Cyclothymia diagnosztizálása a DSM-5-ben
A DSM-5 közzétételéig a ciklotimiás rendellenességet úgy definiálták, hogy hipomania időszakokat és depressziós időszakokat tartalmaz, amelyek nem voltak elég súlyosak ahhoz, hogy súlyos depressziós epizódokká váljanak . A hypomania önmagában súlyos problémákat okozhat (bár nem olyan veszélyes, mint a mániás epizódok esetében ), így egyeseknél a cyclothymia úgy érezte, hogy "másodosztályú polgárokat" kezelnek, amikor komolyan vették betegségüket.
A ciklotímia DSM-5 kritériumai még finomabbá tehetik a képet.
Diagnosztikai kritériumok
A DSM-IV-TR kritériuma a következő: "Legalább két évig számos hipomanikus tünetek jelenléte ... és számos olyan depressziós tünettel rendelkező időszak, amelyek nem felelnek meg a súlyos depressziós epizód kritériumainak." A "Diagnosztikai jellemzők" "Ez a kiadás szerint nem feltétlenül szükséges, hogy a hipomániás tünetek megfeleljenek a hypomanikus epizód teljes kritériumainak, de nem zárja ki a lehetőséget sem.
Az A kritérium a DSM-5-ből azonban megváltoztatja ezt: "Legalább két évig (legalább egy év gyermekeknél és serdülőknél) számos hipomanikus tünettel rendelkező időszak volt , amelyek nem felelnek meg a hypomanikus epizód kritériumainak számos depressziós tünettel rendelkező időszak, amely nem felel meg a súlyos depressziós epizód kritériumainak.
Más szavakkal, jelenleg nincs olyan diagnózis azokra az emberekre, akiknek valódi hypomanikus epizódjaik vannak, valamint olyan depressziós időszakok, amelyek nem elég súlyosak ahhoz, hogy súlyos depressziós epizódok legyenek.
A DSM-5 ciklotimiás rendellenességre vonatkozó további kritériumok a következők:
B. A fenti kétéves időszakban (1 év gyermekeknél és serdülőknél) a hypomania és a depressziós időszak legalább az idő felében volt jelen, és az egyénnek nem volt tünete több mint 2 hónapig.
C. A súlyos depressziós, mániás vagy hypomanikus epizód kritériumai soha nem teljesültek. [Megjegyzés: Ha ilyen epizódok később jelentkeznek, akkor a diagnózist szükség szerint bipoláris I vagy bipoláris II rendellenességre cserélik.]
D. A tüneteket nem egy másik mentális rendellenesség magyarázza.
E. A tüneteket nem egy anyag (pl. Gyógyszeres vagy kábítószer-visszaélés) vagy más egészségügyi állapot okozza.
F. A tünetek klinikailag jelentős megbetegedést vagy károsodást okoznak a szociális, foglalkozási vagy egyéb fontos működési területeken.
Egyéb szempontok
- A ciklotimiás rendellenesség általában először a serdülőkben és fiatal felnőttekben jelenik meg, és 15% -50% -os kockázatot jelent, hogy az ilyen egyén később kifejti a teljes körű bipoláris I vagy II rendellenességet.
- Egy genetikai komponenst találtunk, amely fokozza a ciklotímiák kialakulásának kockázatát, különösen a hangulati rendellenességek egyének elsőfokú rokonaiban.
- A ciklotímiás egyéneknél az anyagcsere és az alvászavarok előfordulhatnak, és a ciklotimiás gyermekek nagyobb valószínűséggel vannak, mint a többiek, hogy komorbid ADHD- ekkel rendelkezzenek.
- A "szorongó szorongás" meghatározó szerepet adhat a ciklotimiás rendellenesség diagnózisához, ahol a szorongás jelentős tényező.
> Források:
> Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, negyedik kiadás, Szövegfelülvizsgálat (DSM-IV-TR). Amerikai Pszichiátriai Szövetség. 2000 (398-400).
> Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, ötödik kiadás (DSM-5). Amerikai Pszichiátriai Szövetség. 2013 (139-141).