Akut stressz rendellenesség

A diagnózis a PTSD előtt

A PTSD olyan súlyos mentális egészségi állapot, amely traumatikus eseménynek, például harcnak, szexuális zaklatásnak , gépjármű-balesetnek vagy természeti katasztrófának való kitettségből származik. Tünetei közé tartoznak a rémálmok, visszahúzódások , álmatlanság, ingerlékenység, koncentrációs nehézségek és az elidegenedés érzése. A PTSD diagnózisának megszerzése érdekében a betegnek négy általános kritériumon keresztül elegendő számú tünetet kell tapasztalnia .

A tüneteknek komoly vészjóslatúnak kell lenniük, vagy funkcionális zavart okozhatnak, például a személy karrierjével vagy személyes kapcsolataikkal. A tüneteknek legalább egy hónappal kell eltelniük, mielőtt egy személy PTSD-vel diagnosztizálható.

A tünetek azonban nyilvánvalóvá válnak a trauma néhány órán belül. Mit jelent ez a lehetséges mentális egészségügyi diagnózis szempontjából a trauma utóhatásaival élő személy számára? Ha a személy egyértelműen szenved, akkor pontosan mit szenvednek, ha túl korai a PTSD diagnosztizálására?

A válasz valószínűleg akut stressz-rendellenesség (ASD), amely a trauma expozíció utáni harmadik naptól kezdve diagnosztizálható.

Az akut stressz rendellenesség diagnosztizálása

A PTSD-hez hasonlóan, az akut stressz-rendellenesség megköveteli, hogy egy személy közvetlenül vagy közvetve traumát tapasztaljon , például a tényleges vagy fenyegetett halálesetnek való kitettséget; súlyos sérülés; vagy szexuális jogsértés. Az expozíció négy kategóriája van: a trauma közvetlenül tapasztalt; személyesen tanúskodnak olyan traumás eseményekkel, amelyek más embereknél fordulnak elő; megtanulják, hogy egy családtag vagy közeli barát egy traumatikus eseményben vesz részt, anélkül, hogy személyesen tanúskodna; vagy ismétlődő expozíció a traumás esemény részleteiről, általában a munkavégzés során.

Mindazonáltal, bár a PTSD-nek specifikus kritériumai vannak a négy különböző tünetkategóriában, és a tüneteknek egy adott csoporton belül tapasztalt száma, csak egy minimális számú általános tünet létezik, amellyel a lehetséges ASD-t bemutató személynek meg kell diagnosztizálni kell.

Az ASD-hez tizennégy tünet szerepel; egy hat évnél idősebb személynek kilencnek kell lennie. A PTSD-hez hasonlóan az ASD diagnosztikai kritériuma a hat év alatti gyermekeknél kissé más.

A lehetséges tünetek a következők:

1. A traumatikus esemény visszatérő, önkéntelen és tolakodó szomorú emlékei.
2. Olyan visszatérő, nyugtalanító álmok, amelyekben az álom tartalma és / vagy hatása az eseményhez kapcsolódik.
3. Disszociatív reakciók (flashbacks), amelyekben a személy úgy érzi vagy cselekszik, mintha a traumás esemény ismétlődő lenne.
4. Intenzív vagy hosszantartó pszichológiai zavar vagy jelzett fiziológiai reakciók a belső vagy külső jelzésekre válaszul, amelyek szimbolizálják vagy hasonlítanak a traumás esemény egyik aspektusára.
5. Állandó képtelenség a pozitív érzelmek megtapasztalására.
6. A környezet vagy az önmagunk valóságának megváltozott érzékelése, mint például a zavarodottság; érezte, mintha az idő lassulna; vagy egymás szemszögéből látja az embereket.
7. Nem képes megemlékezni a traumás esemény fontos aspektusára, jellemzően a disszociatív amnézia miatt.
8. Erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy elkerüljék a traumatikus esemény körülményeit, gondolatait vagy érzéseit, vagy szoros kapcsolatban álljanak vele.
9. Erőfeszítéseket kell tenni a külső emlékeztetők (emberek, helyek, beszélgetések, tevékenységek, tárgyak, helyzetek) elkerülése érdekében, amelyek nyomasztó emlékeket, gondolatokat vagy érzéseket keltenek, vagy szorosan kapcsolódnak a traumatikus eseményhez.

