A Cannon-Bard érzelmi elmélet, amelyet az érzelmek Thalamic elméleteként is ismerünk, a Walter Cannon és Philip Bard által kifejlesztett érzelmek fiziológiai magyarázata. Cannon-Bard elmélete kimondja, hogy érzelmeket érezünk és élettani reakciókat tapasztalunk, mint például a verejtékezést, a remegést és az izomfeszültséget egyidejűleg.
Hogyan működik a Cannon-Bard elmélet
Pontosabban, azt sugallják, hogy érzelmek keletkeznek, amikor a thalamus egy üzenetet küld az agynak egy ingerre válaszul, ami fiziológiai reakciót eredményez.
Például: látok egy kígyót - félek, és remegni kezdek.
A Cannon-Bard érzelmi elmélet szerint egy ingerre reagálunk, és ezzel egyidőben megtapasztaljuk a kapcsolódó érzelmeket.
Képzeld el például, hogy sötét parkológarázsban jársz az autójához. Hallgatja a hátuk mögött húzódó lépcsőhangokat, és lassan észrevesz egy árnyékos alakot, ahogy követed az autódat. A Cannon-Bard érzelmi elmélet szerint egyszerre meg fogsz tapasztalni a félelem és a fizikai reakció érzéseit. Elkezdesz érezni a félelmet, és a szíve elkezd versenyezni. Rohansz az autójához, zárd be az ajtókat mögötted, és kilépsz a parkolóból, hogy hazaérjek.
A Cannon-Bard-elmélet különbözik az érzelmek egyéb elméleteitől, mint például az érzelem James-Lange-elmélete , amely szerint az élettani válaszok először előfordulnak, és az eredmények és az érzelem okai.
Hogyan változik a Cannon-Bard elmélet az emocionális elméletektől?
A James-Lange-elmélet volt az érzelmek domináns elmélete abban az időben, de a Harvard fiziológus, Walter Cannon és doktori hallgatója, Philip Bard úgy érezte, hogy az elmélet nem tükrözi pontosan az érzelmi élményeket.
William James elmélete azt sugallta, hogy az emberek először fiziológiai reakciót tapasztalnak a környezeti inger hatására.
Az emberek ezután valamilyen fiziológiai reakciót tapasztalnak erre az ingerre, amelyet ezután érzelemként jelöltek meg. Például, ha egy morgó kutyával találkozol, kezdhet gyorsan lélegezni és remegni. James-Lange elmélete azt sugallja, hogy ezeket az érzéseket félelemként fogta fel.
Cannon munkája azt javasolta, hogy érzelmek tapasztalhatók még akkor is, ha a test nem mutat ki fiziológiai reakciót. Más esetekben megjegyezte, hogy a különböző érzelmekre adott élettani reakciók rendkívül hasonlóak lehetnek. Az emberek a verejtékezést, a versenyző szívverést és a megnövekedett légzést érzékelik a félelem, izgalom és harag miatt. Ezek az érzelmek nagyon különbözőek, de a fiziológiai válaszok ugyanazok.
Cannon és Bard inkább azt sugallták, hogy az érzelem tapasztalata nem függ a test fiziológiai reakcióinak értelmezésétől. Ehelyett úgy vélték, hogy az érzelem és a fizikai válasz egyidejűleg fordul elő, és az egyik nem függött a másiktól.
Cannon-Bard-elméletet a James-Lange-érzelmek reakciójaként fogalmazták meg. Ahol a James-Lange-elmélet az érzelmek élettani magyarázatát képviseli, a Cannon-Bard-elmélet képviseli a neurobiológiai megközelítést.
Egy másik újabb elmélet a Schacter-Singer érzelmi elmélet (más néven két faktor) elmélete, amely kognitív megközelítést alkalmaz az érzelmek megmagyarázására.
A Schacter-Singer elmélet a James-Lange-elmélet és a Cannon-Bard elmélet elemeire támaszkodik, javasolja, hogy először élettani izgalom alakuljon ki, de az ilyen reakciók gyakran hasonlóak a különböző érzelmekhez. Az elmélet azt sugallja, hogy a fiziológiai reakciókat kognitív módon fel kell címkézni és úgy kell értelmezni, mint egy bizonyos érzelmeket. Az elmélet hangsúlyozza azt a szerepet, amelyet a kogníció és a helyzetelemek játszanak az érzelem tapasztalatában.
> Forrás
Cannon, WB (1927) Az érzelem James-Lange elmélete: kritikai vizsgálat és alternatív elmélet. American Journal of Psychology, 39 , 10-124.