A pánikbetegség és pánikroham diagnosztikai kritériumai
A pánikbetegség a DSM-5-ben szorongásos rendellenességnek minősül. Az iránymutatások szerint, annak érdekében, hogy pánikbetegségben szenvedjenek, rendszeresen váratlan pánikrohamokat kell tapasztalnia.
Mit mond a DSM-5 a pánikbetegségről? Hogyan változott az új kiadás, ahogy diagnosztizálják? A frissítések között megmagyarázzák a pánikrohamok típusát, és hogy az agorafhógia hogyan társul a pánikbetegséghez.
Mi az a DSM-5?
Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség (APA) Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM-5) az Egyesült Államokban a mentális zavarok diagnosztizálására szolgáló rendszer. A DSM tartalmazza a mentális egészségügyi szakemberek által használt diagnosztikai kritériumokat, amelyek minden mentális betegség osztályozására és leírására szolgálnak.
A DSM-5 2013-as kiadása az első jelentős frissítés 1994 óta. Ebben a kiadásban számos változtatás történt, és ez magában foglal néhány frissítést a pánikbetegség diagnózisának.
Ez a rendszer nincs ellentmondás nélkül. Sok rendellenességnek vannak átfedő tünetei. Egyes szakemberek megkérdőjelezik az ilyen típusú osztályozási rendszer érvényességét, míg mások úgy érzik, hogy nagyon sok szubjektivitást jelentenek alkalmazásában.
A fenntartások ellenére a diagnózis gyakran szükséges a kezelés, a kutatás és a biztosítási költségtérítés tekintetében. Sok szakember úgy érzi, hogy ez a rendszer sokkal jobb, mint egyáltalán nem.
A DSM-5 diagnosztizálja a pánikbetegséget
A pánikbetegség diagnosztikai kritériumait a DSM-5 határozza meg. Ez egy szorongásos zavar, amely elsősorban pánikrohamok előfordulásán alapul, amelyek visszatérőek és gyakran váratlanok.
Ezenkívül legalább egy támadást egy hónappal vagy még többen követnek, attól tartva, hogy több támadása lesz.
Ez megváltoztatja viselkedésüket, ami gyakran magában foglalja az olyan helyzetek elkerülését, amelyek támadáshoz vezethetnek.
Fontos megjegyezni, hogy a pánikbetegség diagnózisának ki kell zárnia a pánikroham egyéb lehetséges okait, vagy éppen úgy, mint az.
- A támadások nem egy anyag (pl. Kábítószer-használat vagy gyógyszer) közvetlen fiziológiai hatásai vagy egy általános egészségügyi állapot miatt következnek be.
- A támadásokat nem egy másik mentális zavar jelenti. Ezek közé tartozhatnak a szociális fóbia vagy más specifikus fóbia , rögeszmés-kényszeres rendellenesség, poszttraumatikus stressz rendellenesség vagy szeparációs szorongásos rendellenesség
Pánikrohamok meghatározása DSM-5-el
Mivel a pánikrohamok kulcsfontosságúak a pánikbetegség diagnózis szempontjából, jól definiáltak és meglehetősen specifikusak. A DSM-5 frissítései jelentősek. Az előző verzió három kategóriába sorolta a pánikrohamokat: szituációsan kötött / helyettesített, helyzetileg hajlamos vagy váratlan / uncued. A DSM-5 két nagyon egyértelmű kategóriába sorolja le: a várandós és váratlan pánikrohamokat.
Várható pánikrohamok azok, amelyek egy bizonyos félelemhez kötődnek, mint a repülés. A váratlan pánikrohamoknak nincs nyilvánvaló kiváltója vagy cue-ja, és előfordulhat, hogy kék színű.
A DSM-5 szerint a pánikrohamot a következő tünetek közül négy vagy több jellemzi:
- Palpitációk, lüktető szív vagy gyorsított pulzusszám
- Izzadó
- Remegés vagy remegés
- A légszomj vagy a fulladás érzése
- A fulladás érzése
- Mellkasi fájdalom vagy kellemetlen érzés
- Hányinger vagy hasi fájdalom
- Szédülést érzek, instabil, szédül vagy halvány
- Az unrealitás (derealizáció) érzése vagy önmagától való leválás (deperszonalizáció)
- Félelem, hogy elveszítik az irányítást vagy megőrülnek
- A haldoklás félelme
- Zsibbadás vagy bizsergő érzés (paresztézia)
- Hidegrázás vagy hőhullámok
A fenti tünetek közül négynél kevesebb ilyen jelenléte korlátozott tünetegyüttes pánikrohamnak tekinthető.
Az agorafóbia most egyedül áll
A DSM korábbi verzióiban az agorafóbia pánikbetegséghez kapcsolódott. A DSM-5 frissítéseivel mostantól külön és kódolható diagnózis áll rendelkezésre. Ez a frissítések egyik legnagyobb különbsége.
Az agorafóbia frissítésén belül a DSM-5 megjegyzi, hogy egy személynek legalább két helyzetben intenzív félelmet vagy szorongást kell tapasztalnia. Ezek közé tartoznak a nyilvános, nyitott terek és a tömegek, alapvetően bárhol, ahol otthon kívül vagy.
Azt is megjegyzi, hogy az elkerülési magatartásokat ki kell mutatni. Ezek azoknak a helyzeteknek a következményei, amelyek pánikrohamok vagy szorongás kialakulásához vezethetnek, amelyekben a segítség nem áll rendelkezésre, vagy hogy nehéz elmenekülni.
Csak egy szakember képes diagnosztizálni a pánikbetegséget
Fontos tudni, hogy a pánikbetegség tünetei sok más szorongásos rendellenességet és / vagy egészségügyi állapotot utánozhatnak. Csak az orvos vagy a mentális egészségügyi szakember tudja diagnosztizálni a pánikbetegséget.
Forrás:
> Amerikai Pszichiátriai Szövetség. Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai kézikönyve. 5. ed. Washington, DC: 2013.