George Kelly személyiségelmélete
A személyes konstrukciós elmélet azt sugallja, hogy az emberek személyes konstrukciókat dolgoznak ki a világ működéséről. Az emberek ezt követően használják ezeket a konstrukciókat, hogy észrevételeiket és tapasztalataikat megértsék.
A világ, amelyben élünk, ugyanaz a helyzet mindannyiunk számára, de az, ahogyan azt tapasztaljuk, más, mint minden egyes ember. Képzeld el például, hogy te és a barátod sétálsz a parkban, és észreveszel egy nagy barna kutyát.
Ön azonnal látni egy kecses és imádnivaló állat, hogy szeretne kedvencét. A barátod viszont egy fenyegető állatot lát, amit el akar kerülni. Hogyan lehet két embernek ilyen eltérő értelmezése?
George Kelly pszichológus szerint a személyiség a különböző mentális konstrukciókból áll, amelyeken keresztül minden ember a valóságot látja. Kelly úgy gondolta, hogy minden ember nagyon hasonlít egy tudósra. Csakúgy, mint a tudósok, meg akarjuk érteni a körülöttünk lévő világot, megjósolni a következő eseményeket, és megteremteni az elméleteket az események magyarázatához.
Hogyan működik a személyes konstrukciós elmélet?
Kelly úgy gondolta, hogy először olyan személyes konstrukciókat fejlesztünk ki, amelyek lényegében mentális ábrázolások, amelyeket az események értelmezéséhez használunk. Ezek a konstrukciók tapasztalataink és észrevételeinken alapulnak.
Az 1950-es évek elején a viselkedési és pszichoanalitikus perspektívák még mindig meglehetősen dominánsak voltak a pszichológiában .
Kelly személyes konstrukciós elméletét alternatív nézőpontként javasolta, amely e két kiemelkedő szempontból távozott.
Kelly úgy vélte, hogy az emberek aktív szerepet vállalnak abban, hogy az emberek nem passzív alanyokként tekintik az egyesületek, megerősítéseket és büntetéseket a környezetükben (behaviorizmus), vagy öntudatlan kívánságaikra és gyermekkori tapasztalataikra (pszichoanalízis). összegyűjtik és értelmezik a tudást.
"A viselkedés nem a pszichológus kérdésére adott válasz; ez a kérdés - javasolta.
Ahogy éljük az életünket, "kísérleteket" végzünk, amelyek a hitünket, az észlelésünket és az értelmezéseket teszik a tesztelésre. Ha a kísérleteink működnek, megerősítik jelenlegi hitünket. Ha nem, megváltoztathatjuk nézeteinket.
Mi teszi ezeket a konstrukciókat annyira fontosnak? Mert Kelly szerint a konstrukcióink "lencse" révén tapasztaljuk a világot. Ezeket a konstrukciókat az események előrejelzésére és előrejelzésére használják, ami viszont meghatározza viselkedéseinket, érzéseinket és gondolataikat.
Kelly úgy vélte, hogy minden esemény, amelyik történni fog, többféle értelmezésre nyitott, amelyet konstruktív alternatívának nevez. Amikor egy eseményt vagy helyzetet igyekszünk megérteni, azt javasolta, hogy fel tudjuk választani azt a konstrukciót is, amelyet használni akarunk. Ez olykor történik, amikor egy esemény kibontakozik, de visszavezethetjük tapasztalataikat is, és aztán különböző módon tekinthetjük meg őket.
Hogyan használjuk a konstrukciókat?
Kelly úgy gondolta, hogy a konstrukciók használata ugyanúgy működik, mint egy tudós elméletét. Először azt feltételezzük, hogy egy adott konstrukció egy adott eseményre vonatkozik.
Ezt a hipotézist teszteljük a konstrukció alkalmazásával és az eredmény előrejelzésével. Ha a jóslatunk helyes, akkor tudjuk, hogy a konstrukció hasznos ebben a helyzetben, és megtartjuk azt jövőbeni felhasználás céljából.
De mi történik, ha előrejelzéseink nem valósulnak meg? Lehet, hogy átgondoljuk, hogyan és mikor alkalmazzuk a konstrukciót, megváltoztathatjuk a konstrukciót, vagy eldönthetjük, hogy teljesen elhagyjuk a konstrukciót.
A recurrences fontos szerepet játszik a személyes konstrukciós elméletben. A konstrukciók azért merülnek fel, mert tükrözik azokat a dolgokat, amelyek gyakran tapasztalatainkban ismétlődnek. Kelly azt is hitte, hogy a konstrukciók hierarchikus módon szerveződnek.
Például több alapkonstrukció lehet, és a hierarchia alapja, míg összetettebb és elvont konstrukciók találhatók magasabb szinten.
Kelly azt is hitte, hogy a konstrukciók bipolárisak; lényegében minden egyes konstrukció két egymással ellentétes oldalból áll. Néhány példa az "aktív és passzív", "stabil vs. változó", "barátságos és barátságtalan". Az az oldal, amelyre egy személy vonatkozik egy eseményre, az emergens pólusnak nevezik. A nem aktívan alkalmazott oldal az implicit pólus.
Elengedhetetlen, hogy emlékezzünk az individualitás hangsúlyára a személyes konstrukciós elméletben. A konstrukciók természeténél fogva személyesek, mert minden ember életérzésén alapulnak. Minden ember konstrukciós rendszere egyedülálló, és ezek a tapasztalatok egyéni jellege képezi az emberek közötti különbségeket.
Megfigyelések
- "Lehet, hogy az egyén - saját személyisége szerint - még inkább egy tudós természete felett van, aki mindig arra törekszik, hogy megjósolja és ellenőrizze az események bekövetkezésének folyamatát? Nem lesz-e az elmélete, nem teszteli-e hipotéziseit, és ha igen, vajon nem különbözik-e a különböző emberek személyes nézőpontjai közötti különbségek a különböző tudósok elméleti szempontjainak különbségei között? "
(Kelly, 1963) - "Kelly úgy vélte, hogy az embereknek alapvető szükségük van arra, hogy megjósolják az általuk megtapasztalt eseményeket, oly módon, hogy olyan személyes konstrukciók rendszert fejlesztenek ki, amelyet új események értelmezésére vagy értelmezésére használnak fel, a konstrukciók az egyén tapasztalataiból származó ismétlődő elemekből származnak, hanem azért, mert mindegyikük külön kifejlesztette őket, minden ember konstrukciós rendszere egyedülálló. "
(Carver és Scheier, 2000)
Forrás:
Carver, CS, & Scheier, MF perspektívák a személyiségről. Needham Heights, NJ: Allyn & Bacon; 2000.
Kelly, GA A személyiségelmélet: a személyes konstrukciók pszichológiája. New York: WW Norton & Company; 1963.