A személyiség vizsgálata a pszichológia egyik legfontosabb témája. Számos személyiségelmélet létezik, és a legfontosabbak egyike a négy fő perspektívának egyikébe tartozik. A személyiség mindegyik perspektívája megpróbálja leírni a személyiség különböző mintáit, beleértve azt is, hogy hogyan alakulnak ezek a minták és hogyan változik az emberek egyéni szinten.
Tudjon meg többet a személyiség négy fő perspektívájáról, az egyes elméletekkel társított teoretikusról és az egyes perspektívák központi elemeiről.
A pszichoanalitikus perspektíva
A személyiség pszichoanalitikus perspektívája hangsúlyozza a korai gyermekkori tapasztalatok és a tudattalan elmélet fontosságát. Ezt a személyiség perspektíváját Sigmund Freud pszichiáter hozta létre, aki úgy vélte, hogy a tudattalanban rejlő dolgok többféle módon is feltárhatók, többek között álmok, szabad egyesülés és nyelvcsúcsok révén. A neo-freudiai teoretikusok , köztük Erik Erikson, Carl Jung, Alfred Adler és Karen Horney , a tudattalanok fontosságában hittek, de nem értettek egyet Freud elméletének más vonatkozásaiban.
Major teoretikusok és elméletük
- Sigmund Freud : Hangsúlyozta a korai gyermekkori események fontosságát, a tudattalan és szexuális ösztönök befolyását a személyiség fejlődésére és kialakulására.
- Erik Erikson : Hangsúlyozta a személyiségfejlesztés, az identitásválság és a személyiség alakulásának társadalmi elemeit az egész életciklus során.
- Carl Jung : olyan fogalmakra fókuszál, mint a kollektív tudattalan, archetípusok és pszichológiai típusok.
- Alfred Adler : Hisz abban, hogy a személyiség mögött meghúzódó legfontosabb motiváció magában foglalja a fölérendeltséget, vagy a kihívások leküzdésére irányuló vágyat, és közelebb kerül az önmegvalósításhoz. Ez a vágy a felsőbbrendűség elérésére abból ered, hogy az Adler úgy vélte, egyetemes.
- Karen Horney : Az alapvető szorongás leküzdésének szükségességére összpontosít, az elszigetelt és egyedülálló érzés a világon. Hangsúlyozta azokat a társadalmi és kulturális tényezőket is, amelyek szintén szerepet játszanak a személyiségben, beleértve a szülő-gyermek kapcsolat fontosságát.
A humanista perspektíva
A személyiség humanista perspektívája a pszichológiai növekedésre, a szabad akaratra és a személyes tudatosságra összpontosít. Az emberi természetre nézve pozitívabb kilátásokra van szükség, és arra koncentrál, hogy az egyes emberek hogyan tudják elérni az egyéni potenciáljukat.
Major teoretikusok
- Carl Rogers : Az emberek benne rejlő jóságában hittek, és hangsúlyozták a szabad akarat és a pszichológiai növekedés fontosságát. Azt javasolta, hogy az aktuális tendencia az emberi viselkedés hajtóereje.
- Abraham Maslow : Javasolták, hogy az embereket az igények hierarchiája motiválja. A legalapvetőbb igények középpontjában az élethez szükséges dolgok állnak, mint például az élelmiszer és a víz, de ahogy az emberek feljebb lépnek a hierarchiában, ezek az igények olyan dolgokra koncentrálódnak, mint a megbecsülés és az önmegvalósítás.
A Trait Perspektíva
A személyiség vonás-perspektívája az emberi személyiséget jellemző sajátosságok azonosítására, leírására és mérésére összpontosít. Ezeknek a tulajdonságoknak a megértése révén a kutatók úgy vélik, jobban megérthetik az egyének közötti különbségeket.
Major teoretikusok
- Hans Eysenck : Javasolt, hogy a személyiség három dimenziója van: 1) extraversion-introversion, 2) érzelmi stabilitás-neuroticizmus és 3) pszichotizmus.
- Raymond Cattell : Azon személyazonosságok azonosítása, amelyekben úgy vélte, felhasználhatók az egyéni különbségek megértésére és mérésére.
- Robert McCrae és Paul Costa: Bevezette a nagy öt elméletet, amely a személyiség öt kulcsfontosságú dimenzióját azonosítja: 1) extraversion, 2) neuroticizmus, 3) nyitottság a tapasztalathoz, 4) lelkiismeretesség és 5) egyetértés.
A társadalmi kognitív perspektíva
A személyiség társadalmi kognitív perspektívája hangsúlyozza a megfigyelési tanulás , az önhatékonyság, a szituációs hatások és a kognitív folyamatok fontosságát.
Major teoretikusok
- Albert Bandura : Hangsúlyozta a társadalmi tanulás fontosságát, vagy megfigyelésen keresztül tanult. Az ő elmélete hangsúlyozta a tudatos gondolatok szerepét, beleértve az önhatékonyságot , vagy a saját meggyőződésünket képességeinkben.