A lelki felfedezés és a múltbeli rendellenességek története
Mikor volt a lítium, mint a mentálhigiénés gyógyszer, és mi a története ennek a gyógyszernek? Hogyan működik valójában? És mi a jelenlegi gondolat és ellentmondás a lítium szerepe a bipoláris betegség kezelésében?
A lithium felfedezése
A lítium egy természetesen előforduló elem (a 3. szám az időszakos táblán), amelyet először 1817-ben fedeztek fel, és Ausztráliában és Chili bányában találták.
A hangulatot stabilizáló hatások azonban nem ismertek egészen a század végén.
A lithiumot először az arthritis gyulladásos állapotának, köszvénynek a kezelésére használták. (Legalább egy orvos végeredményben arra a következtetésre jutott, hogy a köszvény a hangulati zavarok oka volt.) Először 1871-ben használták a mániát, Dániában vezető szerepet töltöttek be, de a gyógyszerekről több mint fél évszázada . Később, az 1940-es években a lítiumot vérnyomáscsökkentő gyógyszerként használták fel, de hamarosan túl sok mellékhatás jött létre, hogy hatékony legyen ebben a felhasználásban.
Ausztráliai pszichiáter John Cade, aki 1949-ben kiadta az első tanulmányt a lítium felhasználásáról az akut mániákus kezelésében . Ettől kezdve a lítiumot széles körben elírták, és a lítiumot tartalmazó ásványi forrásokat a gyógyító tulajdonságaikra hirdették.
Az US Food and Drug Administration nem engedélyezte a lítium használatát 1970-ig, és az Egyesült Államokban a lítium használata később kezdődött, és korábban más gyógyszerekkel vált át, mint sok más országban.
Hogyan működik a lítium?
Tudva, hogy a lítium egy természetben előforduló elem, úgy gondolhatjuk, hogy a gyógyszer felírása támogathatja a test hiányát. A kutatás azonban soha nem jelezte, hogy a bipoláris rendellenességet lítiumhiány okozhatja. Inkább történik, hogy ez a természetesen előforduló anyag szerencsés hatása a hangulat stabilizáló hatásának.
A mániás depressziós emberek közel 50 éve lítiummal kezeltek, még akkor is, ha az orvostudománynak nem tudta, miért és hogyan működik. (A mániákus-depressziós név hivatalosan 1980-ban bipoláris zavarként változott.) 1998-ban a Wisconsin-i Egyetem kutatói kinyitotta a rejtélyt. A lítium titka köze van az agy idegsejtjeinek, valamint a neurotranszmitter glutamát receptorainak . Ennek megértése érdekében térjünk vissza, és beszéljünk a neurotranszmitterek funkciójáról az agyban és a mentális zavarokkal való kapcsolatukról.
Neurotranszmitterek és mentális egészség
Hogyan haladnak az agy egyik részében az üzenetek, és ezzel cselekvéseket eredményeznek? Csak az elmúlt néhány évtizedben - amikor a tudósok elszigetelt neurotranszmitterek, az agy kémiai hírnökei, amelyek az egyik régióról a másikra átadják az információkat -, hogy ezt a folyamatot kezdjük megérteni.
A neurotranszmitterek egy neuron (vagy ideg) végén helyezkednek el. Az ideg mentén mozgó elektromos impulzus azt eredményezi, hogy a neurotranszmitterek az űrbe (a szinapszisba) szabadulnak fel az egyik ideg és a másik között. Néhány neurotranszmitter kötődik a következő idegsejtben lévő receptorokhoz, amely válasz azáltal, hogy ezt az üzenetet egy másik elektromos impulzushoz átalakítja.
A szinapszisban maradt neurotranszmittereket (azok, amelyek nem kötődnek a következő neuron receptoraihoz) visszavezetik az eredeti neuronba, amelyet újra használni kell.
Az agyban számos típusú neurotranszmitter van. Ezek közül néhány:
- A szerotonin
- A norepinefrin
- A dopamin
- Az acetil-kolin
- GABA (gamma-amino-vajsav)
- A glutamát
A glutamát az a neurotranszmitter, amely a bipoláris rendellenesség mániás fázisában leginkább érintett (bár ez nagyon egyszerű, és a legtöbb mentális zavar a neurotranszmitterek zavaró kombinációját és más folyamatokat is magában foglalja.) A glutamát a legelterjedtebb neurotranszmitter az agyban. úgy gondolják, hogy az ingerlő neurotranszmitter részt vesz a tanulásban és a memóriában.
A GABA ezzel szemben gátló neurotranszmitter.
Lítium és glutamát stabilizálás
A Wisconsin Egyetem kutatói azt találták, hogy a lítium kettős hatást fejt ki a glutamát-gátló neurotranszmitter receptoraira, hogy a glutamát mennyisége stabil, egészséges, nem túl sokat vagy túl kevés legyen.
A Wisconsin Egyetem Orvostudományi Karának farmakológiai professzora Dr. Lowell Hokin, aki a kutatásokat irányította, elmondta, hogy kutatásaiból feltételezhető, hogy túl sok glutamát a neuronok közötti térben mániát és túl kevés depressziót okoz. Ennél többnek kell lennie, mivel az antidepresszáns gyógyszerek például más neurotranszmitterek, mint például a szerotonin és a dopamin receptoraira hatnak. Ez azonban minden bizonnyal hatalmas előrelépés a bipoláris zavar biológiai alapjainak megértésében.
