A neo-freudiai pszichológusok olyan gondolkodók voltak, akik egyetértettek Freud pszichoanalitikus elméletének számos alapvető elveivel, de megváltoztatták és alkalmazkodtak a megközelítéshez, hogy beépítsék saját hiteiket, ötleteiket és véleményüket. Sigmund Freud pszichológus számos olyan ötletet javasolt, amelyek nagyon ellentmondásosak voltak, de számos követőt is vonzott.
Sok ilyen gondolkodó egyetértett Freudnak a tudattalan elmével és a korai gyermekkor fontosságával.
Vannak azonban olyan pontok is, amelyeket más tudósok nem értettek meg, vagy közvetlenül elutasították. Emiatt ezek az egyének folytatták a saját személyiségük sajátos elméletét.
Neo-freudiai nézeteltérések Freuddal
Van néhány különböző ok, amiért ezek a neo-freudiai gondolkodók nem értettek egyet Freudtal. Erik Erikson például úgy vélte, hogy Freud nem helyes azt gondolni, hogy a személyiség szinte teljes egészében gyermekkorban alakult ki. Más témák, amelyek motiválták a neo-freudiai gondolkodókat, beleértve:
- Freud hangsúlyozza a szexuális sürgetéseket, mint elsődleges motiváló.
- Freud negatív nézete az emberi természetre.
- Freud azon meggyőződését, hogy a személyiség teljesen korai gyermekkorban alakult ki.
- Freud nem hangsúlyozza a viselkedésre és a személyiségre gyakorolt társadalmi és kulturális hatásokat.
Míg a neo-freudianusokat Freud befolyásolta, saját egyedi elméleteket és perspektívákat fejlesztett ki az emberi fejlődésre, a személyiségre és a viselkedésre.
Neo-freudi gondolkodók őrnagyai
Számos neofurudista gondolkodó törte meg a freudi pszichoanalitikus hagyományokat, hogy kifejlesszék saját pszichodinamikai elméletüket. Néhány ilyen egyén eredetileg Freud belső körébe tartozott, köztük Carl Jung és Alfred Adler.
Freud és Jung egyszer szoros barátsággal rendelkeztek, de Jung elszakadt, hogy saját ötleteit alakítsa ki.
Jung a személyiség elméletére mint analitikus pszichológiára hivatkozott, és bemutatta a kollektív tudattalan fogalmát. Ezt egy egyetemes struktúrává tette, amelyet ugyanazon faj összes tagja osztott meg, amely az emberi viselkedést befolyásoló ösztönöket és íveket tartalmazza. Jung még mindig nagy hangsúlyt fektetett a tudattalanra, de elmélete nagyobb hangsúlyt fektetett a kollektív tudattalan fogalmára, mint a személyes tudattalanra. A többi neo-freudianakhoz hasonlóan Jung kevésbé összpontosított a szexre, mint Freud.
Adler úgy vélte, hogy Freud elmélete túlzottan a szexre összpontosít, mint az emberi viselkedés elsődleges motiváló tényezője. Ehelyett az Adler kisebb hangsúlyt fektetett a tudattalan szerepére és nagyobb hangsúlyt fektetett az interperszonális és a társadalmi hatásokra. Egyéni pszichológia néven ismert megközelítése arra a hajtóerőre összpontosult, amelyet minden embernek kompenzálnia kell az alacsonyabb szintű érzelmekért. A kisebbségi komplexum, amint azt javasolta, egy személy érzései és kétségei voltak, hogy nem mérik fel más emberek vagy a társadalom elvárásainak.
Míg Freud úgy vélte, hogy a személyiség többnyire kőkorongban áll a kora gyermekkorban, Erikson úgy érezte, hogy a fejlődés az egész életen át folytatódik.
Azt is hitte, hogy nem minden konfliktus eszméletlen. Sokan tudatában voltak, és az eredmény, gondolta, magától a fejlesztési folyamattól. Erikson a szex szerepét a viselkedés motiválójaként hangsúlyozta, és sokkal inkább hangsúlyozta a társadalmi kapcsolatok szerepét. A pszichoszociális fejlődés nyolcfokozatú elmélete egy sor olyan fejlődési konfliktusra összpontosít, amelyek az egész életen át, a születéstől a halálig terjednek. Minden szakaszban az emberek válsággal szembesülnek, amelyet meg kell oldani bizonyos pszichológiai erősségek kialakításában.
Horney az egyik első pszichoanalízist tanult, és ő is az egyik volt, aki kritizálta Freud női megjelenését, mint a férfiaknál.
Horney ellenzi a Freud női ábrázolását, mint a "pénisz irigység". Ehelyett azt javasolta, hogy a férfiak "méltó irigységet" tapasztaljanak, mert nem tudnak gyermekeket viselni. Az ő elmélete arra összpontosít, hogy a viselkedést számos különböző neurotikus szükséglet befolyásolta.