Hogyan készítsünk egy láncelemzést a problémamegoldások megváltoztatására

Miért élvezhetik a PTSD-vel élők ezt a beavatkozást?

Fontos, hogy egy PTSD-vel rendelkező személy megtanulja, hogyan végezzen láncelemzést. A PTSD-vel rendelkező emberek számos problémás viselkedést tudnak kialakítani. Fontos azonban felismerni, hogy ezek a problémamegoldások valamilyen oknál fogva fejlődnek. Ők valamiféle funkciót szolgálnak, gyakran segítenek valakinek elkerülni vagy szökni a szorongástól .

Mi a láncelemzés?

Szintén funkcionális analízisként ismert, a láncelemzés egy olyan módszer, melynek célja, hogy segítsen egy személynek megérteni egy adott viselkedés funkcióját.

Egy adott probléma-viselkedés (például szándékos önsérülés ) láncelemzésének során egy személy megpróbálja feltárni az összes olyan tényezőt, amely vezetett ahhoz a viselkedéshez.

Más szóval, valaki megpróbál felfedezni a lánc minden olyan kapcsolódását, amelyek végül problémás viselkedést eredményeztek. Ezért egy láncelemzés segít abban, hogy kitaláljon minden olyan dolgot, amely hozzájárulhat a probléma viselkedéséhez, és ezzel egy láncelemzés adhat betekintést az ilyen viselkedés megváltoztatásához.

Például egy személy azonosítja a helyzetet, amelyben volt, az a gondolat, amelyet tapasztal, vagy az érzéseit, amiket éppen a viselkedése előtt tartott. Ennek során egy személy fokozhatja tudatosságát minden olyan tényezőre, amely veszélyeztetheti a problémás viselkedést. Így egy személynek jobb a beavatkozási lehetősége, hogy megelőzze ezt a magatartást a jövőben.

Azonosítsa, amit változtatni szeretne

Az első lépés azonosítani a megváltoztatni kívánt viselkedést.

Például, szeretne abbahagyni az öngyógyításban való részvételt az alkohollal ? Binge eating ? Próbálja azonosítani a viselkedést, amely problémákat okoz Önnek az életében.

Ezután gondoljon arra, mi történt mielőtt elkezdett bevetni a problémamegoldást. Mit csináltál? Mi folyik körülötted? Érdekes volt?

Van emlékezeted a traumás eseményedre ? Alapvetően azonosítani szeretné az eseményt vagy helyzetet, amely a probléma viselkedésének kiindulópontjaként szolgált.

Figyeljen a gondolati mintákra és érzelmekre

Most azonosítsd meg, milyen gondolatokat hoztak létre a probléma viselkedését eredményező helyzet vagy esemény. Hogyan értékelte a helyzetet vagy magát a helyzetben? Katasztrofális vagy teljesen-gondolatlan gondolkodást folytatott?

Gondolj arra, milyen érzelmeket okozott a helyzetnek. Próbáld ki a legjobban, hogy felsoroljon annyi érzést, amennyit csak lehetséges, például félelem, szomorúság, harag, szégyen, bűntudat, zavar vagy rettegés.

Ügyeljen arra, hogy mit érez a testedben. Próbálja meg felismerni és címkézni az összes felmerülő érzést. Például hallott-e légzési nehézséget? Izomfeszülés? A pulzusszám megnövekedése? Gondolj arra, hogy a tested hogyan reagált a helyzetre.

Ezután írd le, mit tettek a gondolataid, érzelmeid és testi érzéseid. Vagyis azt akarja, hogy elkerülje a helyzetet, vagy tegyen valamit, hogy megállítsa ezeket az érzéseket? Szüksége volt arra, hogy vegyen részt a problémamegfelelésében?

Végezetül, fontolja meg a probléma viselkedését.

Jobban érzed magad utána? Csalódást keltett magadban? Megszégyenülve? Próbáljon felsorolni annyi következtetést (pozitív és negatív), amennyit csak tud.

Tippek a láncelemzésekre

Hasznos lehet egy láncelemzés elvégzése a probléma viselkedése után. Így tapasztalataid frissek a fejedben, és valószínűleg több információra lesz szükséged azokról a tényezőkről, amelyek a problémamegoldáshoz vezettek.

Hasznos lehet azonosítani azt is, hogy milyen dolgok tettek volna téged arra, hogy jobban reagáljon a helyzetre, mint te. Például, ha az emberek nem eszik jól, vagy nem elég aludni, hajlamosabbak lehetnek a negatív hangulatok vagy a reaktív érzelmi élmények megtapasztalására.

A viselkedések több funkciót is elláthatnak. Ezért folytasson egy láncelemzést számos különböző helyzetre, amelyek problémamegoldáshoz vezettek, és próbálj meg azonosítani azokat a funkciókat, amelyekkel a probléma viselkedése szolgál Önnek.

Miután végigjárta a láncelemzést, jöjjön létre különböző stratégiákkal, amelyeket minden szakaszban felhasználhat. A probléma-viselkedés funkciójának azonosítása mellett hihetetlenül fontos az is, hogy hogyan lehet "megszakítani a láncot" az egészségesebb szembeszegülési stratégiák alkalmazásával .

Forrás:

Linehan, MM (1993). A határon túli személyiségzavar kognitív-magatartási kezelése. New York, NY: Guilford Press.