Megjegyzés: a nagy mennyiségű extra glutamát epilepsziás rohamokhoz vezethet, vagy akár megölheti a második sejtet a túlzott stimulációból (ez valószínűleg legalábbis szerepet játszik az Alzheimer-kórban és a stroke-ban).
Bár a lítium úgy tűnik, hogy szerepet játszik a glutamát szintjének mérséklésében az agyban, és így a gerjesztés és a depresszió egyensúlya, sok kérdés maradt a választ. Még ma is, a lítium hatása az agyra messze nem érthető.
Egyéb potenciális felhasználások a lítium számára
A bipoláris zavar mellett a lítiumot néha egypólusú depresszióra (súlyos depresszió) és szkizoaffektív rendellenességre is alkalmazzák. Mivel a lítium stabilizáló hatást fejt ki a glutamát receptorokra, a tudósok azt is tanulmányozzák, hogy ez a gyógyszer képes-e megvédeni a sejtes halálesetektől olyan állapotokban, mint a Parkinson-kór, a Huntington-kór és az Alzheimer-kór.
Lítium toxicitás és mellékhatások
Mint sok gyógyszer a piacon, a lítium tartalmazza a mellékhatások és óvintézkedések listáját. A lítium toxicitás nagyon súlyos lehet, mind akut, mind krónikus hatással. A lítium mellékhatásai is gyakoriak, és mint sok mentálhigiénés gyógyszer esetében, ezek a mellékhatások gyakran zavarják annak használatát.
Ezenkívül a lítium ismert, hogy kölcsönhatásba lép a különféle gyógyszerekkel, például más mentális egészséggel, vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel, Parkinson-kórral és néhány fájdalomcsillapítóval.
Mindez azt jelenti, hogy kevés olyan gyógyszer áll rendelkezésre a bipoláris zavar kezelésére, amelyeknek nincs jelentős mellékhatása.
Mi a szerepe a lítiumnak a bipoláris zavar kezelésében ma?
A kérdésre adott válasz: "Milyen szerepet kell játszani a lítiummal a bipoláris betegség kezelésében ma?" változik attól függően, hogy ki kérdezi és hol élsz.
A hullámvasút története mellett ma is széles körű vélemény van a lítium használatáról. Egyes orvosok annyira elmentek, hogy a "veszélyes hülyeséget" lítiumnak nevezik, míg mások a lítiumot tekintik a legmegfelelőbb, hosszú távú bipoláris rendellenességek kezelésére. Egyes orvosok azt is állítják, hogy a lítium az egyetlen legfontosabb kezelés a mentális egészségre, amelyet felfedeztek.
Mint sok más, a mentális egészséggel kapcsolatos kérdésben is, a valódi válasz valószínűleg valahol e szélsőségek között fekszik, és a világ különböző gyakorlataiban tükröződik. Az Egyesült Államok jó hírnevet szerzett a kábítószer használatának tekintetében, mivel késő az országok között, hogy alkalmazzák, és korán javasolják alternatívákat (más hangulatstabilizátorok, például a Depakote (valproinsav) és antipszichotikus gyógyszerek .)
Az Egyesült Államokban a lítiumot ritkán használják első sorban a bipoláris betegségben szenvedőknek, bár gyakran alkalmazzák súlyos bipoláris zavarok kezelésére más gyógyszerekkel kombinálva. Egy 2017-es tanulmány azonban azt sugallta, hogy a lítium első sorának szerepe van a mániában az időskorúak kezelésében.
A lithium története alsó sorában
A lítium története fontos megérteni, amikor megvizsgálja a módszerek felfedezését a hangulatok stabilizálására, és újabban arra ösztönzi a tudósokat, hogy vizsgálják meg az agyi hangulati rendellenességek kémiai jellegét.
A mentális zavarokért felelős agyi kémiai hírvivők ezen újabb megértése fontos a mentális zavarok megbélyegzésének további csökkentésében. Míg még sok út van hátra, és a mentális egészség még mindig sztrájkol, mint a szívbetegség, a mai kutatás - mint például a lítium működésének mechanizmusa - kiváló lépés a helyes irányba.
> Források
- > De Frazio, P., Gaetano, R., Caroleo, M. és mtsai. Lítium a késői életmódban: Szisztematikus áttekintés. Neuropszichiátriai betegség és kezelés . 2017. 13: 755-766.
- > Gershon, S. Lithium: felfedezett, elfelejtett és újra felfedezett. Nemzetközi Neuropszichofarmakológiai Hálózat . 2013. augusztus 15.
- > Rövidebb, E. A lithiumterápia története. 2009. 11 (0 2): 4-9.
- > Sani, G., Perugi, G. és L. Tondo. A bipoláris zavar rendellenes kezelése: A lítium még mindig a legjobb választás? . Klinikai kábítószer-kutatások . Május 5., 2017. (Epub a nyomtatás előtt).