Optikai csalódások

Hogyan működnek és mit tárnak fel az agyról

Mi az optikai illúzió? Az optikai illúziók, amelyeket a vizuális illúzióknak neveznek, vizuális megtévesztéssel járnak. A képek elrendezésének, a színek hatásának, a fényforrás vagy más változó hatásának köszönhetően a félrevezető vizuális hatások széles skálája látható.

Ha valaha is küzdöttél a rejtett kép megtekintéséhez egy kép-sztereogramban, felfedezted, hogy nem mindenki ugyanúgy vizuális illúziókat tapasztal. Bizonyos illúziók miatt néhány ember egyszerűen nem képes látni a hatást.

Miközben az optikai illúziók szórakoztatóak és érdekesek, sok mindent felfednek az agy működéséről . Tudjon meg többet a leghíresebb optikai illúzióról, és fedezze fel pontosan, hogy miért és miért fordulnak elő ezek a vizuális illúziók.

1 - Hermann Grid illúzió

Nyilvános domain kép

A Hermann Grid illúzióban a négyzet közepén levő fehér pontok fehérről szürkére váltanak.

Mit látsz?

A Hermann gridet először 1870-ben találta meg Ludimar Hermann nevű fiziológus. Amikor a néző a rácsra néz, a fehér pontok és a "folyosó" középpontja fehér és szürke között mozog. Amikor a néző összpontosította a figyelmét egy adott pontra, nyilvánvaló, hogy fehér. De amint a figyelem eltolódik, a pont szürke színre vált.

Hogyan működik a Hermann Grid illúzió?

Akkor miért látják az emberek szürke, ahol fehérnek kell lennie? Miért látunk olyat, ami más a valóságtól?

A kutatók hagyományosan az oldalsó gátlásnak nevezik azt a magyarázatot, hogy miért látják az embereket ezek a szürke területek. Ez a jelenség az észlelés nagyon fontos elvét mutatja: nem mindig látjuk, mi van valójában. Megítéléseink attól függnek, hogy a vizuális rendszer hogyan reagál a környezeti ingerekre, és hogy az agyunk hogyan értelmezi ezt az információt.

Ugyanakkor bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy ez a magyarázat valószínűleg pontatlan. Az a tény, hogy az illúzió nem függ a méretétől, a kontraszt megfordításával látható, és enyhén torzíthatja a vonalakat, mert a klasszikus elmélet téves okát idézik. Az egyik lehetséges magyarázatot az S1 egyszerű cellás elméletnek nevezzük.

2 - A Spinning Dancer Illusion

Nobuyuki Kayahara

A fonó táncos illúzió kétértelmű sziluettet mutat, amely úgy tűnik, hogy hirtelen megváltoztatja az irányt. További információ az illúzió működéséről.

Mit látsz?

Ebben a képen látható egy nő sziluettje. Melyik irányba fordul? Meg lehet lepődni, ha megtudja, hogy lehetséges, hogy az óramutató járásával megegyező irányban és az óramutató járásával ellentétes irányba fordul. Hogyan? Noha lehet, hogy nagyon nehéz, valószínűleg elkapja a spontán irányváltást. Próbáld megnézni az ábrán, majd villogni; úgy tűnik, hogy a villogás után azonnal megváltoztatja az utasításokat. Egy másik stratégia az, hogy összpontosítson az adott részre.

Hogyan működik a Spinning Dancer Illusion?

Miután a Nobuyuki Kayahara eredetileg létrehozta, az illúziót tévesen hivatkozott a jobb agy / bal agy dominanciájának tudományos személyiségvizsgálatára számos weboldalon és blogon keresztül. A valóságban a fonó táncos illúzió bistabil percepcióhoz kapcsolódik, amelyben kétértelmű kétdimenziós alak látható két különböző perspektívából. Mivel nincs harmadik dimenzió, agyunk megpróbálja felépíteni az ábrát. Hasonló illúziók közé tartozik a Necker Cube és a Reversible Face / Vase Illusion.

Egy New York Times oszlopban Thomas C. Toppino, a Villanova Egyetem pszichológia tanszékének elnöke azt javasolta, hogy "mi történik itt a flip okozta valami teljesen a vizuális rendszeren belül." Ha megértjük, miért fordulnak vissza ezek a számok akkor képesek vagyunk megérteni valami nagyon alapvető fontosságot, hogy a vizuális rendszer hogyan járul hozzá a tudatos élményhez. "

3 - Zöllner illúzió

Fibonacci

A Zöllner-illúzióban az egyenes vonalak még akkor is mozognak, ha statikusak.

Mit látsz?

A Zöllner-illúzió egy másik általánosan bemutatott optikai illúzió. Johann Karl Friedrich Zöllner németországi astrofizikus 1860-ban fedezte fel ezt az illúziót egy sor, egymást átfedő, rövid vonallal keresztezett vonal. A ferde vonalak úgy tűnnek, mintha görcsösek lennének és eltérnek egymástól. A valóságban az összes ferde vonal párhuzamos.

