Antipszichotikus gyógyszerek

Az antipszichotikus gyógyszerek csökkentik a skizofrénia és más mentális betegségek pszichotikus tüneteit, amelyek általában lehetővé teszik az ember számára, hogy hatékonyabban és megfelelőbben működjön. Az antipszichotikus gyógyszerek jelenleg a skizofrénia legjobb kezelése, de nem gyógyítják meg a skizofréniát, vagy nem biztosítják, hogy további pszichotikus epizódok ne legyenek.

Az adagok

A gyógyszer kiválasztását és adagolását csak szakképzett orvos végezheti, aki jól képzett a mentális rendellenességek orvosi kezelésében.

A gyógyszeres adagolás minden egyes beteg számára egyedi, mivel az emberek nagymértékben eltérhetnek a tünetek csökkentéséhez szükséges gyógyszer mennyiségétől anélkül, hogy problémás mellékhatásokat okoznának.

Az újabb antipszichotikumok: jobb lehetőségek?

Számos új antipszichotikus gyógyszert (az úgynevezett "atípusos antipszichotikumot") vezettek be 1990 óta. Az első, klozapin (Clozaril) hatásosabbnak bizonyult, mint más antipszichotikumok, bár a súlyos mellékhatások - különösen a fertőzés elleni küzdelemben küzdő fehérvérsejtek (agranulocitózis) elvesztése - előírja, hogy a betegeket egy-két héten keresztül vérvizsgálattal kell ellenőrizni. Egy év stabil fehérvérsejtszám után havonta húzható vér.

Még az újabb antipszichotikus szerek - például a riszperidon (Risperdal), aripiprazol (Abilify), kvetiapin (Seroquel) és olanzapin (Zyprexa) - biztonságosabbak a tardív diszkinézia (TD) esetében - önkéntelen mozgászavar - az atipikus gyógyszerek nagyobb valószínűséggel járulnak hozzá a metabolikus mellékhatásokhoz, mint a súlygyarapodás, a fokozott glükóz és lipidek.

A skizofrénia tüneteinek célzása

Az antipszichotikumok gyakran nagyon hatásosak a skizofrénia egyes tüneteinek kezelésére, különösen a hallucinációkra és a téveszmékre. A gyógyszerek nem feltétlenül segítenek más tünetekkel, például csökkentett motivációval és érzelmi expresszivitással .

A régebbi antipszichotikumok, mint a haloperidol (Haldol) vagy a klorpromazin (Thorazine), még olyan mellékhatásokat is okozhatnak, amelyek hasonlítanak a nehezebben kezelhető tünetekhez.

Az adag csökkentése vagy más gyógyszerre való áttérés csökkentheti ezeket a mellékhatásokat. Az új gyógyszerek, köztük az olanzapin (Zyprexa), a quetiapine (Seroquel), a risperidon (Risperdal) és az aripiprazol (Abilify), kevésbé valószínű, hogy ezt a problémát okoznák.

Néha, amikor a skizofrén betegek depresszióba kerülnek, más tünetek súlyosbodhatnak. A tünetek javulhatnak antidepresszáns gyógyszer hozzáadásával.

A betegek és a családok néha aggódnak a skizofrénia kezelésére alkalmazott antipszichotikus gyógyszerek miatt. A mellékhatásokkal kapcsolatos aggályok mellett aggódhatnak attól is, hogy ezek a szerek függőséghez vezethetnek. Azonban az antipszichotikus gyógyszerek nem termelnek "magas" vagy addiktív magatartást azokban az emberekben, akik elveszik őket.

Az antipszichotikumokkal kapcsolatos tévhit más, mint egyfajta elmeellenőrzés vagy "kémiai kardántengely". A megfelelő dózisban alkalmazott antipszichotikumok nem "kopognak" az emberektől, vagy nem veszik szabad akaratukat.

Az antipszichotikus gyógyszereknek segíteniük kell egy skizofréniás embernek, hogy ésszerűbben kezelje a világot.

Mennyi ideig kell az embereknek a skizofrénia szedni az antipszichotikus gyógyszereket?

Az antipszichotikus gyógyszerek csökkentik a pszichotikus epizódok gyakoriságát és intenzitását olyan betegeknél, akik egy epizódból kigyógyultak. Még a folyamatos gyógyszeres kezeléssel is, néhány ember, aki felépült, visszaesést szenved. A gyógyszeres kezelés abbahagyásakor magasabb relapszusszám figyelhető meg.

A súlyos pszichotikus tünetek kezelése nagyobb dózist igényelhet, mint a fenntartó kezelésnél. Ha a tünetek ismét alacsonyabb dózisban jelentkeznek, az adagolás ideiglenes emelkedése megakadályozhatja a teljes körű relapszust.

Fontos, hogy a skizofrén emberek együtt dolgozhassanak orvosukkal és családtagjaikkal, hogy betartsák kezelési tervüket. A kezeléshez való kötődés azt jelenti, hogy a betegek milyen mértékben követték orvosuk által ajánlott kezelési terveket. A jó tapadás az előírt gyógyszeres adagolás napi pontos adagolásával és gyakoriságával, az összes találkozó megtartásával és a többi kezelési eljárás gondos követésével történik. A skizofréniás betegeknél gyakran nehéz kezelni a kezelést, de több stratégia segítségével megkönnyítheti a kezelést, és jobb életminőséghez vezethet.

