A gázfényezés növeli a szexuális kockázatot

A "gázvilágítás" vagy a "gázfényezés" a toxikus manipuláció olyan formája, amely a szexuális kapcsolatokon belül előfordulhat. Ez az érzelmi bántalmazás különleges titkos formája. Ez magában foglalja a bántalmazó magatartásait, amelyek a bántalmazást okozzák, és megkérdőjelezik saját ítéletüket és saját valóságukat. A gázfény áldozata elkezdheti elgondolni, hogy paranoiás vagy őrült.

A gázfényezés az 1930-as "Gaslight" thrillerből származik, ahol a főszereplő ilyen viselkedést mutatott. A filmben egy csaló férj a feleségét kétségbe vonja a józan eszével, azzal, hogy nyíltan manipulál. Például saját táskájába tette a saját óráját, és meggyőzte róla, hogy felvette a táskát, anélkül, hogy rájött volna, hogy megtette. Megpróbálja meggyőzni róla, hogy csak elgondolkodik a házban lévõ gázlámpákról, hogy elhárítsa tőle, hogy észre sem veszi, hogy változik, mert egy elveszett kincsre keresi a házat.

Azonban a gázfény nem mindig olyan nyilvánvaló. Néha ez egy finomabb viselkedéssorozat. Például, amikor egy nő gyanítja, hogy partnere csal, ráadásul számos eseményre figyel. A partnere meggyújtja a lányt azzal, hogy azt sugallja, hogy ő paranoiás vagy irányító, hogy elterelje őt a hűtlensége bizonyítékainak betartásától.

Megpróbálhatja meggyőzni róla, hogy tényleg későn dolgozik, még akkor is, ha nem hívta fel a telefont az irodában, amikor felhívta, hogy lássa, mikor lesz haza.

Gaslighting és hűtlenség

A színházi eredet ellenére a valóságos gázfényezés általában nem arról szól, hogy megkíséreljék az áldozatot intézményesíteni, hogy az elkövető kereshesse a családi ékszereket.

Ehelyett a gázfényezésre vonatkozó kutatás általában a házassági és egyéb hovatartozás összefüggésében rejlik. Ezenkívül olyan kapcsolatokkal is összefüggésben állnak, ahol a gázfényvilág viselkedése többféle módon egyértelműen kapcsolódik a szexuális kockázathoz.

  1. A visszaélő partner nemzetközivé válhat nem védett szexben, anélkül, hogy tájékoztatná az áldozatot. Ez a bántalmazott partnert a szexuális úton terjedő betegségek és egyéb következmények veszélyével járja. Ezenkívül tagadja az áldozattól az autonómiát és az ügynökséget, hogy megalapozott döntéseket hozzon a szexualitásukról. Ez lehetetlenné teszi számukra, hogy tájékozott beleegyezést adjanak, nem beszélve lelkes beleegyezésükről.
  2. Ez hatással van az áldozat kompetenciájára és meggyőződésére. Ez viszont egymás után csökkenti önhatékonyságukat a viselkedések, például az óvszer használatával kapcsolatos tárgyalások körül. Ugyanakkor megnehezíti számukra, hogy saját érdekeiken más módon tárgyaljanak, mert kezdhetik úgy érezni magukat, mintha többé nem lennének erősen megragadva a valóságban.
  3. Ez hatással van az áldozat azon képességére, hogy kapcsolatot létesítsen másokkal, és segítséget kapjon a támogatási rendszertől. Ez megnehezíti a megfelelő egészségügyi ellátás igénybevételét is. Végtére is, ha nem bízol meg a világ saját megértésében, akkor nem olyan valószínű, hogy felkéri az orvosával kapcsolatos aggodalmait. Különösen, ha a szexualitás az alapja annak, hogy hogyan és miért éppen gázfényes.

A gázfényezés titokzatos viselkedés, mivel az áldozataik nem bízzák saját észlelésüket. Ez pusztító lehet mind az önértékelés érzésére, mind az öngondoskodás képességére. Nem tárgyalhatsz a szexuális kapcsolatodról, ha nem érzed, hogy irányítod a tested. Nem érzed úgy, mintha irányítanád a testedet, ha úgy érzed, mintha elvesztenéd a világon.

Forrás:

Gass, GZ & Nichols, WC (1988) "Gaslighting: Marital szindróma". Kortárs családi terápia 10 (1): 3-16