Alkalmazkodás a változásért

Az alkalmazkodás olyan kifejezés, amely az új információkhoz és tapasztalatokhoz való alkalmazkodás képességére utal. A tanulás alapvetően alkalmazkodik a folyamatosan változó környezetünkhöz. Az alkalmazkodás révén képesek vagyunk olyan új viselkedéseket elfogadni, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megbirkózzunk a változással.

Hogyan alakul az adaptáció?

Jean Piaget elmélete szerint az adaptáció az egyik fontos folyamat, amely a kognitív fejlődést vezérli.

Maga az adaptációs folyamat kétféle módon történhet: asszimiláció és szállás útján.

Asszimiláció

Az asszimiláció során az emberek felveszik a külvilágból származó információkat, és átalakítják azt a meglévő ötleteikkel és koncepcióikkal. Az emberek rendelkeznek olyan mentális kategóriákkal, amelyeket sémáknak neveznek, és amelyeket a körülöttük lévõ világ megértésére használnak.

Amikor új információkkal találkozik, néha könnyen beilleszthető egy meglévő sémába. Gondolj erre, mint egy mentális adatbázis. Ha az információ könnyen illeszkedik egy meglévő kategóriába, gyorsan és könnyen beolvasható az adatbázisba.

Ez a folyamat azonban nem mindig tökéletesen működik, különösen a korai gyermekkorban. Egy klasszikus példa: képzeld el, hogy egy nagyon kicsi gyerek először lát egy kutyát. A gyerek már tudja, mi a macska, ezért amikor meglátja a kutyát, azonnal azt feltételezi, hogy macska. Elvégre beleillik a macskák létező sémájába, hiszen mindkettő kicsi, szőrös, és négy lába van.

Ennek a hibának a helyesbítése a következő alkalmazkodási folyamat révén történik.

Szállás

A szállásban az emberek új információkat is befogadnak, megváltoztatva a mentális ábrázolást az új információkhoz. Amikor az emberek olyan új információkkal találkoznak, amelyek teljesen újak vagy kihívásokkal szembesülnek meglévő ötleteikkel, gyakran új sémát kell kialakítaniuk az információ befogadására vagy meglévő mentális kategóriáik megváltoztatására.

Ez olyan, mintha megpróbálna információt adni egy számítógépes adatbázisba, csak annak megállapításához, hogy nincs olyan létező kategória, amely illeszti az adatokat. Annak érdekében, hogy az adatbázishoz beillesszük, létre kell hoznunk egy teljesen új mezőt vagy meg kell változtatnunk egy meglévő mezőt.

Az előző példában szereplő gyermek számára, amely eredetileg úgy gondolta, hogy egy kutya macska, előfordulhat, hogy észre veszi a két államból a legfontosabb különbségeket. Az egyik ugat, míg a másik nyávog. Az egyik szeret játszani, míg a másik egész nap aludni akar. Egy idő után a kutyák számára új sémát hoz létre, miközben egyúttal megváltoztatja meglévő macskatábláját.

Nem meglepő, hogy a szállás folyamata sokkal nehezebb, mint az asszimilációs folyamat. Az emberek gyakran rezisztensek a rendszereik megváltoztatására, különösen, ha egy mélyen megfogalmazott hit megváltoztatásával jár.

Következtetésképpen

Az adaptációs folyamat a kognitív fejlődés kritikus része. Az asszimiláció és az alkalmazkodás adaptív folyamata révén az emberek képesek új információ felvételére, új ötleteket formálni vagy megváltoztatni a meglévőket, és olyan új magatartásformákat fogadhatnak el, amelyek jobban felkészítik a körülöttük lévő világot.

Irodalom

Piaget, J. (1964). Hat pszichológiai tanulmány . New York: Vintage.

Piaget, J. (1973). A gyermek és a valóság: a genetikai pszichológia problémái. Pingvin könyvek.

Piaget, J. (1983)]. Piaget elmélete. P. Mussen (szerk.) A gyermekpszichológia kézikönyve . New York: Wiley.