Mi hiányzik a DSM-5-ből?

A Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve az American Psychiatric Association kiadja és pszichiáterek és klinikai pszichológusok használják a mentális zavarok diagnosztizálására. A DSM első kiadása 1952-ben jelent meg. Bár az átmeneti évek során számos változat ment végbe, továbbra is a mentális zavarokról szóló végleges szöveg marad.

A diagnosztikai kézikönyv mai változata, a DSM-5, 2013 májusában jelent meg, és számos különböző rendellenességet, köztük hangulati rendellenességeket, bipoláris és rokon rendellenességeket, szorongásos rendellenességeket, táplálkozási és étkezési rendellenességeket és anyaghasználati rendellenességeket ismertet.

A DSM jelenlegi változatában szereplő rendellenességek ellenére még mindig vannak olyan dolgok, amelyeket nem talál a kézikönyvben. Bizonyos körülményeket, miközben még mindig orvosok és pszichiáterek diagnosztizálják őket, a hivatalosan nem ismerik el különféle rendellenességeket a DSM-5-ben.

Mely feltételek nem szerepelnek a DSM-5-ben?

Bár a DSM számos rendellenességet tartalmaz, ez nem feltétlenül kimerítő felsorolás a létező állapotokról. A DSM-5 jelenleg nem ismert feltételei közül néhány:

Miért pontosan vannak bizonyos feltételek a DSM-ben, míg mások nem? Sok esetben a gyanús rendellenességre rendelkezésre álló kutatások összege csökken.

Például, míg az internetfüggőség javasolt diagnózis, még mindig sok vita van arra vonatkozóan, hogy azt diszkrét állapotnak kell-e tekinteni, vagy egy másik rendellenesség megnyilvánulása.

Egyes szakértők azzal érvelnek, hogy az internetfüggőség sok olyan tünettel rendelkezik, amelyek a DSM által felismert egyéb rendellenességekhez kapcsolódnak, beleértve a túlzott felhasználást, a használatsal, visszahúzással és toleranciával járó negatív következményeket.

Mások azt sugallják, hogy korai lenne megkülönböztetett diagnózisnak tekinteni, és a "függőség" kifejezést túlhasználta. "Ha minden hősies vágy a heroinról a tervező kézitáskákra a" függőség "tünete, akkor a kifejezés mindent és semmit magyaráz," jegyezte meg egy kommentátor.

Röviden, a DSM-ben felsorolt ​​feltételek jellemzően hosszútávú kutatási eredményekkel rendelkeznek, és rengeteg tapasztalati adattal rendelkeznek a tünetekről, előfordulási gyakoriságról és kezelésekről a befogadásuk támogatása érdekében. A DSM-ben hiányzó javasolt rendellenességek közül ez a kutatás egyszerűen nem létezik - legalábbis még nem.

Orthorexia példaként

Tekintsük az orthorexia állapotot. Az orthorexia fogalmát először 1996-ban alakították ki, és általában az egészséges táplálkozás megszállottságaként definiálják. A feltételezett diagnosztikai kritériumok szerint az orvos, aki először azonosította a feltételt, az orthorexia tünetei egy olyan korlátozó étrendre vonatkoztak, amely az optimális egészség elérésére irányul. Az ilyen táplálkozási korlátozások gyakran magukban foglalják a teljes élelmiszercsoportok megszüntetését vagy korlátozását.

Amikor ezeket az önrendelkezõ szabályokat megsértik, az egyént a szorongás, szégyen és a betegség félelme okozhatja. Az ilyen tünetek súlyos fogyáshoz, alultápláltsághoz, stresszhez és testképekkel kapcsolatos problémákhoz vezethetnek.

De nem találja ezeket a tüneteket a DSM-5-ben. Ez azért van, mert az orthorexia nem tekinthető hivatalos rendellenességnek a DSM-ben.

Miért ez? Az Orthorexia egy viszonylag új címke, amely olyan állapotra vonatkozik, amely nem kapott hatalmas mennyiségű kutatást. Dr. Stephen Bratman, az orvos, aki először javasolta az állapotot, nem gondolta komoly diagnózisról, amíg nem fedezte fel, hogy az emberek nem csak a javasolt diagnózissal azonosítottak, de egyesek tényleg meghalnak tőle.

Míg az orthorexia tüneteiről és prevalenciájáról empirikus tanulmányok hiányoznak, Dr. Bratman és mások azt sugallják, hogy elegendő anekdotikus bizonyíték van arra, hogy ösztönözze a további kutatásokat és lehetséges megfontolásokat külön feltételként.

Hogyan válhatnak új rendellenességek a DSM-be?

Tehát mi a DSM bizottság, amikor meghatározza, hogy milyen betegségek szerepelnek a diagnosztikai kézikönyvben?