Számos oka van annak, hogy a skizofrén betegek nem tartják be a kezelést. A betegek nem hiszik, hogy betegek, és tagadhatják a gyógyszerek szükségességét, vagy olyan disorganizált gondolkodásuk van, hogy nem emlékeznek a napi adagjaikra.

A családtagok vagy barátai nem értik a skizofréniát, és nem megfelelő módon tanácsot adhatnak a skizofrénia számára a kezelés abbahagyására, amikor jobban érzi magát.

Az orvosok, akik fontos szerepet játszanak abban, hogy segítsenek a betegeknek a kezeléshez, elhanyagolhatják, hogy megkérdezzék a betegektől, hogy milyen gyakran szedik a gyógyszerüket, vagy nem hajlandók befogadni a páciensnek a dózisok megváltoztatására irányuló kérelmét, vagy próbálkozni új kezeléssel.

Egyes betegek jelzik, hogy a gyógyszerek mellékhatásai rosszabbnak tűnnek, mint a betegség. Továbbá, az anyagfelhasználás befolyásolhatja a kezelés hatékonyságát, és a betegeket a gyógyszeres kezelés megszakításához vezetheti.

Ha ezekhez a faktorokhoz bonyolult kezelési tervet adnak, akkor a jó tapadás még nagyobb kihívást jelenthet.

Számos olyan stratégiát alkalmaznak, amelyet a betegek, az orvosok és a családok használhatnak az adherencia javítására és a betegség súlyosbodásának megelőzésére.

Néhány antipszichotikus gyógyszer hosszútávú injektálható formában áll rendelkezésre, így nincs szükség napi tabletták bevételére. A skizofrénia kezelésére vonatkozó jelenlegi kutatások egyik legfontosabb célja a hosszú hatású antipszichotikumok széles választékának kifejlesztése, különösen az enyhébb mellékhatásokkal rendelkező újabb, injekció formájában beadható szerek kifejlesztése.

A hét napjaival jelölt gyógyszeres naptárak vagy pillboxák segíthetnek a betegeknek és a gondozóknak abban, hogy mikor vagy nem kaptak gyógyszereket. Az elektronikus időzítők használata, amelyek csipognak, amikor gyógyszereket kell szedni, vagy a szokásos napi eseményekkel - mint étkezéssel - végzett gyógymódok párosítása segíthet a betegeknek emlékeztetni és betartani az adagolási ütemtervüket.

A családtagok bevonása a szájon át szedett gyógymódok figyelembevételéhez a betegek bevonását is segíti.

Ezenkívül az adherencia-megfigyelés számos más módszere révén az orvosok azonosítani tudják, mikor a betegek problémát jelentenek a betegek bevonása, és együtt dolgozhatnak velük, hogy megkönnyítsék az alkalmazkodást. Fontos, hogy fejezze ki aggodalmát a gyógyszert orvosával való bevonása miatt.

Mi a mellékhatásokról?

Az antipszichotikumok, mint gyakorlatilag az összes gyógyszer, nemkívánatos hatásaival és jótékony hatásaival együtt járnak. A korai kezelés során a betegeket mellékhatások, például álmosság, nyugtalanság, izomgörcsök, remegés, szájszárazság vagy látászavar elhomályosíthatja. Ezek nagy része a dózis csökkentésével vagy más gyógyszerek által szabályozott mértékben javítható.

A különböző betegek különböző kezelési válaszokat és mellékhatásokat mutatnak különböző antipszichotikus szerekkel szemben. Egy beteg jobban tehet egy gyógyszerrel, mint a másik.

Az antipszichotikus szerek hosszú távú mellékhatásai sokkal súlyosabb problémát jelenthetnek. A tardív diszkinézia (TD), amint azt említettük, olyan rendellenesség, amelyet a száj, az ajkak és a nyelv gyakran érintő önkéntelen mozgások jellemeznek, és néha a törzs vagy más testrészek, például karok és lábak. Ez a betegek körülbelül 15-20% -a fordul elő azokban a betegeknél, akik évek óta átvették az idősebb, "tipikus" antipszichotikus gyógyszereket. De a TD olyan betegeknél is kialakulhat, akiket rövidebb ideig kezeltek ezekkel a gyógyszerekkel. A legtöbb esetben a TD tünetei enyhék és a páciens nem ismeri a mozgásokat.

Az utóbbi években kifejlesztett antipszichotikus gyógyszerek mindegyikének sokkal kisebb a TD termelődésének veszélye, mint a korábbi antipszichotikumok.

A kockázat azonban nem nulla, és saját mellékhatásai lehetnek, mint például a súlygyarapodás. Ezen túlmenően, ha túl magas dózisban adják meg, az újabb gyógyszerek olyan problémákhoz vezethetnek, mint a szociális elvonás és a Parkinson-kórhoz hasonló tünetek, a mozgást befolyásoló zavar. Mindazonáltal az újabb antipszichotikumok jelentős előrelépést jelentenek a kezelésben, és ezeknek a skizofréniás betegeknél történő optimális alkalmazása sok aktuális kutatás tárgyát képezi.

Kezelések a skizofrénia számára

Információ az atípusos antipszichotikus gyógyszerekről

Forrás:

Országos Mentális Egészségügyi Intézetek