Neurogenezis és az agyregeneráció tudománya
A hagyományos bölcsesség már régóta azt sugallja, hogy nem tudunk új agysejteket felépíteni; hogy minden olyan agysejttel együtt születünk, amivel valaha is lesz, és amikor ezek a szürke sejtek lejárnak, akkor jó úton járnak.
Ezt a meggyőződést részben az a tény is táplálja, hogy bizonyos motoros (mozgás) és kognitív (gondolkodó) funkciók hajlamosak az elhúzódó időskorra csökkenteni. De vajon ez azt sugallja-e, hogy minden lejtőn egy bizonyos kor elérése után, és hogy nincs más választásunk, mint várni az elkerülhetetlen hanyatlásra?
Agysejtek és a Hippocampus
Míg az agy sejtjeinek túlnyomó többsége a méhben vagyunk, az agy egyes részei vannak, amelyek új infúziós idegsejtek kialakulását eredményezik. Az elmúlt évtizedekig azonban az agy korlátozott regenerálási képessége arra engedett következtetni, hogy a neurogenezis - az új agysejtek születése - hamarosan megszűnt ezen a szakaszon.
A legutóbbi kutatások másképpen mutattak rá, és valójában azt sugallja, hogy az agy legalább egy része továbbra is új sejteket hoz létre az egész életen át.
Az 1990-es évek vége felé a New York-i Rockefellers Egyetem kutatói olyan vizsgálatokat végeztek, amelyekben a marmoset-majmokat olyan nyomjelző vegyi anyaggal fecskendezték be, amely megkülönböztette a lassan osztódó érett agysejteket és a gyorsan felosztódó újakat. Azt találták, hogy a hippocampus (az emlékezet, a tanulás és az érzelmek társulása) továbbra is új sejteket hoz létre az életkor és az idő korlátozása nélkül.
Késõbbi tanulmányok a szén-14 dating (amelyek értékelik a sejtkultúra korát és folyamatát) megerősítették, hogy a hippocampusban lévő sejtek, folyamatosan haldoklik, gyorsan helyettesítõdnek újakkal. A hippocampus csak ezeknek a sejteknek a kialakulása révén tudja fenntartani központi funkcióit.
Ami azt is megmutatta nekünk, hogy az új sejtek száma, és a gyakoriság, amellyel létrehozzák, kezd csökkenni a korral. Ezzel azt mondják, hogy a csökkenés mértéke nem tekinthető konzisztensnek, és jelentősen eltérhet a tárgytól a tantárgyig.
Mit mond a kutatás?
A kutatás fontosnak tekinthető, mivel azt sugallja, hogy vannak olyan tényezők, amelyek stimulálják és gátolják a felnőtt neurogenezis folyamatát. Még a degeneratív betegségek, például az Alzheimer-kór és a Parkinson-kór megbetegedései, sőt a traumás agysérülés okozta kanyarok kezelésére szolgáló lehetséges modellekre is utal.
Bizonyos értelemben a megállapítások sem meglepőek, sem váratlanok voltak. Az ezzel ellentétes vita ellenére a megújulási folyamat bizonyítékaként az a képességünk, hogy tartós emlékeket alakítunk ki és hosszú időn keresztül tároljuk az információkat. Ma felismerjük, hogy a felnőtt neurogenezis nemcsak lehetséges, hanem rutin biológiai előfordulás.
A felnőttkori neurogenesisre ható tényezők
Míg még évekig távol állunk a felnőtt neurogenezis mechanizmusainak felismerésében, kezdjük azonosítani azokat a tényezőket, amelyek "felerősíthetik" a folyamatot.
Az egyik az edzés . A chicagói egyetem kutatói által végzett korai állatokon végzett kutatás szerint az aerob testmozgás mind a hippocampus sejttermelésének növekedését eredményezte, mind pedig a kódolt genetikai információ mennyiségének növekedését eredményezte.
Ez azt jelenti, hogy nemcsak az agy funkciója javul, hanem maguk a sejtek jobban képesek információt tárolni a tanulás és a memória számára.
Az eredményeket a Pennsylvani Egyetem kutatása is alátámasztotta, amelyek 2010-ben azt jelentették, hogy a 120 idősebb felnőtt aerob testmozgás két százalékkal növelte a hippocampus tényleges méretét, és egy-két évig hatékonyan megfordította az öregedéssel kapcsolatos sejtveszteséget.
A gyakorláson túl a tudósok úgy találták, hogy a dúsított tanulási környezetek is hozzájárulhatnak a régi sejtek túléléséhez és újak előállításához. Röviden, minél többet gyakorol az agyad, annál inkább képes lesz fenntartani az optimális agyműködést.
A flip oldalán vannak olyan tényezők, amelyek közvetlenül aláássák a neurogenezist. Ezek közül a legfontosabb az életkor. Tudjuk például, hogy mire sok felnőtt eléri a 80-as éveket, a hippocampus neurális kapcsolatainak akár 20 százaléka is elveszik. A testmozgás és más ingerek ellenére az új sejtek fejlődése ritkán képes a régiek elvesztésére.
A jövőbeli kutatások nagy részének célja valószínűleg az egyensúly és a veszteségek közötti egyensúly megteremtése, mivel jobban azonosítjuk a külső és belső tényezőket, amelyek befolyásolják a felnőtt neurogeneziseket.
> Források:
> Erickson, A.; Voss, M .; Prakash, R. és mtsai. "A gyakorló edzés növeli a hippocampus méretét és javítja a memóriát." PNAS. 2010-ben; 108 (7): 3107-22; DOI: 10,1073 / pnas.10159850108.
> Ernst, A. és Frisen, J. "Emberi felnőtt ideggyengeség - gyakori és egyedi tulajdonságok emlősökben". PLoS Biol. 2015-ig; 13 (1): e1002045; DOI: 10.1371 / journal.pbio.1002045.