Az assimiláció a Jean Piaget által eredetileg javasolt adaptációs folyamat egy részét jelenti. Az asszimiláció révén új információkat vagy tapasztalatokat veszünk fel, és beépítjük azokat meglévő ötleteinkbe. A folyamat némileg szubjektív, mert hajlamosak vagyunk módosítani a tapasztalatokat vagy információkat, hogy illeszkedjenek a már meglévő hitünkhöz.
Az asszimiláció fontos szerepet játszik abban, hogyan ismerjük meg a körülöttünk lévő világot.
A korai gyermekkorban a gyermekek folyamatosan asszimilálják az új információkat és tapasztalatokat a világgal kapcsolatos meglévő ismereteikre. Ez a folyamat azonban nem ér véget gyermekkorával. Ahogy az emberek találkoznak új dolgokkal és értelmezik ezeket a tapasztalatokat, mind a kicsi, mind pedig a nagy módosításokat a meglévő gondolataikra a körülöttük lévő világban végzik.
Nézzük közelebb az asszimilációt és a szerepet játszó szerepet a tanulási folyamatban.
Hogyan működik az asszimiláció?
Piaget úgy gondolta, hogy két alapvető módja van annak, hogy alkalmazkodni tudjunk az új tapasztalatokhoz és információkhoz. Az asszimiláció a legegyszerűbb módszer, mivel nem igényel sok alkalmazkodást. Ezzel a folyamattal új ismereteket adunk meglévő tudásbázisunkhoz, néha újragondolva ezeket az új élményeket, hogy azok illeszkedjenek a korábban létező információkhoz.
Az asszimiláció során a gyermekeknek a tudásuk szerint alkalmazzák a világot.
Ez magában foglalja a valóságnak és a tapasztalatnak a jelenlegi kognitív struktúrájába való illesztését. A gyermek megértése, hogyan működik a világ, ezért szűrődik és befolyásolja, hogyan értelmezik a valóságot.
Például, képzeljük el, hogy a szomszédainknak van egy lánya, akit mindig is tudtok, hogy édes, udvarias és kedves.
Egy nap pillant meg az ablakon, és látja, hogy a lány hógolyót dobott az autójához. Kifogástalan és meglehetősen durva, nem valami, amit elvárnánk ettől a lánytól.
Hogyan értelmezi ezt az új információt? Ha az asszimilációs folyamatot használja, akkor elvetheti a lány viselkedését, és úgy véli, hogy talán valami, amit egy osztálytársa tanúskodott, és hogy nem azt jelenti, hogy elszánt. Nem változtatja meg a véleményét a lányról, egyszerűen új ismereteket ad hozzá a meglévő ismereteihez. Még mindig egy kedves gyerek, de most már tudod, hogy személyisége is pajkos oldala.
Ha a Piaget által leírt második adaptációs módszert szeretné kihasználni, akkor a fiatal lány viselkedése miatt újraértékelheti véleményét róla. Ezt a folyamatot Piaget a szállásnak nevezte, amelyben a régi ötleteket új információ alapján megváltoztatják vagy helyettesítik.
Az asszimiláció és a szállás mindkettő együttesen működik együtt a tanulási folyamat részeként. Néhány információt egyszerűen beillesztünk meglévő sémáinkba az asszimilációs folyamaton keresztül, míg más információk az új sémák kialakulásához vagy a meglévő ötletek teljes átalakulásához vezetnek a szálláshelyek folyamán.
További példák
- Egy főiskolai hallgató megtanulja használni egy új számítógépes programot
- A látja az új típusú kutyát, amit soha nem látott, és azonnal rámutat az állatra, és azt mondja: "Kutya!"
- Egy szakács megtanulja az új főzési technikát
- Egy programozó, aki új programozási nyelvet tanul
Mindegyik példában az egyén hozzáfűzi a meglévő sémájához tartozó információkat. Ne feledje, ha új tapasztalatok miatt az ember megváltoztatja vagy teljesen megváltoztatja meglévő hitüket, akkor az úgynevezett szálláshely.
Egy Word From
Az asszimiláció és a szállás komplementer tanulási folyamatok, amelyek szerepet játszanak a kognitív fejlődés minden egyes szakaszában.
A szenzomotoros stádiumban például a fiatal csecsemők érzékeny és motívális tapasztalataik révén kölcsönhatásba lépnek a munkával. Néhány információt asszimilálnak, míg bizonyos tapasztalatokat el kell fogadni. Ezeken a folyamatokon keresztül a csecsemők, a gyermekek és a serdülők új ismeretekkel és előrehaladást nyernek a fejlődés szakaszaiban.
> Források:
Miller PH. Piaget elmélete: Múlt, jelen és jövő. A gyermekkori kognitív fejlődés Wiley-Blackwell kézikönyvében. U. Goswami (szerk.). New York: John Wiley & Sons; 2011.