Az Electra komplex olyan pszichoanalitikus kifejezés, amelyet egy lány érzelmi érzelmének leírására használ az édesanyjával apja érzelmeire. Ez hasonlítható a hím- oidipusz-komplexhez. Az Electra-komplexum feloldása végeredményben az azonos nemű szülővel való azonosításhoz vezet.
Hogyan működik az Electra Complex?
Sigmund Freud szerint a női pszichoszexuális fejlődés során egy fiatal lány kezdetben az anyjához kapcsolódik.
Amikor felfedezi, hogy nincs péniszük, az apjához kapcsolódik, és elkezd hazulni az anyjának, akit a "kasztrálás" miatt hibáztat. Ennek eredményeképpen Freud úgy vélte, hogy a lány elkezd azonosítani és emulálni az anyját, attól tartva, hogy elveszíti szerelmét.
Míg az Electra-komplexum gyakran Freud-hoz kötődik, valójában Carl Jung volt, aki 1913-ban összefogta ezt a kifejezést. Freud elutasította ezt a kifejezést, és leírta azt a kísérletet, hogy "hangsúlyozza a két nem viszonyulása közötti analógiát". Freud maga a feminista oidipusz-viselkedés fogalmát használta leírására, amit most az Electra-komplexusnak nevezünk.
Mikor épül fel az Electra Complex?
A freudi elmélet szerint a fejlődési folyamat fontos része az azonos nemű szülőkkel való azonosulás tanulása. Freud pszichoszexuális fejlődésének elméletében a libidinalis energia a gyermek testének különböző erogén zónáira összpontosít.
Ha valami a fenti szakaszok bármelyikénél hiba következik be, akkor a fejlesztés ezen időpontjában rögzítés történhet. Freud úgy vélte, hogy ilyen rögzítések gyakran idegességhez vezetnek, és szerepet játszottak a neurózisban és a felnőttkori rosszul alkalmazkodó viselkedésben.
Freud leírta az oidipal komplexumot, amikor fiú vágyott az anyjára és az apjával való versenyre.
A fiúnak eszméletlen vágya van arra, hogy az apját anyja szexuális partnere helyettesítse, így a fiú és az apa közötti versengéshez vezet.
Ugyanakkor azonban a fiúnak attól is félnie kell, hogy apja felfedezi ezeket a vágyakat, és kasztrál a büntetésből. Annak érdekében, hogy megoldja ezt a szorongást, a fiú inkább az apjával azonosítja magát, és olyan vágyat érez, hogy jobban hasonlít az apjára. Freud úgy vélte, hogy ez a folyamat arra készteti a gyerekeket, hogy elfogadják nemi szerepüket, fejlesszék a saját szexualitásuk megértését, és mégis erkölcsi érzést alkossanak.
Az Electra Complex rövid háttere
Maga a kifejezés az Electra görög mítoszából és Orestes testvéréből származik, aki édesanyja halálát ábrázolta az apja gyilkosságának bosszújához. Freud kifejlesztette az Electra-komplexum alapul szolgáló elképzeléseit, bár ezt nem nevezte el. Freud inkább arra hivatkozott, hogy egy lány hajlandó versenyezni az anyjával az apja birtoklásáért, mint a női Oedipus-hozzáállás vagy a negatív Oedipus-komplexum.
Freud és Jung eredetileg közeli barátok és kollégák voltak, de Jung egyre jobban elégedetlen volt Freud elméletének egyes aspektusaival. Úgy érezte, Freud hangsúlyozta a szexualitás szerepét az emberi viselkedés motiválásában.
Végül Jung lemondott pszichoanalitikus hovatartozásáról, és a két férfi között gyötrődött. Jung folytatta a Freud női Oedipus viselkedését, mint az Electra-komplexumot.
Védelmi mechanizmusok és az Electra Complex
Számos védelmi mechanizmus játszik szerepet az Electra komplexum megoldásában. Ez az elsődleges id, amely arra kéri a gyermeket, hogy birtokolja az anyját, és versenyezzen az apjával. A konfliktus megoldásához ezeket a sürgetéseket és vágyakat először el kell nyomni a tudatos emlékezetből. A folyamat következő részében az azonosítás történik. A lány elkezd azonosítani az édesanyjával, és ugyanazon személyiségjellemzőkkel azonos sajátságát magába foglalja az egójába.
Ez a folyamat lehetővé teszi a lány számára, hogy anyja erkölcsi érzékenységét a szuper egójába vezesse be, ami végül arra irányítja, hogy kövesse szülei és társadalma szabályait.
> Források
> Freud, S. (1962). Három esszét a szexualitás elméletéről. (np): alapkönyvek.
> Jung, CG (1913). The Psychoanalysis Theory, Psychoanalytic Review, 1, 1-40.
Scott, J. (2005). Electra Freud után: mítosz és kultúra. Cornell tanulmányok a pszichiátria történetében. Ithaca: Cornell University Press.