Az éppen észrevehető különbség (JND), más néven különbségi küszöbérték, az a minimális ingerlési szint, amelyet egy személy képes észlelni az idő 50 százalékát. Például, ha két különböző súlyú objektumot kell megkérni, az éppen észrevehető különbség lenne a legkisebb súlykülönbség a kettő között, amelyet az idő felét érzékelhet.
Fontos, hogy ne keverjük össze az éppen észrevehető különbséget és az abszolút küszöböt . Bár a különbségi küszöb magában foglalja a stimulációs szintek közötti különbség kimutatásának képességét, az abszolút küszöb a legkisebb észlelhető stimulációs szintre utal. A hang abszolút küszöbértéke például a legalacsonyabb hangerő, amelyet egy személy észlelhet. Az éppen észrevehető különbség lenne a legkisebb változás a térfogatban, amelyet egy személy érezhet.
Egy közelebbi pillantás a csak észrevehető különbségre
A különbségi küszöböt először egy Ernst Weber nevű fiziológus és kísérleti pszichológus írta le, majd később Gustav Fechner pszichológus terjesztette ki. Weber törvénye, amelyet néha Weber-Fechner törvénynek is neveznek, azt sugallja, hogy az éppen észrevehető különbség az eredeti ösztönzés állandó része.
Képzeld el például, hogy egy résztvevőhöz hangot adott, majd lassan növelte a decibel szintjét.
A hangszintet 7 decibelrel kellett növelnie, mielőtt a résztvevő megmondaná, hogy a hangerő növekedett. Ebben az esetben az éppen észrevehető különbség 7 decibel lenne. Ezt az információt felhasználva, használhatja Weber törvényét, hogy megjósolja az éppen észrevehető különbséget más hangszintekhez.
A valóságban az éppen észrevehető különbség a próbák között változhat. Ez az oka annak, hogy a JND-t rendszerint többszörös próbák elvégzésével határozták meg, majd azt a legkisebb szintet alkalmazva, amelyet a résztvevők az idő 50% -át észlelték.
Az ösztönzés intenzitási szintje is szerepet játszhat abban, hogy az emberek hogyan észlelnek változásokat. Ha egy fény nagyon, nagyon gyenge, akkor az emberek nagyobb valószínűséggel észlelhetnek kisebb intenzitású változásokat, mint akkor, ha ugyanezeket a változásokat fényesebb fényre tették volna.
Képzeld el például, hogy sötét mozikban vagy. A ház fényei lassan elkezdenek bekapcsolódni, és rögtön észre veszi a fényerősség nagyon kicsi változását. Ezután elhagyja a színházat, és odalép a külvilág felé, ahol a nap ragyog. Ha ugyanazt a fényerősség-változást külsőleg végezzük, akkor valószínűleg kevésbé valószínű, hogy észre fogjuk venni őket, mivel az ingerlési szint sokkal magasabb.
Az éppen észrevehető különbség az érzékek széles választékára vonatkozik, beleértve az érintést, az ízt, a szagot, a hallást és a látást. Olyan dolgokra is alkalmazható, mint a fényesség, az édesség, a súly, a nyomás és a hangosság.
Néhány további példa
- Képzeld el, hogy önként jelentkezik egy pszichológiai kísérlethez az iskolában. A kutatók megkérik, hogy mindkét kézben két kis homokot tartsanak. Egy kísérletező lassan hozzáadja az apró homokot egy kézhez, és kéri, hogy mondja el, amikor észreveszi, hogy az egyik kéz nehezebbnek érzi magát a másiknál. A legkisebb súlykülönbség, amellyel legalább az idő felét felismerheti, az éppen észrevehető különbség.
- Tévénézést néz a házastársával, de a hangerő túl alacsony ahhoz, hogy hallja. Arra kéri a házastársát, hogy fordítsa fel. Nyomja meg kétszer a hangerő gombot, de a hangerő még mindig nem mutatható ki. A házastárs még kétszer megnyomja a gombot, mielőtt észreveheti a hangerő növelését.
- Pártja van a lakásodban, és a szomszéd jön, és kéri, hogy fordítsa le a zenét. Ön és vendégei azonnal észrevehetik, hogy a zene sokkal csendesebb, de a szomszéd nem veszi észre a hangerő különbségét, mert a változás a különbségi küszöb alatt van.
- Ön önként jelentkezik egy másik pszichológiai kísérletre az iskolában. Ezúttal a kísérletezők kis mennyiségű cukrot helyeznek egy tartályba, és kérik, hogy igyon. Meg kell mondani, amikor észreveszed a víz édeségét a sima vizet illetően. A legkisebb édeség, amelyet félidőben megkóstolhat a különbség küszöbértéke.