Hogyan működik?

A Muller-Lyer és Herring illúziókhoz hasonlóan ez az optikai illúzió azt mutatja meg, hogy a kép háttere torzíthatja az egyenes vonalak megjelenését. A Zöllner-illúzióra számos különböző magyarázatot javasoltak. Először is, a rövid vonalak szöge a hosszabb vonalakhoz képest mély benyomást kelt. Az egyik vonal közelebb áll hozzánk; a másik pedig messzebb. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy az agy megpróbálja növelni a hosszú és a rövid vonalak közötti szögeket. Ez torzítást eredményez, mivel az agy megpróbálja elhajolni a vonalakat és egymás felé.

Érdekes, ha a vonalak színe zöldre vált, és a háttér pirosra vált, a hatás teljesen eltűnik mindaddig, amíg a két szín egyenlő fényerővel rendelkezik.

4 - Ames szoba illúzió

Kép kedvesen Mosso

Az Ames terem illúziójában két ember, aki egy szobában áll, drámai méretűnek tűnik, bár ugyanolyan méretűek.

Mit látsz?

A fenti képet a párizsi, franciaországi Vilette Tudománymúzeumban található "Ames szoba" látogatója rögzítette, és feltöltötte a Flickrre, egy fényképmegosztó weboldalra. A szobában a bal oldalon lévő egyén nagyon magasnak tűnik, míg a jobb oldalon nagyon kicsi. Valójában mindkét ember megközelítőleg azonos magasságban és méretben van.

Hogyan működik az Ames szoba illúziója?

Az effektus egy torz helyiséggel működik, ami a drámai méretbeli eltérés illúzióját hozza létre. Bár a szoba négyzet alakú a nézők perspektívájából, valójában trapéz alakú. A fenti kép jobb oldalán lévő nő valójában egy olyan sarokban áll, amely sokkal távolabb van, mint a bal oldalon lévő nő.

Az illúzió azt eredményezi, hogy a néző úgy véli, hogy a két egyén ugyanolyan mélységben áll, amikor a valóságban a téma sokkal közelebb áll. A bal oldali nő a fenti képen sokkal nagyobb látószöggel jelenik meg, de az a tény, hogy úgy tűnik, hogy ugyanolyan mélységben van, mint a jobb oldali ábra, sokkal közelebb látja az egyéni megjelenést.

A hatás számos filmben megfigyelhető, köztük a Gyűrűk ura trilógia. Jegyezd meg a korai jeleneteket a Gyűrű Fellowship-jában, ahol a hatás láthatóan arra használatos, hogy Gandalf nagyobbnak tűnjön, mint a hobbitoké.

A YouTube-videókban több példát láthatsz Ames szobáiról.

5 - A Ponzo illúzió

Kép a Wikimedia Commonsból

A Ponzo-illúzióban két azonos méretű vonal különböző méretűnek tűnik, amikor párhuzamos vonalak mentén helyezkednek el, amelyek úgy tűnik, hogy közelednek egymáshoz, amikor a távolságba esnek.

Mit látsz?

A Ponzo illúziót szemléltető képen a két sárga vonal pontosan ugyanolyan méretű. Mivel azok a párhuzamos vonalak mentén helyezkednek el, amelyek közeledni látszanak a távolban, a felső sárga vonal valójában hosszabbnak tűnik, mint az alsó.

Hogyan működik a Ponzo illúzió?

A Ponzo-illúziót először 1913-ban mutatta be egy olasz pszichológus, Mario Ponzo. Az az oka, hogy a felső vízszintes vonal hosszabbnak tűnik, mert a jelenetet lineáris perspektívával értelmezzük. Mivel a függőleges párhuzamos vonalak úgy tűnnek, hogy közelebb kerülnek egymáshoz, ahogy tovább mozognak, a felső vonalat úgy értelmezzük, hogy távolabb van a távolban. A távoli objektumnak hosszabbnak kell lennie annak érdekében, hogy ugyanolyan méretű legyen, mint egy közeli objektum, így a felső "távoli" vonal hosszabb, mint az alsó "közel" vonal, még akkor is, ha ugyanolyan méret.

6 - A Kanizsa háromszög illúzió

A kép a Wikimedia Commonsból származik

A Kanizsa háromszög egy optikai illúzió, amelyben egy háromszög érzékelhető, bár valójában nem létezik.

A Kanizsa háromszög illúzióját először 1955-ben írta Gaetano Kanizsa nevű olasz pszichológus. Az illúzióban fehér egyenlő oldalú háromszög látható a képen, annak ellenére, hogy valójában nincs háromszög. A hatást illuzórikus vagy tárgyi kontúrok okozzák.

A gesztális pszichológusok ezt az illúziót használják a bezárás törvényének, az érzékszervezet egyik gesztális törvényének leírására. Ezen elv szerint az összegyűjtött tárgyak általában egy egészhez tartoznak. Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a réseket és észlelni a kontúrvonalakat annak érdekében, hogy a kép összetartó egészként jelenjen meg.