Mikor és miért fordul elő a szokás?

Minél többet találkozunk valamivel, annál kevésbé valószínű, hogy reagálunk

A habituáció az ismételt előadások utáni ingerre adott válasz csökkenése. Például egy új hang a környezetében, például egy új csengőhang, először felhívhatja a figyelmet, vagy akár zavaróvá is válhat. Idővel, ahogy megszokta ezt a hangot, kevesebb figyelmet fordít a zajra, és a hangra adott válasz csökkenni fog. Ez a csökkent válasz a szokás.

Példák a habituációra

A habituáció a tanulás egyik legegyszerűbb és leggyakoribb formája. Lehetővé teszi az emberek számára, hogy nem esszenciális ingereket hangoljanak fel, és összpontosítsanak azokra a dolgokra, amelyek valóban igényelnek figyelmet.

Képzeld el, hogy a kerteden vagy, amikor hangos zúgást hallsz a szomszéd udvarából. A szokatlan hang azonnal felhívja a figyelmet, és kíváncsi vagy, mi folyik itt, vagy mi lehet a zaj. Az elkövetkező napokban a zúgó zaj folyamatos és állandó ütemben folytatódik. Végül csak hangot adsz ki.

Ez nem csak a hang, ami arra késztet bennünket, hogy megszokottá váljunk. Egy másik példa lenne reggeli hajnali parfümzésre, mielőtt reggel elindulna a munkához. Rövid idő elteltével már nem veszi észre parfümje illatát, de mások körében észreveheti a szagot, még akkor is, ha tudomást sem vett róla. Ez szokás is.

A habituáció jellemzői

A szokás egyik legfontosabb jellemzője:

Miért fordul elő a habituáció?

A habituáció a nem asszociatív tanulás egyik példája, vagyis az ösztönzéshez nincs jutalom vagy büntetés. Nem tapasztal fájdalmat vagy örömet a szomszéd tomboló hangjának következtében. Akkor miért érezzük ezt? Van néhány különböző elmélet, amely megpróbálja megmagyarázni, hogy miért alakul ki a szokás:

> Források:

> Domjan M. A tanulás és viselkedés alapelvei. 7. ed. Wadsworth Publishing; 2014-ben.

> Rankin CH, Abrams T, Barry RJ, et al. A habituation revisited: A habituáció viselkedési jellemzőinek frissített és felülvizsgált leírása. A tanulás és a memória neurobiológiája . 2009-ben; 92 (2): 135-138. doi: 10.1016 / j.nlm.2008.09.012.