Az érzelmek hihetetlenül erőteljes erőt gyakorolnak az emberi viselkedésre. Erős érzelmek okozhatnak olyan lépéseket, amelyeket általában nem végezhet el, vagy elkerülheti az Ön által szerzett helyzeteket. Miért pontosan vannak érzelmek? Mi okozza ezeket az érzéseket? A kutatók, a filozófusok és a pszichológusok különböző elméleteket javasoltak az emberi érzelmek mögött és miért.
Mi az érzelem?
A pszichológiában az érzelmeket gyakran úgy definiálják, mint az érzés komplex állapotát, amely fizikai és pszichológiai változásokat eredményez, amelyek befolyásolják a gondolkodást és viselkedést. Az érzékenység számos pszichológiai jelenséghez kapcsolódik, beleértve a temperamentumot, a személyiséget , a hangulatot és a motivációt . David G. Meyers szerző szerint az emberi érzelem magában foglalja "... élettani izgalmat, kifejező viselkedést és tudatos élményt".
Az érzelmek elmélete
A motiváció fő elméletei három fő kategóriába sorolhatók: fiziológiás, neurológiai és kognitív jellegűek. Az élettani elméletek azt sugallják, hogy a szervezeten belüli válaszok felelősek az érzelmekért. A neurológiai elméletek azt sugallják, hogy az agyi aktivitás érzelmi válaszokat eredményez. Végül a kognitív elméletek azzal érvelnek, hogy a gondolatok és más mentális aktivitás lényeges szerepet játszanak az érzelmek kialakításában.
Az emocionális evolúciós elmélet
Charles Darwin természettudós, aki azt javasolta, hogy az érzelmek azért fejlődtek ki, mert adaptívak voltak, és lehetővé tették az emberek és az állatok túlélését és reprodukálását.
A szeretet és a szeretet érzése az embereket arra készteti, hogy társaikat keressék és reprodukálják. A félelem érzése arra kényszeríti az embereket, hogy harcoljanak vagy elmeneküljenek a veszélyforrásból.
Az érzelmek evolúciós elméletének megfelelően az érzelmek azért léteznek, mert adaptív szerepet töltenek be. Az érzelmek motiválják az embereket, hogy gyorsan reagáljanak a környezeti ingerekre, ami elősegíti a siker és a túlélés esélyeit.
Más emberek és állatok érzelmeinek megértése szintén kulcsfontosságú szerepet játszik a biztonságban és a túlélésben. Ha találkozol egy sziszegő, köpködő és csikló állattal, akkor valószínű, hogy rájön, hogy az állat rémült vagy védekező, és hagyja abba. Ha képesek más emberek és állatok érzelmi megjelenítésére helyesen értelmezni, helyesen válaszolhat és veszélyt tehet.
Az érzelem James-Lange elmélete
A James-Lange -elmélet az emocionális élettani elmélet egyik legismertebb példája. William James pszichológus és Carl Lange pszichológus által függetlenül az érzelem James-Lange elmélete arra utal, hogy az érzelmek az események fiziológiai reakcióinak eredményeképpen következnek be.
Ez az elmélet azt sugallja, hogy amikor egy külső élőlényt lát, amely fiziológiai reakcióhoz vezet. Az érzelmi reakciód attól függ, hogyan értelmezed ezeket a fizikai reakciókat. Tegyük fel például, hogy sétálsz az erdőben, és egy grizzly medve látsz. Remegni kezdenek, és a szíve elkezd versenyezni. A James-Lange elmélet azt javasolja, hogy értelmezze a fizikai reakcióidat, és arra a következtetésre jut, hogy félsz ("remegek, ezért félek"). Az érzelmek elmélete szerint nem reszketsz, mert félsz.
Ehelyett megijedtél, mert remeged.
A Cannon-Bard Emotion Theory
Egy másik jól ismert élettani elmélet a Cannon-Bard érzelmi elmélet . Walter Cannon nem értett egyet a James-Lange érzelmek elméletével számos különböző alapon. Először is azt javasolta, hogy az emberek az érzelmekkel kapcsolatos élettani reakciókat élvezhetik anélkül, hogy valóban érzik ezeket az érzéseket. Például, a szíved versenghet, mert gyakoroltál, és nem azért, mert félsz.
Cannon arra is rámutatott, hogy az érzelmi válaszok túl gyorsak ahhoz, hogy egyszerűen a fizikai állapotok termékei legyenek.