A kézikönyv felülvizsgálatát befolyásolta az idegtudomány legújabb kutatásai, a kézikönyv korábbi változatában feltárt problémák, valamint a kézikönyvnek a nemzetközi betegségosztályozás legújabb verziójához való igazítása.

A felülvizsgálati folyamat elején több, mint 400 szakértő különböző területeken, beleértve a pszichiátriát, a pszichológiát, az epidemiológiát, az alapellátást, a neurológiát, a gyermekgyógyászatot és a kutatást, részt vett egy sor olyan nemzetközi konferencián, amely a DSM -5 munkacsoportot, mivel javaslatokat tettek a diagnosztikai kézikönyv módosítására.

Amint egy rendellenességet javasolták a következtetéshez, a bizottság felülvizsgálja a meglévő állapotfelmérést, és még tanulmányokat is készíthet a javasolt rendellenesség további feltárására. A döntés végső soron a DSM munkacsoportja.

Az új rendellenességek hozzáadásának folyamata nem ellentmondásos. Egy tanulmány szerint a DSM-IV összeállításáért felelős szakértők több mint felének pénzügyi kapcsolatai voltak a gyógyszeripargal. Az ilyen kapcsolatok a kritikusokat sújtják, akik úgy érzik, hogy bizonyos rendellenességek bevonása jobban kapcsolódhat ahhoz a potenciáljához, hogy nagy pénzeket generál a gyógyszergyártók számára. A rendellenességek, mint például a generalizált szorongásos zavar és a szociális szorongásos rendellenességek, ezek a kritikusok feltöltődnek, legalább részben azért jelen lehetnek, mert bátorítják a nagy nyereségű antidepresszáns és szorongás elleni gyógyszereket.

Mi van, ha olyan állapotod van, ami nincs a DSM-5-ben?

Tehát mit jelent azokban a betegekben, akiknek a tünetei a hivatalos diagnosztikai kézikönyvben nem ismertek? Néhány ember számára ez azt jelentheti, hogy különbséget kell tenni a mentális egészségügyi ellátás és az ellátáshoz való hozzáférés között. A DSM segítséget nyújt a klinikusok, az orvosok és a pszichiáterek számára a mentális zavarok megbeszélésének közös nyelvén, de fontos szerepet játszik a biztosítási díjakban is. Gyakran elő kell írni a diagnózist, hogy megkapja a mentálhigiénés szolgáltatások biztosítását. Bizonyos esetekben a betegek csak akkor képesek fizetni a kezelésért, ha a DSM-5 által felismert diagnózist kapnak.

Néhány ember számára, ha nem látják a DSM-5 állapotát, az elidegenedés érzéseit növelheti. Míg egyesek a szellemi állapotok korlátozását és túlzott megbélyegzését jelzik, mások hasznosnak találják azt, és úgy érzik, hogy a DSM-be való felvétel azt jelzi, hogy tüneteit az orvosi közösség ismeri. A hivatalos diagnózis reményt kínál ezeknek a betegeknek, akik végül úgy érzik, hogy nemcsak a tüneteikre vonatkozó magyarázatot találták meg, hanem azt is, hogy sikeresen megbirkózzanak a betegségükkel vagy gyógyulásukkal.

Változások a DSM legutóbbi kiadásában

A diagnosztikai kézikönyv legutóbbi kiadásában néhány korábban felismert rendellenességet ténylegesen eltávolítottak. Az Asperger-szindrómát például a DSM-IV-ben külön diagnózisnak tekintették, de a DSM-5-ben az Autism Spectrum Disorders sorozata felszívódott. Ez a döntés jelentős vitákat váltott ki, mivel sokan attól tartottak, hogy potenciálisan azt jelentenék, hogy elveszítik a diagnózist és végső soron az alapvető szolgáltatások elvesztését eredményezik.

Egy másik változás a DSM-5 "egyébként nem meghatározott" diagnózisának eltávolítása volt. Ez a diagnózis olyan betegeket érintett, akiknek valamilyen rendellenességi tünete volt, de nem teljesítették a kritériumok teljes skáláját. A DSM-5-ben az "egyébként nem meghatározott" opciót a legtöbb rendellenességkategóriára eltávolították, vagy "más meghatározott rendellenességgel" vagy "nem specifikált rendellenességgel" helyettesítették.

Az olyan tünetek, amelyek nem felelnek meg az elismert mentális zavar diagnosztikai kritériumainak, az "egyéb mentális zavarok" széles kategóriájába tartozhatnak. A DSM-5 felismeri a négy rendellenességet ebben a kategóriában:

A "meghatározatlan mentális rendellenesség" fogsága minden kategóriában kritikát vetett fel egyes pszichiáterektől és pszichológusaktól, mert úgy érzik, hogy pontatlan. A diagnózis megszerzésének egyetlen kritériuma az, hogy a beteg nem "teljesíti az összes mentális rendellenesség teljes kritériumát". Ez azt sugallja, hogy ez azt jelenti, hogy az emberek nem kapnak helyes és pontosabb diagnózist, ami végső soron azt eredményezheti, hogy nem kapják meg az állapotuk megfelelő kezelését.