1. Alvási zavarok, mint például nehézkesség vagy elalvás; vagy nyugtalan alvás.
2. Irritálható viselkedés és dühös kitörések (kevés vagy semmilyen provokációval) tipikusan verbális vagy fizikai agresszióként fejezték ki az embereket vagy tárgyakat.
3. Hypervigilance .
4. A koncentrációval kapcsolatos problémák.
5. Túlzott izgatottság.

Az ASD tünetei többsége pontosan megegyezik a PTSD bejegyzésének B-E kritériumaiban felsorolt ​​tünetekkel a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-5) között. Vannak azonban bizonyos különbségek, különösen az ASD diagnózison belüli disszociatív tünetekre való összpontosítás. Ez a DSM-IV-TR-ben (az előző kiadásban) talált ASD diagnosztikai kritériumok elhúzódását jelenti.

Ez a verzió erősen a disszociáció epizódokra összpontosított, öt különböző disszociatív tünetet felsorolva, amelyek közül a páciensnek legalább háromnak kellett megjelennie.

Az ASD diagnózisának célja

Eredetileg az ASD-vel foglalkozó személy diagnózisának célja pontosan megjósolni azokat, akik továbblépnének a PTSD kifejlesztésében. Bár az ASD-vel diagnosztizált betegek többsége a PTSD kifejlesztéséhez vezet, nem mondható el, hogy a legtöbb PTSD-beteg kezdetben ASD-vel volt jelen. Inkább a legtöbb PTSD-vel diagnosztizált ember nem kezdetben jelen van az ASD-vel.

A kétirányú korreláció hiányának több oka is van. A DSM-IV-TR túlzottan a disszociációra összpontosított, azon a helytelen feltételezésen alapulva, hogy a trauma disszociatív válaszai létfontosságúak a jövőbeli pszichopatológia előrejelzéséhez. Ez a megkülönböztetés prediktorként való felhasználása azt eredményezte, hogy a trauma idején fellépő akut ébrenlétre nem összpontosítanak, amit egyes tanulmányok szerint valójában a kritikus kapcsolat lehet a trauma és a PTSD kifejlődése között. Végül, és legfontosabb, az ASD és a PTSD közötti kapcsolat további kutatásai azt mutatták, hogy a PTSD kialakulása sokkal bonyolultabb és többváltozós, mint eredetileg feltételezett. A PTSD fejlődése nem lineáris. Néhány tanulmány négy különböző tünet-traitóriát azonosított: egy rugalmas csoport, melynek során a tünetek csak ritkán fordultak elő; egy helyreállítási csoport, amely kezdetben jelentős számú tüneteket fejez ki, amelyek fokozatosan elhalványulnak; egy késleltetett reakciócsoport, amely eleinte kevés tünetet mutat, de végül többszörös, jelentős tünetekkel jár; és egy krónikus szorongásos csoport, amely következetesen magas tünetekkel jár.

Míg az ASD-t már nem használják a PTSD jövőbeli diagnózisának előrejelzésére, még mindig fontos a tünetek kezelése, amint megjelenik. A rövid távú beavatkozás a traumával való azonnali reakciókra önmagában is értékes cél, mivel segíthet enyhíteni a stresszt, amely egyébként gyengülne.

> Források:

> Bryant RA, Creamer M, et al. Az akut stressz-rendellenesség diagnosztizálásának kapacitása a poszttraumás stressz rendellenességek előrejelzésére. Journal of Clinical Psychiatry. 2008 június; 69 (6): 923-9.

> Bryant RA1, Friedman MJ, et al. Az akut stressz rendellenesség felülvizsgálata a DSM-5-ben. Depresszió és szorongás. Szept., 28 (9): 802-17.