2013 májusában az Amerikai Pszichiátriai Szövetség (APA) kiadta a Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének ötödik kiadását (DSM-5). A DSM a mentális egészségi állapotok osztályozását teszi lehetővé, a meghatározott kritériumok és a közös nyelv használatával. Ezzel az új kiadással az APA tökéletesítette és kibővítette a poszttraumatikus stressz rendellenesség (PTSD) és annak tüneteit, ami először a DSM-ben jelent meg 1980-ban.
Új osztályozás
Korábban a szorongásos rendellenességek közé sorolták a PTSD-t "trauma és stressz okozta rendellenességnek". Ennek a besorolásnak a rendellenességei, mint például a PTSD, az akut stressz rendellenesség (ASD), a beállítandó rendellenesség (AD), a reaktív kötődési rendellenesség (RAD) és A diszinzícionált társadalmi beavatkozási rendellenesség (DSED) mind a stressz jelentős okai közé tartozik, mint az állapot oka, a PTSD és az ASD esetében a stressz traumásnak kell lennie.
A PTSD esetében ez a traumás expozíció a következő négy forrás egyikéből származhat: közvetlen trauma-expozíció ; szemtanúja a trauma személyében; szoros barát vagy relatív tapasztalt trauma tanulás (közvetett expozíció); és ismétlődő vagy szélsőségesen közvetett kitettség az esemény aversive részleteire - általában a szakmai feladatok során. A DSM a negyedik forrás példájaként említi azokat a szakembereket, akik folyamatosan ki vannak téve a gyermekek bántalmazásának (pl. Szociális munkások) és a testrészek gyűjtéséért felelős első válaszadóknak.
A DSM nem tekinti "közvetett, nem professzionális expozíciót elektronikus médián, televízióban, filmben vagy képekben", hogy PTSD trauma forrása legyen. A traumának való kitettség a DSM-ben a PTSD kritérium.
A B. kritérium a behatolás tüneteire vonatkozik, beleértve az eseményre vonatkozó visszatérő emlékeket; traumás rémálmok; és disszociatív flashbackek.
A C kritérium a traumával kapcsolatos gondolatok vagy érzések elkerülésére összpontosít; vagy az emberek, helyek, tevékenységek vagy tárgyak elkerülése, amelyek külső emlékeztetőként szolgálnak.
A D kritérium a kognitív és hangulati negatív változásokra vonatkozik. A tünetek közé tartozik a disszociatív amnézia; tartós és torzított negatív hiedelmek magáról; negatív traumával kapcsolatos érzelmek, mint a félelem, a harag és a szégyen; a jelentősebb pre-traumatikus tevékenységek iránti érdeklődés csökkent; az elidegenedés érzése; és a pozitív érzelem megtapadásának képtelensége.
Az E kritérium az ébredés és a reaktivitás megváltozására összpontosít, és magában foglalja az ingerlékenységet; hypervigilance; túlzott izgatottsági válaszok; koncentrálódó problémák; önpusztító vagy meggondolatlan magatartás; és nehéz alvás.
Diagnózis
A PTSD diagnosztizálása érdekében a B-E kritériumokban felsorolt tüneteknek legalább egy hónapig fenn kell maradniuk; jelentős zavart vagy károsodást okoz; és nem okozhatnak gyógyszeres kezelést, anyagcserét vagy más betegséget. (F-H kritériumok)
Különböző kritériumokat alkalmaznak a 6 éves vagy annál fiatalabb gyermekek diagnosztizálására PTSD-vel; ez a PTSD formája az iskola előtti altípusnak nevezik. Például a B kritériumban a behatolás helyett inkább ismétlődő játékként jelenhet meg, és a rémálmok nem feltétlenül kapcsolódnak a traumához.
Az ingerlékenységük extrém jellegű tünetekként jelentkezhet. A gyermekek a játékon keresztül is felléphetnek. Ezzel szemben visszavonulhatnak, és a játék megszorítása fordulhat elő.
A PTSD diagnózist megváltoztatták, felismerték a fejlődési különbségeket a betegség különböző korcsoportokban történő expressziójában. Ezért az óvodai diagnózis-ellenőrző lista kizár bizonyos tüneteket, amelyek nem relevánsak az ilyen kisgyermekek számára, beleértve a disszociatív amnézia és a tartós önhiba. Általában a gyermekek nem mutatnak olyan vakmerő viselkedést, amelyet gyakran a PTSD felnőtt szenvedőinek látnak, és nem gondolkodnak el egy elkényeztetett jövővel kapcsolatban, mivel az idő fogalmát különösen megértik.
Mind a gyermekek, mind a felnőttek esetében a PTSD disszociatív altípusa diagnosztizálható, ami egy új bejegyzés a DSM-5-ben. A PTSD általános diagnosztizálásához elegendő tünet megjelenítésén túlmenően a páciens emellett kimutatja a deperszonalizációt (önmagától való leválás) és / vagy a derealizáció (a valóság torzulása vagy az érzületlenség érzete) olyan szinten, amely lényegesen magasabb, mint a disszociáció általában a PTSD visszahívásokkal kapcsolatos.
A PTSD tünetei közvetlenül a trauma után is jelen lehetnek, bár a beteg kezdetben nem felel meg a kritériumoknak. Ha a diagnózist az eredeti trauma után több mint hat hónappal végezték el, a diagnózis "PTSD késleltetett kifejezéssel" minősül.
A PTSD hatása az amerikaiak közel nyolc százaléka, mint életük egy része.
> Forrás:
> Amerikai Pszichiátriai Szövetség. (2013). A DSM-IV-TR és a DSM-5 változásainak legfontosabb elemei. Washington, DC: American Psychiatric Publishing.