Bár a DSM-ben számos anyaghasználati rendellenességet észleltek, az élelmiszerekkel, szexekkel, koffeinnel és az internetkel kapcsolatos kérdések nem tették meg a vágást a jelenlegi kiadásban. Mind a koffeinfelhasználás, mind az internetes játékok felsorolása olyan feltételeknek tekinthető, amelyek további kutatást igényelnek, és a kézikönyv jövőbeli frissítései is figyelembe vehetők.

További vizsgálati feltételek

Vannak más feltételek is, amelyek megérdemelnék a DSM jövőbeli beilleszkedését? A kézikönyv tartalmaz egy szakaszt a "további tanulmányok feltételeiről". Bár ezeket a feltételeket nem fogadják el különálló rendellenességekként a DSM jelenlegi verziójában, a kézikönyv elismeri, hogy további vizsgálatot indokol, és a bemutatott bizonyítékoktól függően a kézikönyv jövőbeli kiadásaiba is beletartozhat.

A DSM-5 ez a szakasza csaknem várakozási listának tekinthető. Az ilyen körülményekre vonatkozó kutatás jelenleg korlátozottnak tekinthető, de az olyan dolgok további vizsgálata, mint az előfordulás, a diagnosztikai kritériumok és a kockázati tényezők, ösztönzésre szorul.

Milyen zavarok vannak jelenleg a DSM-5 ezen szakaszában? Jelenleg nyolc különböző feltétel létezik, amelyek további vizsgálatot igényelnek:

Bár ezeket a feltételeket jelenleg nem ismerik fel diszkrét betegségeknek, a DSM jövőbeli verzióiban teljes körű diagnosztikává válhatnak.

Mi a következő lépés? Valós idejű frissítések a DSM-hez

A DSM egyik kritikája, hogy a kézikönyv maga gyakran nem lépést tart a különböző rendellenességekkel kapcsolatos jelenlegi kutatásokkal. Míg a kézikönyv legutóbbi kiadása 2013-ban jelent meg, annak elődje, a DSM-IV közel 20 éves volt, amikor az ötödik kiadás megjelent.

A STAT-nek írt írást, Michael B. First pszichiáter elmagyarázza, hogy az APA célja, hogy megkönnyítse a kézikönyv aktualizálását annak érdekében, hogy tükrözze a legújabb kutatásokat és más változásokat a pszichiátria területén. Először az APA új DSM irányítóbizottságának tagja, amely reményei szerint kihasználja a digitális kiadványok azonnali kihasználását, hogy a DSM naprakész legyen. A cél egy olyan modell kifejlesztése, amely lehetővé teszi a diagnosztikai kézikönyv számára, hogy folyamatosan javítsa és alapozza meg a frissítéseket szilárd adatok és empirikus adatok alapján.

Ennek során remélik, hogy a DSM jövője gyorsabban tükrözi a tudományos fejlődést, mint a régebbi revíziós folyamatok, amelyek végső soron segítenek a pszichiátereknek, a klinikai pszichológusoknak és más mentális egészségügyi szolgáltatóknak a betegek jobb ellátására.

Egy Word From

Bár a DSM-5 nem feltétlenül tartalmaz minden lehetséges állapotot, ez fontos eszköz a mentális betegségek pontos diagnosztizálásához és kezeléséhez. Néhány feltétel nem feltétlenül jelenik meg a kézikönyvben, de ez a jövőbeni kiadásokban változhat, ha a kutatás indokolttá teszi a felvételüket.

Ha úgy érzed, hogy olyan rendellenesség tünetei vannak, amelyek esetleg szerepelnek a DSM-ben, akkor további diagnózist és diagnózist kapjon az egészségügyi szolgáltatótól.

> Források:

> Amerikai Pszichiátriai Szövetség. DSM története.

> Amerikai Pszichiátriai Szövetség. (2013). A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (5. kiadás). Washington, DC: Szerző.

> Dunn, T & Bratman, S. Az orthorexia nervosa: Az irodalom áttekintése és a javasolt diagnosztikai kritériumok. Étkezési viselkedések. 2016; 21: 11-7

> Pies, R. Ha a DSM-V a "internetes kiegészítést" szellemi rendellenességnek nevezi? Pszichiátria. 2009-ben; 6 (2): 31-37.

> Regier, DA, Kuhl, EA, & Kupfer, DJ. A DSM-5: A besorolás és a kritériumok megváltozása. A világ pszichiátria. 2013 12 (2): 92-98.