Hozz létre saját Stroop Effect Experiment-et
A Stroop-effektus egy olyan jelenség, amely akkor következik be, amikor egy szó színét, de nem a szó nevét kell mondanunk. Például a kék piros színű lehet, és nem a szó helyett inkább a színt kell megadnia.
A Stroop hatás megértése
Bár egyszerűnek tűnhet, a Stroop effektus a késleltetett reakcióidőket jelenti, amikor a szó színe nem egyezik meg a szó nevével.
Egy szó színét könnyebb megmondani, ha megfelel a szó szemantikai jelentésének. Például, ha valaki megkérte, hogy mondja meg a fekete színű fekete színű tinta színeit, sokkal könnyebb lenne megmondani a helyes színt, mintha zöld tintával lett volna nyomtatva.
A feladat bemutatja, hogy milyen hatással lehet interferencia a reakcióidőre vonatkozóan. Az 1930-as években először az amerikai pszichológus, John Ridley Stroop írta le, akinek a jelenséget elnevezték. Eredményeiről szóló eredeti újsága a pszichológia történetének egyik leghíresebb, sőt az egyik leggyakrabban idézett. A hatás más kutatók több százszor másolódtak.
A pszichológus hallgatók számára, akik viszonylag egyszerű és érdekes kísérletet keresnek saját maguk megpróbálására, a Stroop-effektus ismétlése nagyszerű lehetőség lehet.
Hogyan működik a Stroop Effect?
A szavak önmagukban zavarják azt a képességét, hogy gyorsan mondják a szó megfelelő színét.
Két különböző elméletet javasoltak ennek a jelenségnek a megmagyarázására:
- Szelektív figyelemelmélet: Az elmélet szerint a szavak tényleges színének megnevezése sokkal több figyelmet igényel, mint egyszerűen a szöveg olvasása.
- A feldolgozási elmélet gyorsasága: Ez az elmélet azt mondja, hogy az emberek sokkal gyorsabban olvashatják a szavakat, mint a színeket. Az olvasási sebességünk sokkal nehezebb megmondani a szó színét, miután elolvastuk a szót.
- Automatizálás: Ez az elmélet azt javasolja, hogy az automatikus leolvasás nem igényel figyelmet . Ehelyett az agy automatikusan kapcsolódik be automatikusan. A színek felismerése viszont kevésbé automatizált folyamat lehet . Miközben az agy automatikusan írja az írott jelentést, akkor bizonyos mértékű figyelmes erőforrásokat igényel a szín feldolgozásához, ami megnehezíti a színinformációk feldolgozását, és ezáltal lelassítja a reakcióidőket.
Saját Stroop Effekt kísérlet végrehajtása
Számos különböző megközelítés létezhet a Stroop effekt kísérlet végrehajtásában. Az alábbiakban csak néhány ötletet fedezhet fel:
- Összehasonlítani a reakcióidőket a résztvevők különböző csoportjai között. Vezessük meg a kontrollcsoportokat azoknak a szavaknak a színeire, amelyek megfelelnek az írásos jelentésüknek. A fekete fekete, kék, kék, stb. Íródott. Ezután egy másik csoport mondja meg azoknak a szavaknak a színeit, amelyek eltérnek az írásbeli jelentésüktől. Végül kérdezze meg a résztvevők harmadik csoportját, hogy mondják el a színekkel nem összefüggő véletlenszerű szavak színeit. Ezután hasonlítsa össze az eredményeket.
- Próbálja ki a kísérletet egy olyan kisgyermekkel, aki még nem tanult olvasni. Hogyan hasonlítható össze a gyermek reakcióideje az idősebb gyermekével, aki megtanulta olvasni?
- Próbálja ki a kísérletet ritka színnevekkel, például levendula vagy chartreuse. Hogyan különböznek az eredmények azoktól, akik a szokásos színneveket mutatták be?
Feltételek és kulcskérdések a háttérkutatáshoz
A kísérlet megkezdése előtt meg kell értenie egyes kulcsfogalmakat és fogalmakat, például:
- Szelektív figyelem : Ez az a mód, ahogyan egy bizonyos elemre összpontosítunk egy adott időtartamra.
- Kontrollcsoport : Egy kísérletben a kontrollcsoport nem kapja meg a kísérleti kezelést. Ez a csoport rendkívül fontos, ha összehasonlítjuk a kísérleti csoporttal, hogy megértsük, hogyan különböznek egymástól.
- Független változó : Ez egy módosított kísérlet része. Stroop effekt kísérletben ez a szavak színe.
- Függő változó : A kísérlet mért része. Egy Stroop-hatás kísérletben a reakcióidő lenne.
- Egyéb változók: fontolja meg, milyen más változók befolyásolhatják a reakcióidőket és kísérletezhetnek ezekkel.
> Forrás:
> Stroop JR. Interferencia-tanulmányok soros verbális reakciókban . A kísérleti pszichológia folyóirata . 1935, 18 643-662.