A diagnózis a típusok, a hatás és a problémás viselkedés időtartama alapján készült
A figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség (ADHD) olyan állapot, amelyről az emberek napjainkban sokat beszélnek, gyakran a kifejezést véletlenül olyan személyeknek nevezik, akik szokatlanul frenetikusnak, "csípősnek" vagy szétszórtnak tűnnek.
De, mint egészségügyi állapot, ez nem annyira könnyen felismerhető. A szülők gyakran küzdenek azzal, hogy megkülönböztessék a "normális" duzzogás és figyelmen kívül hagyás, valamint a valódi képtelenséget, hogy nyugodtan üljenek és fókuszáljanak. Még a nem szakképzett orvosok is nehézséget okozhatnak ezzel kapcsolatban, hiszen nincs egyetlen olyan teszt, amely képes diagnosztizálni az ADHD-t vagy hasonló viselkedési vagy tanulási zavarokat.
Végezetül a különbségtétel érdekében a gyermekorvosok jellemző tünetekkel ellátott ellenőrző listán keresztül vizsgálják meg, hogy a gyermek megfelel-e az ADHD kritériumainak, amint azt az American Psychiatric Association - a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének ötödik kiadása (DSM-5) vázolja.
Az ADHD típusainak megkülönböztetése
Az ADHD tünetei tipikusan két fő kategóriába sorolhatók: a figyelmetlenség (a koncentrálhatatlanság) és a hiperaktivitás-impulzivitás (impulzív viselkedés, amely túlzott és zavaró). Az ADHD meghatározása nagyrészt azon alapul, hogy a viselkedések megfelelőek vagy nem megfelelőek-e a gyermek fejlődési korához.
A tünetek terjedelme gyermekenként változhat, és különböző, különbözőképpen diagnosztizált diagnózisokhoz vezethet:
- A túlnyomórészt figyelmetlen típusú ADHD olyan gyermeket ír le, aki gondot fordít a figyelemre, de nem hiperaktív vagy impulzív.
- Túlnyomóan hiperaktív-impulzív típusú ADHD, mint a túlzott nyugtalanság, az elmosódottság és a remegés, a jellegzetes fókuszmentesség nélkül.
- Kombinált típusú ADHD, amelynek mindkét tulajdonsága jellemző.
A figyelmetlenségi tünetek ellenőrzőlistája
A DSM-5 szerint a figyelmet nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha 16 vagy annál idősebb 16 éves vagy öt vagy annál több tünet jelentkezik 17 vagy annál idősebb serdülőkorúaknál,
- Gyakran figyelmen kívül hagyja a részleteket, vagy gondtalan hibákat követ el az iskolai munkában vagy más tevékenységekben
- Gyakran gondja van a feladatokra vagy a tevékenységekre való figyelemben
- Gyakran nem hallgat, ha közvetlenül beszél
- Gyakran nem követi az utasításokat, vagy nem fejezi be az iskolai munkát vagy a házimunkát
- Gyakran nehéz feladatokat és tevékenységeket szervezni
- Gyakran elkerülik, nem szeretik, vagy vonakodnak olyan feladatok elvégzéséhez, amelyek hosszabb ideig mentális erőfeszítést igényelnek
- Gyakran elveszti a feladatok elvégzéséhez szükséges dolgokat
- Könnyedén elterelik
- Gyakran feledékeny a napi tevékenységekben.
A hiperaktív tünetek ellenőrző listája
A DSM-5 szerint a hiperaktivitás és az impulzivitás diagnosztizálható, ha 16 vagy annál idősebb 16 vagy annál több tünet 6 vagy annál több tünete van a 17 éves és idősebb serdülők számára az alábbiak szerint:
- Gyakran támaszkodik a kézzel vagy a lábfejjel, vagy nyakig ül, amikor ült
- Gyakran elhagyja a helyét, annak ellenére, hogy azt mondják, hogy üljön le
- Gyakran fut vagy mászik olyan helyzetekben, ahol nem megfelelő
- Gyakran képtelen játszani vagy részt venni a szabadidős tevékenységekben csendben
- Gyakran "menet közben", mintha természetellenesen hajtott volna
- Gyakran túlzottan beszél
- Gyakran kihúzza a választ, mielőtt egy kérdés befejeződött
- Gyakran van gondja, hogy megvárja a sorát
- Gyakran megszakítja vagy behatol más beszélgetésekbe vagy tevékenységekbe
A diagnózis befejezése
Annak érdekében, hogy az ADHD egyértelműen végleges diagnózis legyen, a tüneteknek meg kell felelniük a DSM-5-ben felvázolt négy kulcsfontosságú kritériumnak:
- A figyelmen kívül hagyott vagy hiperaktív-impulzív tüneteknek 12 éves kor előtt kellett lenniük.
- A tüneteknek két vagy több beállításban kell lenniük, például otthon, barátainak vagy az iskolában.
- A tüneteknek zavarniuk kell vagy csökkenteniük kell a gyermek iskolai működésének képességét, szociális helyzetekben vagy normál, mindennapi feladatok elvégzésében
- A tünetek nem magyarázhatók semmilyen más mentális állapotra (például hangulati rendellenességre ) vagy szkizofrén vagy pszichotikus epizód részeként.
> Forrás:
> Amerikai Pszichiátriai Szövetség. (2013). Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (5. kiadás). Washington, DC: Amerikai Pszichiátriai Szövetség.