szerepet játszik abban, hogy segítse az embereket abban, hogy elkerüljék a függőség által okozott szenvedést mind a szenvedélybetegek, mind pedig szeretteik számára . A stresszoldatunk számos olyan stratégiát és eszközt biztosít, amelyek relevánsak ahhoz, hogy a stressz kezelésének egészségesebb módjait biztosítsuk, függetlenül attól, hogy kialakult-e egy függőség.
És soha nem túl korai a gyermekek és a fiatalok számára a jó stresszkezelési képességek megismertetése, ezért kevésbé hajlamosak arra, hogy elsősorban rabjává váljanak.
> Források:
> Cornelius, J., Kirisci, L., Reynolds, M., & Tarter, R. "A stressz befolyásolja az anyaghasználati rendellenességek kialakulását az ifjúság fiatalkorúvá válásakor?" American Journal of Drug & Alkohol-visszaélés . 40: 3, 225-229. 2014-ben.
> Koob, G. "A függőség egy jutalomhiány és stresszes pánikbetegség." Frontiers in Psychiatry , 4, 2013. augusztus 1.
> Sinha, R. & Jastreboff, A. "A stressz, mint az elhízás és a függőség közös kockázati tényezője". Biological Psychiatry , 73, 9, 827-835. 2013-ban.
> Schwabe, L., Dickinson, A., & Wolf, O. "Stressz, szokások és kábítószer-függőség: Pszicho-neuroendocrinológiai szempont." Experimental and Clinical Psychopharmacology 19 (1), 53-63. 2011.