Amikor a rossz dolgok történnek, úgy gondoljuk, hogy mindent megteszünk, ami szükséges a helyzet megváltoztatásához. A tanult tehetetlenségről szóló kutatás azt mutatta, hogy amikor az emberek úgy érzik, mintha nem tudnák ellenőrizni, mi történik, hajlamosak egyszerűen feladni és elfogadni a sorsukat.
Mit tanul a tehetetlenség?
A megtanult tehetetlenség akkor fordul elő, amikor egy állatot többször egy olyan averszív ingerületnek vetnek alá, amely nem tud menekülni.
Végül az állat abbahagyja az inger elkerülését és úgy viselkedik, mintha teljes mértékben tehetetlen lenne megváltoztatni a helyzetet. Még akkor is, ha a menekülési lehetőségek bemutatásra kerülnek, ez a tanult tehetetlenség megakadályozza a cselekvést.
Míg a koncepció erősen kötődik az állati pszichológiához és a viselkedéshez, alkalmazható az emberi lények számos helyzetére is.
Amikor az emberek úgy érzik, hogy nem tudják irányítani a helyzetüket, akkor is elkezdhetik a tehetetlenül viselkedni. Ez a tétlenség vezethet az embereknek, hogy figyelmen kívül hagyják a megkönnyebbülés vagy a változás lehetőségeit.
A megtanult tehetetlenség felfedezése
A tanult tehetetlenség fogalmát véletlenül Martin Seligman és Steven F. Maier pszichológusok fedezték fel. Kezdetben megfigyelték a tehetetlenséget a kutyákon, akik klasszikusan feltételezik, hogy hangjelzés után áramütést várnak.
Később a kutyákat egy átrakó dobozba helyezték, amely két, alacsony gáttal elválasztott kamrát tartalmazott.
A padlót az egyik oldalról villamossák, nem pedig a másikat. A klasszikus kondicionálásnak alávetett kutyák nem próbálták elszökni, bár a sokk elkerülése egyszerűen egy kis akadály felett ugrott.
Ennek a jelenségnek a megvizsgálására a kutatók újabb kísérletet dolgoztak ki.
- Az első csoportban a kutyákat egy ideig rögzítették a hámokba, majd felszabadították.
- A második csoportba tartozó kutyákat ugyanabba a hevederekbe helyezték, de elektromos ütközéseknek volt alávetve.
- A harmadik csoport ugyanazokat a sokkokat kapta, mint a második csoportban, kivéve, hogy a csoportban lévők nem tudták ellenőrizni a sokkot. A harmadik csoportba tartozó kutyák esetében a sokk úgy tűnt, hogy teljesen véletlenszerű és kívül esik az irányításukon.
A kutyákat ezután egy transzferbe helyezték. Az első és a második csoportból származó kutyák hamar megtudták, hogy a gát elhagyja a sokkot. A harmadik csoport tagjai azonban nem próbálták megszabadulni a sokkhatástól. Korábbi tapasztalataik alapján kognitív elvárásokat támasztottak, hogy semmi, amit tett, megakadályozná vagy megszüntetné a sokkokat.
Ismert tehetetlenség az emberekben
A megtanult tehetetlenség hatását különböző állatfajokban mutatták ki, de hatása az emberekben is megfigyelhető.
Vegyünk egy gyakran használt példát: A gyermek, aki rosszul végzi a matematikai teszteket és feladatokat, hamarosan úgy fogja érezni, hogy semmi, amit ő, nem lesz hatással matematikai teljesítményére. Amikor később valamilyen matematikai feladattal találkozik, a tehetetlenség érzését tapasztalhatja.
A megtanult tehetetlenség számos különböző lelki rendellenességhez is társult. A depresszió, a szorongás, a fóbiák , a félénkség és a magány mind a tanult tehetetlenséget súlyosbíthatja.
Például egy olyan nő, aki szociális helyzetekben szégyenlősnek érzi magát, végül úgy érezheti, hogy nem tud semmit tenni a tünetei leküzdésére. Ez az érzés, hogy a tünetei nincsenek közvetlen irányításában, arra késztetheti őt, hogy ne próbáljon befogadni magát a társadalmi helyzetekben, és ezáltal még inkább hangsúlyozta a félénkséget.
A kutatók azonban azt tapasztalták, hogy a tanult tehetetlenség nem mindig általánosítható minden helyzetben és helyzetben.
Egy olyan diák, aki a matematikához tartozó tanult tehetetlenséget tapasztalja, nem feltétlenül ugyanolyan tehetetlenséget tapasztal, amikor a való világban elvégzi a számításokat. Más esetekben az emberek olyan tapasztalt tehetetlenséget tapasztalhatnak meg, amelyet a helyzetek széles körében általánosíthatok.
Tehát mi magyarázza, hogy miért fejlõdnek meg bizonyos emberek a tanult tehetetlenség és mások nem? Miért van ez bizonyos helyzetekre jellemző, de másokban globálisabb?
Sok kutató úgy véli, hogy a hozzárendelés vagy a magyarázó stílusok szerepet játszanak annak meghatározásában, hogy az emberek milyen hatással vannak a tanult tehetetlenségre. Ez a nézet azt sugallja, hogy az egyén jellegzetes magyarázata az események megmagyarázására meghatározza, hogy képesek-e tanulni a tehetetlenséget. A pesszimista magyarázó stílus a tanult tehetetlenség nagyobb valószínűséggel jár. Az ilyen magyarázó stílussal rendelkezők hajlamosak negatívnak tekinteni, mint elkerülhetetlenek és elkerülhetetlenek, és hajlamosak személyes felelősséget vállalni az ilyen negatív eseményekért.
Tehát mit tehetnek az emberek a megtanult tehetetlenség leküzdésében? A kognitív-viselkedési terápia a pszichoterápia formája, amely hasznos lehet a tanult tehetetlenséghez hozzájáruló gondolkodási és viselkedési minták leküzdésében.
Egy Word From
A megtanult tehetetlenség mélyreható hatást gyakorolhat a mentális egészségre és a jólétre. Azok a személyek, akik a megtanult tehetetlenséget tapasztalják, valószínűleg depresszió tüneteit, emelkedett stresszszinteket és kevésbé motiválják a fizikai egészségüket.
Ha úgy érzed, hogy a tanult tehetetlenség negatív hatást gyakorolhat az életedre és egészségedre, fontolja meg orvosával beszélgetést arról, milyen lépéseket tehet az ilyen típusú gondolkodás kezelésére.
> Források
> Chang, EC, Sanna, LJ. Érzékenység és pszichológiai kiigazítás a vonuló felnőtt generációk között: vajon a pesszimista magyarázó stílus még mindig számít ?. Személyiség és egyéni különbségek. 2007-ben; 43: 1149-1159.
> Christensen, AJ, Martin, R, & Smyth, JM. Encyclopedia of Health Psychology. New York: Springer Science & Business Media; 2014-ben.
> Hockenbury, DE & Hockenbury, SE. Pszichológia felfedezése. New York: Macmillan; 2011.