Az érzelmek elfojtása bajt kér
Számos borderline personality disorder (BPD) jelentik, hogy sok időt és energiát elnyomó érzelmeket töltenek. Ha valaha is olyan erőteljes gondolat vagy érzés volt, hogy nem tudott kezelni a pillanatban, vagy érezte, hogy túlterheltek és megpróbálta elszakadni, akkor az érzelmi elnyomást tapasztalta magának. A kutatások azt mutatják, hogy nemcsak hatástalan a gondolatok és az érzelmek kiküszöbölése, de akár súlyosbíthatja a helyzetet.
Az érzelmek visszaszorítása
Az érzelmi elnyomás egyfajta érzelmi szabályozási stratégia, olyan stratégiák, amelyeket arra használunk, hogy megpróbáljunk kényelmetlen gondolatokat és érzelmeket kezelni. Számos különböző érzelmi szabályozási stratégia létezik, és némelyik sokkal hasznosabb, mint mások. Például néhány ember meditációs vagy tudatossági technikát használ az intenzív érzelmek kezelésére, hogy segítsen nekik pihenni és egészségesen megbirkózni. Mások alkoholhoz vagy droghoz fordulnak, hogy megszabaduljanak a fájdalmas érzelmektől. Bár ez rövid távon érzelmi szabályozási stratégiaként működhet, mindenképpen negatív hosszú távú következményekkel jár.
Az érzelmek elfojtása vagy az érzelmi gondolatok és érzelmek elmozdításának próbálkozása egy olyan érzelmi szabályozási stratégia, amelyet sok ember használ. Ha időről időre használják, nincs drámai negatív következménye. Azonban, különösen a BPD-vel rendelkezők számára, okkal feltételezhető, hogy ha folyamatosan próbáljátok az érzelmeket távolítani, komoly problémákhoz vezethet később.
Az érzelmek visszaszorításának következményei
A kutatók tanulmányozták, hogy mi történik, ha évtizedekig megpróbálja eltüntetni a gondolatait és érzéseit. Egy híres 1987-es tanulmány e témáról olyan embercsoportot érintett, akiket arra utasítottak, hogy elhessék a fehér medvék gondolatait. A másik csoportnak megengedték, hogy bármire gondoljon, beleértve a fehér medve gondolatait.
Az a csoport, aki elfojtotta a fehér medvék gondolatait, végül több fehér medve gondolatot kapott, mint a szabadon gondolkodó csoport.
Ezt az eredményt a gondolatok elnyomásának visszapattanó hatásaként nevezik. Lényegében, ha megpróbálsz elgondolkodni valamilyen témáról, akkor több gondolat jut arra a témára. Ugyanez a hatás akkor történik, ha megpróbálja eltolni az érzelmi gondolatokat.
Mit jelent ez neked?
Ha gyakran megpróbálod eltüntetni a gondolatait és érzéseidet, akkor nagyobb bajba kerülhetsz magadnak. Valójában lehetséges, hogy ez egy ördögi ciklust állít fel: Ön fájdalmas érzelmekkel rendelkezik. Megpróbálja eltolni. Ez fájdalmasabb érzelmekhez vezet, amelyeket megpróbálsz távol tartani, és így tovább.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy az érzelmi elnyomást az okozhatja, hogy olyan pszichológiai állapotokkal rendelkező emberek, mint a BPD, a posttraumatic stressz rendellenesség (PTSD) és a rögeszmés-kényszeres rendellenesség (OCD) küzdenek sok fájdalmas gondolattal és érzelmekkel.
Az emocionális szabályozás új stratégiái
Az érzelmek elnyomásának megoldása új, egészségesebb módszerek megtanulása érzelmek szabályozására. Ha sok technikára támaszkodhatsz, akkor kevésbé hajlamosak arra, hogy elmozdítsd ezeket a gondolatokat.
Például az érzelmek elterelése egy másik tevékenység folytatásával hatékonyabb mód lehet az érzelmeinek szabályozására .
A dialektikus viselkedésterápia (DBT) is hasznos lehet. Egy tanulmány szerint a DBT szignifikánsan javította az érzelmi szabályozást 12 hónap után.
> Források:
> Baer RA, Peters JR, Eisenlohr-Moul TA, Geiger PJ, Sauer SE. Emotion-related kognitív folyamatok a borderline személyiségzavarban: az empirikus irodalom áttekintése. Klinikai pszichológia felülvizsgálata . Július; 32 (5): 359-369. doi: 10.1016 / j.cpr.2012.03.002.
> Goodman M, Carpenter D, Tang CY és mtsai. A dialektikus viselkedésterápia megváltoztatja az emocionális szabályozást és az amygdala aktivitást a borderline személyiségzavarban szenvedő betegek körében. Journal of Psychiatric Research. 2014. október; 57: 108-116. doi: 10.1016 / j.jpsychires.2014.06.020.
> Wegner DM, Schneider DJ, Carter SR, fehér TL. A gondolatcsillapítás paradox hatásai. Journal of Personality és Social Psychology . 1987 53 (1): 5-13.