Definíció: A libido a pszichoanalitikus elméletben használt kifejezés, amely leírja a túlélés és a szexuális ösztönök által létrehozott energiát. Sigmund Freud szerint a libidó része az azonosítónak és az összes viselkedés hajtóereje. Míg a libidó kifejezés a mai világban nyíltan szexuális értelemben vett részt, Freudnak minden pszichikai energiát képvisel, nem csak szexuális energiát.
Hogyan befolyásolja a libidó hatása?
Freud úgy vélte, hogy a személyazonosság az egyedüli része a születésnek.
Az id, aki úgy gondolta, egy öntudatlan, primális energia tartály volt. Az id örömöt keres, és igényei azonnali megelégedésére vágyik. Ez a id szolgálja akaratunk és impulzusunk forrását.
Az id vezérli, amit Freud az öröm elvének nevez. Lényegében az id vezérli a test összes tevékenységét és folyamatait, hogy a lehető legnagyobb élményt érje el. Mivel az azonosító szinte teljesen öntudatlan, az emberek még csak nem is ismerik ezeket a sürgetéseket. Az id azonnal kielégíti a legigényesebb sürgetéseket. Ha az azonosítónak megvan az útja, akkor bármit is igénybe vehet, amit akarsz. Nyilvánvalóan ez komoly problémákat okozna. Vágyaink és vágyaink nem mindig megfelelőek, és a velük való fellépés komoly következményekkel járhat.
Tehát mi akadályozza meg az embereket egyszerűen a legegyszerűbb ösztönök és vágyak iránt? Az egó az a személyiség része, akinek feladata az id libidinalis energiájának hasznosítása és annak biztosítása, hogy ezeket a sürgetéseket elfogadható módon fejezzék ki.
Az egót a valóság elve irányítja, amely arra irányul, hogy segítse az embereket a célok elérésében reális és elfogadható módon.
Tehát míg a id libidinalis vágyai azt mondhatják, hogy megragadja azt a fánkot a boltpolcból és azonnal elkezdi eszik, az ego uralkodik ebben az impulzusban.
Ehelyett elfogadja a társadalmilag elfogadható lépéseket, amikor a fánkot a kosárba helyezi, fizet a számlán és viszi őket haza, mielőtt végül megadja a késztetést, hogy enni az ízletes fogást.
Egy további komplikáció hozzáadása ehhez a folyamathoz a superego. Az ego is közvetítenie kell a libidó által teremtett alapvető igények és a superego által kivetett idealista előírások között. A superego a személyiség része, amely magában foglalja az ideálok és erkölcsöket, amelyeket a szülők, a hatalom alakjai és a társadalom internalizál. Ha a id az ego-t az élvezet maximalizálására használja fel, akkor a superego arra ösztönzi, hogy morálisan viselkedjen.
A libidó kifejeződése attól függ, hogy milyen fejlődési fázisban van egy személy. Freud szerint a gyerekek egy sor pszichoszexuális szakaszon keresztül fejlődnek. Minden egyes szakaszban a libidó egy adott területre koncentrálódik. Ha sikeresen kezeli, a gyermek a fejlődés következő szintjére lép, és végül egy egészséges, sikeres felnőtté válik.
A Libido és a Fixáció
Bizonyos esetekben a személy libidinalis energiájára való összpontosítás a korai fejlesztési szakaszban rögzülhet, amit Freud a rögzítésnek nevez . Ha ez megtörténik, a libidó energiája túlságosan kötődik ehhez a fejlődési szakaszhoz, és a személy ebben a szakaszban "ragad" marad, amíg a konfliktus megoldódik.
Például Freud elmélete a pszichoszexuális fejlődés elméletének első szakasza a szóbeli szakasz . Ez idő alatt a gyermek libidója a szájra koncentrálódik, így olyan tevékenységek, mint az étkezés, a szopás és az ivás fontosak. Ha egy orális rögzítés történik, a felnőtt libidinalis energiája továbbra is erre a szakaszra koncentrálódik, ami olyan problémákhoz vezethet, mint például a körmös harapás, ivás, dohányzás és más szokások.
A Libido energiája korlátozott
Freud azt is hitte, hogy minden egyes embernek csak annyi libidó energiája van. Mivel a rendelkezésre álló energia mennyisége korlátozott, azt javasolta, hogy a különböző mentális folyamatok versenyezzenek a rendelkezésre álló lehetőségekkel.
Freud például azt javasolta, hogy az elfojtás , vagy az emlékek eltűnése tudatosságból óriási mennyiségű pszichés energiát igényel. Minden olyan mentális folyamat, amely annyi energiát igényel fenntartani, hatással van az elme normális működésére.
Forrás:
Freud, S. Csoport pszichológia és az ego elemzése; 1922.
Freud, S. A szexualitásról. Penguin Books Ltd; 1956.