Önhatékonyság: Miért hiszel magadban?

Ha kihívással áll szemben, úgy érzed, hogy fel tudsz emelkedni és elérni a célodat, vagy lemondsz a vereségről? Olyanok vagytok, mint a klasszikus gyerekkönyvből álló híres kis vonatmotor ("Azt hiszem, tudom, lehet, hogy tudok!"), Vagy kétségei vannak a saját képességekkel, hogy felkeltsék és leküzdjék azokat az nehézségeket, , vagy a saját készségeidnek a különböző helyzetekkel való foglalkozásod iránti meggyőződésed nemcsak abban tudsz szerepet játszani, hogy Ön hogyan érzi magadat, hanem arról, hogy sikeresen teljesítette-e a célokat az életben.

Az önhatás fogalma központi szerepet játszik Albert Bandura pszichológus társadalmi kognitív elméletében , amely hangsúlyozza a megfigyelési tanulás , a társadalmi tapasztalat és a kölcsönös determinizmus szerepét a személyiség fejlesztésében.

Bandura szerint az egyén attitűdjei, képességei és kognitív készségei magukban foglalják az úgynevezett önrendszert. Ez a rendszer fontos szerepet játszik abban, hogyan érzékeljük a helyzeteket és hogyan viselkedünk a különböző helyzetekre reagálva. Az ön-hatékonyság ezen önrendelkezés lényeges eleme.

Mi az önhatás?

Albert Bandura szerint az önhatékonyság az a képesség, hogy képes legyen megszervezni és végrehajtani a leendő helyzetek kezeléséhez szükséges cselekvési programokat. " Más szóval, az önhatékonyság egy személy hite a saját helyzetében való sikerességéhez. Bandura ezeket a hiedelmeket meghatározó tényezőnek tekintette, hogy az emberek hogyan gondolkodnak, viselkednek és érzik magukat.

Mivel Bandura 1977-es tanulmányában megjelent az "önhatékonyság: viselkedési változás egységesítő elmélete felé", a pszichológia egyik legfontosabb témája. Miért vált az önhatékonyság ilyen fontos téma a pszichológusok és oktatók között? Ahogy Bandura és más kutatók bizonyították, az önhatékonyság mindent érinthet a pszichológiai állapotoktól a viselkedésig a motivációig.

Az önhatékonyság szerepe

Gyakorlatilag minden ember meghatározhatja azokat a célokat, amelyeket el akar érni, azokat a dolgokat, amelyeket változtatni szeretne, és azokat a dolgokat, amelyeket szeretnének elérni. Azonban a legtöbb ember rájön, hogy ezeknek a terveknek a végrehajtása nem teljesen egyszerű. Bandura és mások azt találták, hogy az egyén önhatásai fontos szerepet játszanak a célok, a feladatok és a kihívások megközelítésében.

Azok az emberek, akiknek erős az önhatásuk:

Az önhatékonyság gyengeségével rendelkező emberek:

Az önhatékonyság forrásai

Hogyan fejlődik az önhatás? Ezek a hiedelmek a korai gyermekkorban kezdik kialakulni, mivel a gyermekek sokféle élményt, feladatot és helyzetet kezelnek. Az önhatékonyság növekedése azonban nem ér véget fiatalkorban, de az egész élet során tovább fejlődik, ahogy az emberek új készségeket, tapasztalatokat és megértést szereznek.

Bandura szerint az önhatékonyság négy fő forrása:

1. Mesteri tapasztalatok

"A hatékonyság hatékonyabbá tételének leghatékonyabb módja a mesteri tapasztalatok révén" - magyarázta Bandura. A feladat végrehajtása sikeresen megerősíti az önhatékonyságunkat. Azonban a feladat vagy a kihívás megfelelő kezelésének hiánya alááshatja és gyengítheti az önhatékonyságot.

2. Szociális modellezés

Az önhatékonyság egyik fontos forrása a többi ember sikeres elvégzése. Bandura szerint "a hasonlóan hasonló emberek látják el a fenntartható erőfeszítéssel járó megfigyelői meggyőződést, hogy ők is rendelkeznek azzal a képességgel, hogy sikeres legyen összehasonlítható tevékenységek".

3. Társadalmi meggyőzés

Bandura azt is kijelentette, hogy az emberek meggyõzõdhetnek arról, hogy képesek lesznek a sikerhez szükséges képességekkel és képességekkel rendelkezni. Tekintsünk egy olyan idõt, amikor valaki mondott valami pozitív és bátorítást, ami segített elérni a célt. A másoktól való verbális bátorítás megkönnyíti az embereket, hogy legyőzzék az öntudatot, és inkább arra koncentráljanak, hogy a lehető legjobban meg tudják felelni a feladatot.

4. Pszichológiai válaszok

Saját reakcióink és érzelmi reakcióink a szituációkban is fontos szerepet játszanak az önhatékonyságban. A hangulatok, az érzelmi állapotok , a fizikai reakciók és a stressz szintek mind olyan hatással vannak, ahogyan egy személy sajátos képességeit érzi egy adott helyzetben. Az a személy, aki rendkívül ideges lesz, mielőtt nyilvánosan beszélne, gyenge önhatékonysági érzést kelthet ezekben a helyzetekben.

Bandura azonban megjegyzi: "ez nem az érzelmi és fizikai reakciók puszta intenzitása, hanem fontos, hogy hogyan érzékelik és értelmezik őket." Megtanulva, hogyan lehet minimalizálni a stresszt és emelni a hangulatot nehéz vagy kihívásokkal teli feladatokkal szemben, az emberek javíthatják önhatékonyságukat.

> Források:

> Bandura A. A személyes ügynökség gyakorlása az önhatékonysági mechanizmusokon keresztül. R. Schwarzer (szerk.), Self-efficacy: A cselekvés gondolkodásának ellenőrzése. Washington, DC: féltekén: Taylor & Francis; 1992.

> Bandura A. Az önhatás a változó társadalmakban. Cambridge, Egyesült Királyság: Cambridge University Press; 1995.

> Bandura A. Önhatásosság. A VS Ramachaudran (szerk.), Enciklopédia az emberi viselkedésről , 4. New York: Academic Press; 1994.

> Bandura A. Önhatékonyság: A viselkedési változás egyesítő elmélete felé. Pszichológiai áttekintés . 1977, 84, 191-215.