Néhány nagy kérdés az emberek fejlődéséről
Számos olyan fontos kérdésről van szó, amelyet a fejlesztési pszichológia története során vitattak meg. A legfontosabb kérdések a következők:
- A fejlesztés többet jelent a genetikához vagy a környezethez ?
- Fejlődik-e lassan és simán a fejlődés?
- A korai gyermekkori tapasztalatok a legnagyobb hatást gyakorolják a fejlődésre, vagy a későbbi események egyformán fontosak?
Tudjon meg többet ezekről az alapkérdésekről és arról, hogy sok pszichológus ma hitte ezeket a kérdéseket.
Természet vs. Nurture
Az öröklés és a környezet viszonylagos hozzájárulásával kapcsolatos viták, amelyek általában a természet-ellenséges viták közé tartoznak, mind a filozófia, mind a pszichológia egyik legrégebbi kérdése. A filozófusok, pl. Platón és Descartes támogatták azt az elképzelést, hogy egyes ötletek születnek. Másfelől a John Locke olyan gondolkodók, mint a tabula rasa fogalma, azzal a meggyőződéssel érveltek, hogy az elme születéskor egy üres palánk, tapasztalataink meghatározásával.
Ma a legtöbb pszichológus úgy véli, hogy ez a két erő közötti kölcsönhatás, amely fejlődést okoz. A fejlesztés bizonyos szempontjai egyértelműen biológiaiak, például a pubertás. A pubertás kialakulását azonban környezeti tényezők, mint a táplálkozás és a táplálkozás befolyásolhatja.
Korai tapasztalatok és későbbi tapasztalatok
A fejlõdési pszichológia második fontos szempontja a korai tapasztalatok viszonylagos jelentõsége, szemben az élet késõbbi történeteivel.
Többet érintenek a korai gyermekkorban bekövetkező események, vagy a későbbi események ugyanolyan fontos szerepet játszanak?
A pszichoanalitikus teoretikusok a korai gyermekkorban bekövetkező eseményekre koncentrálnak. Freud szerint a gyermek személyiségének nagy része ötéves kor alatt teljesen megalapozott. Ha ez valóban így van, azok, akik megfosztott vagy visszaélő gyermekeket tapasztaltak, soha nem állíthatók vagy fejlődhetnek normálisan.
Ezzel a nézettel ellentétben a kutatók azt találták, hogy a gyermekkori események hatása nem feltétlenül domináns hatással van a viselkedés egész életében. Sokan, akiknek a kevésbé tökéletes gyermekkora van, normálisan jól korrigált felnőttekké válnak.
Folytonosság és diszkontinuitás
A fejlődési pszichológia egyik legfontosabb kérdése a folytonosság. A változás idővel simán megy végbe, vagy előre meghatározott lépések sorozatán keresztül? A fejlesztés néhány elmélete szerint a változások egyszerűen mennyiségi kérdések; a gyerekek többet mutatnak bizonyos készségekkel, ahogy idősebbek. Az egyéb elméletek olyan szekvenciális szakaszokat sorolnak fel, amelyekben bizonyos fejlettségi pontok tapasztalhatók. A legtöbb fejlesztési elmélet három széles területre esik:
- A pszichoanalitikus elméleteket befolyásolja Sigmund Freud munkája, aki a tudattalan elme és gyermekkori tapasztalatok fontosságában hitt. Freud hozzájárulása a fejlõdési elmélethez az volt a javaslata, hogy a fejlõdés egy sor pszichoszexuális szakaszon következik be.
Erik Erikson elmélete a pszichoszociális fejlődés színpadi elméletét javasolja Freud ötleteire . Erikson elmélete a konfliktusokra összpontosított, amelyek a fejlesztés különböző fázisaiban merülnek fel, és - Freud elméletével ellentétben - Erikson az egész életciklus során a fejlesztést írta le.
- A tanulási elméletek arra összpontosítanak, hogy a környezet milyen hatással van a viselkedésre. Fontos tanulási folyamatok közé tartoznak a klasszikus kondicionálás , az operáns kondicionálás és a szociális tanulás. Minden esetben a viselkedést az egyén és a környezet közötti kölcsönhatás alakítja ki.
- A kognitív elméletek középpontjában a mentális folyamatok, készségek és képességek fejlesztése áll. A kognitív elméletek közé tartozik például a Piaget kognitív fejlődésének elmélete .
Rendellenes viselkedés vs. egyéni különbségek
Sok szülő egyik legnagyobb gondja az, hogy a gyermek általában fejlődik-e vagy sem. A fejlõdési mérföldkövek olyan korosztályokat ajánlanak fel, amelyekben bizonyos készségek és képességek jellemzõek, de aggodalomra adhat okot, amikor a gyermek kissé mögött van a norma mögött.
Míg a fejlesztési elméletek történelmileg a viselkedésbeli hiányokra koncentráltak, a fejlődés egyes egyedi különbségeire összpontosít egyre gyakoribb.
A pszichoanalitikus elméletek hagyományosan abnormális viselkedésre összpontosulnak, így a fejlesztési elméletek ezen a területen általában a viselkedésbeli hiányosságokat mutatják. A tanulási elméletek inkább a környezet egyedi hatására támaszkodnak, így az egyéni különbségek fontos elemei az elméleteknek. Napjainkban a pszichológusok mind a normákat, mind az egyéni különbségeket vizsgálják a gyermekfejlesztés leírásakor.
> Források:
> Berk, LE. Gyermek fejlődését. 9. ed . USA: Pearson Education, Inc.; 2012-ben.
> Shute RH, Slee PT. Gyermekfejlesztési elméletek és kritikai perspektívák, második kiadás . New York: Routledge; 2015.