A korai gyermekkortól kezdve a középkorig gyermekek drámai társadalmi és érzelmi változásokon mennek keresztül. Gondoljunk csak arra a különbségre, amikor kétéves kora gyermek és egy hét vagy nyolc éves kor között van. Óriási mennyiségű változás és növekedés következik be a beavatkozási évek alatt. A tipikus kétéves hölgyek híresek az őrült tantrumokról és a szülők ragaszkodásáról.
A gyerekek ebben az életkorban is küzdenek, hogy maguk csinálják a dolgokat, drámai hangulatváltozásokat, és gyakran nehezen jutnak együtt más gyerekekkel. A kétéves gyermeknek állandó felügyeletet is igényel, nehogy bõkezû kíváncsisága zavart okozzon.
Gyorsan előre a hétéves, és látni fogod, hogy a gyermek nagyon ügyes, hogy függetlenül csinálja a dolgokat, és valószínűleg nagyon büszke ilyen teljesítményre. A középkor gyermekkorában a gyerekek egyre jobban kompetensek és magabiztosak. A szülők elkezdenek bizalmat teremteni a gyermekben, lehetővé téve számukra napi feladatok elvégzését, mint például a saját ruháinak kiválasztása és a saját reggeli elkészítése. A családi barátságok még mindig létfontosságúak, de a gyerekek ebben a korban sokkal kevésbé ragaszkodnak. A kisgyermekkortól eltérően, amikor a szülői szétválasztás gyakran a síráshoz vezetett, az iskoláskorú gyermekek általában nyugodtan és sok dráma nélkül mennek iskolába. A nap folyamán a gyerekek sikeresen lépnek kapcsolatba a társaikkal, meghallgatják a tanárt, és követik az utasításokat.
Míg a kognitív növekedés fontos szerepet játszik ebben a progresszióban, a közép-gyermekkorban is nagy a társadalmi és érzelmi növekedés. Ahogy a gyerekek elkezdik az iskolát, társadalmi világuk sokkal nagyobb lesz. Ahol a korábbi társadalmi kapcsolatok többsége elsősorban a családdal volt, az iskola bevezetése egy teljesen új világot nyit meg másokkal való kapcsolatokban.
Ez a gyerekeknek sokkal gazdagabb és mélyebb társadalmi élményt kínál, mind ismerős, mind ismeretlen személyekkel.
A fejlődő szocialista én
Ahogy a gyerekek bejutnak az iskolába, nagyobb figyelmet fordítanak a körülöttük lévőkre. Ahogy egyre jobban észreveszik a többi embert, elkezdik összehasonlítani magukat társaikkal is. Az önfogalom fokozatosan növekszik a gyermekkorban, kezdve a korai évek során, amikor a gyerekek felismerik, hogy független egyének, és eljutnak ahhoz, hogy megértsék, ki és milyenek. A középiskolában a gyerekek egyre jobban megértik a társadalmi környezetükbe való beilleszkedést.
Az általános iskola első néhány évében a gyerekek természetesen optimista benyomást keltenek magukra. Gyakran túlbecsülik saját képességeiket bizonyos tevékenységek elvégzésében, mint például száz, ugrókötél tökéletesen, vagy egy osztálytársával szembeni verseny megnyerése. A sok alapvető készség elsajátítása fontos eszköze az önbecsülés érzésének. A játék révén a gyerekek javítani tudnak készségeikkel, és tudatosabbá válnak, és bizonyos feladatokat és lépéseket tesznek.
A gyerekek elkezdenék megfigyelni, hogy a társaik ugyanazokat a feladatokat végzik, és gyakran kezdik összehasonlítani magukat másokkal.
Egy harmadik fokozatú fiú, aki büszke arra, hogy egy gyors futó lehet, csalódást okozhat, ha egy osztályába tartozó másik fiú a nyílás során versenyben veszít. Ez a felismerés, hogy ő nem a legjobb vagy leggyorsabb futó, hatással lehet az általános önérzetére. Ahogy öregszik, a fiú egyre nagyobb hangsúlyt fektet a fontos dolgokra. Ha a futás még mindig fontos, akkor elkezdhet gyakorolni, hogy javítsa képességeit. Vagy talán rájön, hogy sokkal jobb futballista, így a leggyorsabb futó nem olyan fontos.
Barátságok kialakítása a középkorú gyermekkorban
Ezzel a növekvő társadalmi világgal jön a barátság bevezetése.