Ha veszélyben van a környezetben, akkor gyakran félsz, mielőtt megkezdenéd a fizikai tüneteket, mint a kéz rázkódása, gyors légzés és a versenyző szív.
Cannon először az 1920-as években javasolta elméletét, és munkáját később a physiologist Philip Bard dolgozott ki az 1930-as években. A Cannon-Bard érzelmi elmélet szerint érzelmeket érezünk és fiziológiai reakciókat tapasztalunk, mint például a verejtékezés, a remegés és az izomfeszültség egyidejű alkalmazása.
Pontosabban, azt sugallják, hogy érzelmek keletkeznek, amikor a thalamus egy üzenetet küld az agynak egy ingerre válaszul, ami fiziológiai reakciót eredményez. Ugyanakkor az agy is érzéseket kap, amelyek kiváltják az érzelmi élményt. Cannon és Bard elmélete azt sugallja, hogy az érzelem fizikai és pszichológiai élményei ugyanabban az idõben következnek be, és nem okozzák a másikat.
Schachter-Singer elmélet
Az érzelmek kétfaktorú elméleteként is ismert, a Schachter-Singer Theory az érzelmek kognitív elmélete. Ez az elmélet azt sugallja, hogy az élettani izgalom először fordul elő, majd az egyénnek meg kell határoznia az éhezés okait, hogy megtapasztalják és címkézzék meg érzelmeként. Az inger olyan fiziológiai válaszhoz vezet, amelyet kognitív módon értelmezünk és címkézünk, ami érzelmeket eredményez.
Schachter és Singer elmélete a James-Lange elméletre és a Cannon-Bard érzelmek elméletére is támaszkodik. A James-Lange-elmélethez hasonlóan a Schachter-Singer-elmélet azt javasolja, hogy az emberek fiziológiai válaszok alapján fejtsenek ki érzelmeket. A kritikus tényező a helyzet és a kognitív értelmezés, amelyet az emberek használnak az érzelmek címkézésére.
A Cannon-Bard elmélethez hasonlóan a Schachter-Singer elmélet arra is utal, hogy hasonló fiziológiai válaszok különböző érzelmeket eredményezhetnek. Például ha egy fontos matematikai vizsga során egy versenyző szív és izzasztó tenyér tapasztalható, valószínűleg az érzelmeket szorongásként azonosítja. Ha ugyanazokat a fizikai válaszokat érdemes megtapasztalni a fontos másikkal, akkor ezeket a válaszokat szeretettel, szeretetkel vagy éberséggel értelmezheti.
Kognitív értékelési elmélet
Az érzelmi értékelési elméletek szerint a gondolkodás először az érzelmek megtapasztalása előtt történik. Richard Lazarus úttörő szerepet játszott ebben az érzelmi területen, és ezt az elméletet gyakran az érzelmek Lázár-elméleteként említik.
Ennek az elméletnek megfelelően az események sorrendje először egy ingerrel, majd gondolattal folytatódik, amely ezután a fiziológiai válasz és az érzelem egyidejű tapasztalatához vezet. Például ha egy medve találkozik az erdőben, azonnal elkezdheti azt gondolni, hogy nagy veszélyben vagy. Ez azután a félelem érzelmi élményéhez és a küzdelem vagy repüléshez kapcsolódó fizikai reakciókhoz vezet .
Az érzelem-visszacsatolás elmélete
Az érzelmek arc-visszacsatolási elmélete azt sugallja, hogy az arckifejezések kapcsolódnak az érzelmek megtapasztalásához. Charles Darwin és William James mindketten korán felismerték, hogy néha fiziológiai válaszok gyakran közvetlen hatással voltak az érzelmekre, nem pedig egyszerűen az érzelem következményeivé. Ennek az elméletnek a támogatói azt sugallják, hogy az érzelmek közvetlenül kapcsolódnak az arcizmok változásához. Például azok a személyek, akik kényszerűen mosolyognak egy társadalmi funkcióban, jobb alkalom lesz az eseményre, mint ha rájuk nézne, vagy ha semleges semleges arckifejezést mutatna.
> Források:
> Cannon, WB (1927) A James-Lange érzelmek elmélete: kritikai vizsgálat és alternatív elmélet. American Journal of Psychology, 39, 10-124.
> James, W. (1884). Mi az érzelem? Mind, 9, 188-205.
> Myers, DG (2004). Az érzelmek elmélete. Pszichológia: hetedik kiadás. New York, NY: Értékes kiadók.