Kompenzációs és védelmi mechanizmusok

A kompenzáció kifejezés a védelmi mechanizmus egyik típusára utal, amelyben az emberek egy területen túlzottak el a másikban fellépő kudarcok kompenzálására. Például a szegényes családi életű egyének az energiájukat felülmúlják a munka fölött és azon túl. Ez a pszichológiai stratégia lehetővé teszi az emberek számára, hogy eltakarják a hiányosságokat, frusztrációkat, hangsúlyokat vagy sürgetéseket azáltal, hogy irányítják az energiát a kiválóság elérésére vagy más területeken való elérésre.

Kompenzáció a mindennapi életben

A fogalmat meglepően gyakran használják a mindennapi nyelvben. "Valószínűleg túlkompenzálódik valamire", olyan kifejezés, amelyet gyakran használnak az emberek, hogy azt sugallják, hogy egy személy elkényszeríti a túlkínálatokat az életük egyik területén annak érdekében, hogy elrejtse a bizonytalanságokat életük más vonatkozásairól.

Bizonyos esetekben ez a kompenzáció tudatosan megtörténhet. Ha tudod, hogy gyengén beszélsz a közvéleménnyel, akkor megpróbálhatsz kompenzálni, ha kitűnik a munkahelyi írásos kommunikációban. Ezzel felhívja a figyelmet arra a területre, ahol sokkal erősebb vagy, és minimálisra csökkenti azt a területet, ahol gyengék. Más esetekben a kompenzáció öntudatlanul fordulhat elő. Lehet, hogy még nem is látja a saját rejtett elégedetlenségét, ami más területeken kompenzál.

Példák a kompenzációra

A kompenzáció néhány különböző módon nyilvánulhat meg. A túlkompenzáció akkor jelentkezik, amikor az emberek egy adott területen túlzottak, hogy pótolják az élet egy másik aspektusában mutatkozó hiányosságokat.

A túlkompenzáció azonban akkor fordulhat elő, ha az emberek ilyen hiányosságokkal küzdenek azzal, hogy túlságosan függenek másoktól.

Például:

A kompenzáció előnyei és hátrányai

A kompenzáció hatással lehet a viselkedésre és az egészségügyi döntésekre. Bár a kártérítést gyakran negatív fényben ábrázolják, egyes esetekben pozitív hatással lehet. Alfred Adler pszichológus azt javasolta, amikor az emberek tapasztalják az alacsonyabb érzelmeket, automatikusan tapasztalják a kompenzáló igényt, hogy törekedjenek a fölényre. Ennek eredményeképpen az emberek megpróbálják leküzdeni gyengeségeiket és elérni céljaikat.

Képzeljük el például, hogy egy fiatal fiú élményt ér el az inferioritás érzésében, mert nem tud annyi kosarat, mint a társai, amikor kosárlabdázik. Ezeknek az elégedetlenségnek az okai miatt a gyengeség leküzdésére törekszik. Feliratkozik a kosárlabdázásra, és minden nap az iskolába jár. Végül még jobb kosárlabdázó lesz, mint sok barátja.

Képzeld el, hogy most kezdett el egy Zumba osztályt. Először érzed magad az elemedből és még egy kicsit félénk is, mivel mindenki más olyan képzett és tapasztaltnak tűnik. A kezdeti érzelmek miatt az alacsonyabb színvonalú órákra és figyelemre lehet számítani az új osztályoddal, és még otthon is dolgozhatsz DVD-kkel. A kezdeti késztetésed miatt, hogy legyőzze érzéseit az alacsonyabbrendűség kedvéért, képes új készségeket fejleszteni, és ragaszkodni egy olyan edzésprogramhoz, amelyet végül nagyon élvezhet.

A kompenzáció ugyanakkor megakadályozhatja az embereket új dolgok kipróbálásával vagy a hiányosságok kezelésével.

Például, képzeljük el, hogy egy fiatal főiskolai hallgató érzéseit vagy alulméretezését tapasztalja, mert kevés közeli barátja van. Bárhova megy, látja a társait, hogy animált beszélgetéseket folytatnak barátaikkal. Kiegyenlíti ezt az érzést, amikor azt mondja magának: "Nem sok közeli barátom lehet, de kitűnő osztályok vannak". Ahelyett, hogy társadalmi kapcsolatokat keresett volna, ő maga dobta be magát az iskolai munkájába, és kevés időt töltött a szórakozással vagy a társadalmi eseményekkel kapcsolatban. Ebben az esetben a kompenzáció valójában megakadályozta neki, hogy legyőzze érzéseit az alacsonyabb szintre.

A nárcisztikus emberek túlkompenzálódhatnak, ha alacsony önbecsülést és féltékenységet tapasztalnak az erő és a figyelem felkutatásával.

Is ismert: túlkompenzáló