A barátság egyre fontosabbá válik a középiskolai évek során. Míg a gyerekek nyilvánvalóan készségüket a szüleiktől függik, és élvezik a testvérekkel való együttélést, egyre inkább érdeklődnek a családi egységen kívüli más emberekkel való kapcsolatépítés iránt. A fejlődési folyamat fontos része ennek az időnek a megismerése, hogyan lehet barátságokat teremteni és fenntartani. Kevés dologra lehet szert tenni a szülők szívének, mint látni a gyermeke harcát, hogy barátait keressék, vagy társadalmi elutasítással, vagy akár más gyerekek zaklatásával viselkedjenek. Szerencsére vannak olyan dolgok, amelyeket a szülők meg tudnak tenni annak biztosítása érdekében, hogy gyermekük olyan társadalmi kompetenciát szerezzen, amelyet az iskolában és később az életben kell sikerrel elérnie.
A gyerekkor legrégebbi évei alatt a gyerekek általában nem gondolnak arra, hogy megválasztják vagy barátkoznak egymással. A legtöbb esetben a játékosok kiválasztása e korai években leginkább a közelség kérdése. A többi gyerek ugyanabban a helységben van. Mint minden szülő vagy tanár igazolni tudja, a konfliktusok nagyon gyakoriak a korai gyermekkorban, mivel a fiatalabb gyerekek általában hiányoznak a szociális készségek, például a megosztás, a hallgatás, a türelem és az együttműködés.
Ahogy a gyerekek lépnek be az iskolai évekbe, sokkal szelektívebbé válnak attól, hogy barátokként választanak. Ahogy a gyerekek összehasonlítják magukat másokkal, elkezdik megítélni más gyermekekről is. Meglepő módon azonban a kutatók azt találták, hogy a gyerekek hajlamosak lassan negatív döntéseket hozni más gyerekekkel kapcsolatban. Míg a felnőttek gyakran gyorsan rámutatnak arra, hogy "a gyerekek kegyetlenek lehetnek", a legtöbb gyermek általában pozitív észlelése az osztálytársaikról.
A gyerekek azonban megismerik más gyerekek jellemzőit, és meghozzák döntéseiket arról, hogy mely gyerekekkel szeretnének barátkozni. Egyes gyerekek gravitálódhatnak egymás felé, mert ugyanazokat a tevékenységeket, mint sport- vagy videojátékokat érdeklik. Más gyerekeket is meg lehet hívni bizonyos barátok számára, attól függően, hogy milyen kimenő, hogyan öltözködnek, vagy együttműködőek csoportokban. Ebben a korban a gyerekek olyan barátokat választanak, akik kedvesek és fogadók, és kissé kimenőek. Hajlamosak elkerülni azokat a gyerekeket, akik túl félénkek vagy túl agresszívek.
Bár a szülők nem annyit mondanak arról, hogy kinek a barátja barátja, mint amikor fiatalabbak voltak, még mindig vannak olyan dolgok, amelyeket a felnőttek meg tudnak tenni a gyerekek irányába a boldog és egészséges barátságok felé. A szülők elkezdhetik bátorítani gyermekeiket, hogy beszéljenek más gyerekekkel, de ne essenek tolakodóvá. Ha egy gyermek úgy tűnik érdekelt, hogy csak egy legjobb barátjával játszik, akkor a szülők megfontolhatják, hogy a gyermeket más gyermekekkel együtt lógassák. Az iskola remek hely a barátok megszerzésére, de az iskolán kívüli tevékenységekben való részvétel, mint például a softballozás vagy a művészeti órák lebonyolítása további lehetőségeket nyújt a pozitív társadalmi kapcsolatok kialakításához.
Az egészséges barátságokat az együttműködés, a kedvesség, a bizalom és a kölcsönös tisztelet jellemzi. Szóval mit kell tenniük a szülők, ha gyermekük egészségtelen barátságban van? Emlékeztetve arra, hogy minden barátságnak van az ups és downs segíthet. Az alkalmi konfliktusok vagy érvek nem feltétlenül jelek, hogy a kapcsolat destruktív vagy egészségtelen. Ha azonban a barátság a stressz vagy a szorongás forrása lesz, akkor itt az ideje, hogy tegyen lépéseket. A szülőknek el kell kezdeniük, hogy beszéljenek a gyermekeikkel, és ösztönözzék őt, hogy ossza meg érzéseit a barátjával. A felnőtteknek is segíteniük kell a gyermekeket abban, hogy megértsék a helyzet elhagyásának fontosságát, különösen ha a barát fizikailag vagy érzelmileg fáj. Végül a szülők és más felnőttek megpróbálhatják megteremteni a távolságot a gyermek és a barát között. Például egy tanár dönthet úgy, hogy olyan gyerekeket ül össze, akik egymásnak ütköznek egymással.