A terápia, amely összekapcsolja múltját a jelenlegi érzelmeivel és viselkedéseivel
A pszichoanalitikus terápia arra törekszik, hogy segítsen a páciensnek megérteni az eszméletlen múltbéli erőket, amelyek befolyásolják az aktuális érzelmeket és viselkedésformákat. Ez egy intenzív terápiás forma, amelyben a betegek legalább hetente találkoznak terapeutaikkal, és több hétig vagy akár évekig is folytatódhatnak. Sokan úgy gondolják, hogy pszichoanalízis során gyerekkori trauma van, vagy már átesettek olyan terápiás megközelítéseken, amelyek nem voltak teljesen hatékonyak.
Ez a fajta terápia segít felfedezni azokat a tapasztalatokat, amelyeket talán nem tudsz szavakba helyezni. Úgy működik, hogy feltárja a bizonyos traumatikus élmények mögött rejlő jelentést, nem pedig a rossz élmény tüneteit.
A pszichoanalitikus terápia történeti alapja
A pszichoanalízis alapítója, Sigmund Freud megfogalmazta a pszichoanalízis elméleti alapját az 1800-as évek végén. Freud eredetileg neurológusként dolgozott, nem pedig pszichiáterre, mert akkoriban a szorongás és a depresszió felismerése volt a degeneratív agyi rendellenesség része. A hysterikákat ugyanúgy látták, vagy malingererekként kezelték. Freud számos beteget is látott ideggyengeséggel.
Eleinte alkalmazta a napi szokásos kezeléseket - elektromos ideg- és izomstimuláció, masszázs és hidroterápia. De hamar rájött, hogy ezek a kezelések használhatatlanok voltak. Jean-Martin Charcot mentora, aki a hipnózist ideiglenesen indukálja vagy abbahagyja a hisztériát, valamint a páciensének saját észrevételeit, rájött, hogy ezek a rendellenességek pszichológiai eredetűek és pszichológiailag kiküszöbölhetők.
Freud munkáját követő században a pszichoanalízis tovább nőtt a munkánkban lévő tudattalan erők megértésében, kapcsolatainkban és önérzetünkben, és rugalmasabb technikák alakultak ki.
Mi a tudatos / tudattalan?
Freud eszméletlen felfedezése a pszichoanalízis alapja.
Freud szerint a tudattalan az érzelmek, gondolatok, sürgetések és emlékezetek tartalma, amelyek tudatában vannak. A fájdalom, szorongás és konfliktus érzései a tudattalanban is befolyásolhatják magatartásunkat és tapasztalatunkat, annak ellenére, hogy nem tudatosan tudjuk, miért csináljuk ezt a dolgot. A pszichoanalízis célja, hogy segítsen a betegnek betekintést nyújtani ezekbe a tudatalatti folyamatokba, hogy a viselkedés megváltozhasson.
Ki jó jelölt a pszichoanalitikus terápiához?
A pszichoanalitikus terápia nem javallt semmilyen speciális rendellenesség esetén. Az a személy, aki valószínűleg részesülhet vele, szenvedhet a régóta fennálló tünetektől, mint például a depressziós hangulat, a szorongás és az ismétlődő viselkedési minták, amelyek korlátozott választási lehetőségeket és élvezetet eredményeznek. A személynek megfelelő érzelmi és pszichológiai erővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy elhárítsa a védelmi mechanizmusok eltávolítása által kiváltott szorongást és a múltbeli fájdalmas tapasztalatok feltárását.
Ha figyelembe vesszük a pszichoanalitikus terápiát, meg kell jegyeznünk, hogy évszázadok óta folyamatosan megértettük a különböző tudattalan erőket, amelyek befolyásolják kapcsolatainkat és önérzetünket, valamint nagyobb rugalmasságot biztosítanak a pszichoanalitikus terápiában részesülő betegek számára.
A kapcsolatok kialakításának, az önmegfigyelésnek és az erős érzelmi viszonyoknak megfelelő képessége olyan erősségek, amelyek segíthetnek a pszichoterápiás folyamatban .
Forrás:
"A pszichoanalízisről". Amerikai Pszichoanalitikus Egyesület . APsaA. Hozzáférés: 2009. július 27.
Jacobson, James L. és Alan M. Jacobson. Pszichiátriai titkok . 2. szerk. Philadelphia, PA: Hanley & Belfus, Inc., 2001.
Luborsky, Lester, Marna S. Barrett. "A kulcspszichoanalitikus koncepciók története és empirikus státusza". A klinikai pszichológia éves áttekintése 2 (2006): 1-19.